Most nem megy csődbe Görögország

Ma döntött a görög parlament két éven belül a második gigantikus, 28 milliárd eurós megszorító csomagról. Az intézkedések része ÁFA- és adóemelés, 15 százalékos bércsökkentés és 150 ezres leépítés a közszférában, a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése és 50 milliárd eurós privatizáció. A jövedelemadó alsó sávjának alsó széle évi 12 ezer euróról 8 ezer euróra csökken, és egyszeri, jövedelemfüggően egy és öt százalék közötti szolidaritási adót vetnek ki. Emelnek a fűtőolajak adóján, és minimumadót vetnek ki az egyéni vállalkozókra, akiket az országban a legnagyobb adóelkerülőknek tekintenek. Az intézkedések öt év alatt fejenként hétszázezer forintot vesznek ki a görögök zsebéből.

A döntés azért volt különösen fontos, mert az intézkedések elfogadásához kötötték múlt hét elején az eurózóna pénzügyminiszterei az Európai Unió és az IMF közös mentőcsomagjának aktuális, 12 milliárd eurós részletének kifizetését. Ha ezt nem kapják meg, akkor várhatóan július 15-én az ország csődbe megy. Ekkor jár ugyanis le az államadósság egy 2,4 milliárd eurós részlete, amit az állam saját zsebből nem tud kifizetni, más pedig már nem ad nekik kölcsönt, így kénytelenek lennének fizetésképtelenséget jelenteni.

Ugyanakkor a döntés, mely legalábbis átmenetileg leveszi a napirendről a görög csőd kérdését, távolról sem csak az ország számára jelentős: az eurózóna jövője is múlik azon, sikerül-e megmenteni, és ha igen, hogyan, milyen áron a görögöket. Az euró elmúlt hetekben-hónapokban mutatott vesszőfutása a frankkal és a dollárral szemben, a piacok félelme az eurózóna felbomlásától és a deviza további gyengülésétől, az európai adósságválság mélyülésétől, az olasz, portugál és spanyol államcsőd lehetőségéről is szólt a mai döntés. A problémák persze bőven nem oldódtak meg, a közvetlen csőd veszélye azonban elhárulni látszik. Ezzel pedig enyhülhet valamelyest a nyomás az eurózónán, a tény, hogy a görögöket a csomagért cserében nem hagyják cserben, azt is jelenti, hogy növekedhet a piaci bizalom a többi déli állammal szemben is.

Új csomag is kell

Mostantól 2013 végéig hozzávetőleg 95 milliárd euró, 2014-ben további 58 milliárd euró görög kormányadósság jár le. Ezt kéne az eddigi IMF-EU hitelcsomag ellenére a tervek szerint 2012-től már (legalább részben) piaci alapon megújítani, azaz újabb állampapírkibocsátásokkal fedezni.

A Citigroup elemzői szerint azonban a jelentős megszorítások ellenére is növekedni fog a következő években az államadósság: 2014-ig a GDP 180 százalékára, így nem valószínű, hogy a következő pár évben bárki adna a piacon hitelt a görögöknek. Úgy tűnik, kezdi ezt az Unió is felismerni: várhatóan július elejére egy újabb többéves mentőcsomagot dolgoznak ki, aminek a nagysága hasonló lehet a mostani, összesen 110 milliárd eurós programéhoz. Azt azonban csak remélni lehet, hogy ez már elegendő lesz ahhoz, hogy Görögország elkerülje az összeomlást.

A kormányfő múlt héten a modern kori görög történelem legmélyebb válságának nevezte a mostani helyzetet, amiből csak közös összefogással kerülhet ki az ország. Kifejtette, hogy az ország pénztartalékai hamarosan kimerülnének a Nemzetközi Valutalap és az Európai Unió újabb kölcsönfolyósítása nélkül, és a problémákat nem lehetne megoldani a nemzetközi segítség visszautasításával.

Papandreu 2009 októberében került hatalomra, és 2010-ben állapodott meg a Nemzetközi Valutaalappal egy háromévi futamidejű, 110 milliárd eurós kölcsönről a drákói megszorító intézkedésekért cserébe. Ennek lenne a soron következő részlete a 12 milliárd euró, amiből 8,7 milliárdot az Európai Unió (elsősorban az euróövezeti országok csoportja) biztosít, a közös program másik résztvevője, az IMF pedig 3,3 milliárd eurót tesz hozzá.

Elszállt az adósság

A mostani helyzethez az vezetett, hogy a válság alatt végképp elszálltak az állam mutatói. Az államadósság – bár a válság előtt sem gyakran esett a GDP 100 százaléka alá – tavaly már annak a 142 százalékát is elérte, miközben a hiányt a 2009-es 15,4 százalékról csak a GDP 10,5 százalékra tudták leszorítani, és már ehhez is példátlan megszorítások kellettek.

És még mindig nem látszik a kiút: "az államháztartási egyenleg még a hitelkamatok nélkül is mínuszban van, ami azt jelenti, hogy ha nem lenne semennyi tartozása az államnak, akkor is folyamatosan további kölcsönök után kéne néznie, a (törlesztés nélkül számolt) kiadásai bőven meghaladják a bevételeit" - mondja Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója.

Forrás: Eurostat

Hitelt pedig egyelőre gyakorlatilag senkitől nem kapnak: a hitelminősítők óva intenek a görög állampapíroktól mindenkit, legutóbb a Standard & Poor's rontotta a világon az összes, besorolással egyáltalán rendelkező ország közül a leggyengébb, "CCC" szintre a görögök államadós-besorolását.

„Ilyen jellegû pánik akkor tör ki, ha egy ország elveszti a kontrollt a pénzügyei fölött. Ez két esetben szokott előfordulni: vagy a banki hitelezés szalad el éveken keresztül, ami gyakran ingatlanpiaci buborékot fúj - mint Írország esetében -, vagy a folyó fizetési mérleg hiánya lesz óriási, amire az egyik legjobb példa Görögország. Mindkét esetben a folyamat egyszer csak fenntarthatatlanná válik, és szinte egyik pillanatról a másikra borítja fel az ország pénzügyi stabilitását” – mondja Duronelly Péter.

A gazdaságot is az EU tolta

A válság előtt, 2003 és 2007 között az eurózóna átlagánál gyorsabban, évi 4 százalék körül növekedett a görög gazdaság, ebben azonban nagy szerepet kapnak a már 30 éve folyamatosan érkező uniós támogatások, amik átlagosan az éves GDP 3,3 százalékát teszik ki. Emellett sokat számítottak a 2004-es athéni olimpiához kapcsolódó infrastrukturális beruházások és a bővülő banki hitellehetőségek, amik rekordszinten tartották a lakosság fogyasztását.

Forrás: Eurostat

A hosszan tartó gyors növekedésnek 2009-ben szakadt vége, amikor a globális pénzügyi válság hatására 2 százalékkal visszaesett a gazdaság. Ez, és a bizonytalan környezet már elég volt ahhoz, hogy a befektetők rádöbbenjenek, hogy Athén képtelen lesz megfékezni a visszaesés hatására döbbenetes mértékűre ugró hiányát és így az államadósság növekedését, vagy érdemben rövid idő alatt növelni az állam bevételeit. A gazdaság teljesítménye 2010-ben már 4,8 százalékkal csökkent, ami tovább növelte az ennek arányában számított adósságot.

Strukturális problémák

Az elmúlt évekig rózsásnak tűnő felszín – gyors növekedés, magas életszínvonal - alatt már régóta egyre növekvő feszültségek húzódnak. A görög állam valójában már hosszú ideje sokkal többet költ, mint amennyit a gazdaság termelékenysége alapján megengedhetne magának: jó példa erre többek között a közalkalmazottaknak járó 14. és 15. havi nyugdíj, vagy a 40 órásra csak nemrég meghosszabbított munkahét.

Egy másik fontos probléma a feketegazdaság burjánzása és az adóelkerülés drámai szintje. „Az adóbehajtási rendszer a közelmúltig gyakorlatilag nem működött Görögországban, nem állt rendelkezésre megfelelő apparátus, nem voltak jól kidolgozott mechanizmusok”- mondja Fokasz Nikosz, az ELTE TÁTK Szociológia Tanszékének egyetemi tanára. „Egy jellemző híressé vált példa erre, hogy míg a közszférában a jellemző havi fizetés 3000 euró körül mozog, addig az adóhatóságnál senkinek nem szúrták a szemét olyan elitnegyedekben lakó orvosok, akik 500 euró után adóztak.”

Nehezíti a helyzetet a demográfiai helyzet is, az erősen öregedő társadalom miatt a nyugdíj-juttatások szintje hosszabb távon fenntarthatatlanná válhat. A problémák gyökerén és a gazdaság nemzetközi versenyképtelenségén pedig csak részben segítenek a kényszerből, gyorsan kidolgozott megszorító csomagok.

Törés a közszférában

Annál súlyosabbak lehetnek a társadalmi következményeik: a tízmilliós országban a GDP 40 százalékát a közszféra termeli, így viszonylag sokan, nagyjából egymillióan dolgoznak itt. Ebből szeretne most a kormány 150 ezernek búcsút inteni: létszámstopot hirdettek, nyugdíjaznak, elbocsátanak, lehetővé teszik, hogy bárki egy átmeneti időre csökkentett fizetéssel kipróbálja magát a versenyszférában.

Ez azonban nagy törést jelent a hagyományos görög foglalkoztatási szerkezetben. „Eddig a legtöbb diplomás számára komoly karrierlehetőséget biztosított a közszféra: biztonságot nyújtott és a magánszféránál valamivel alacsonyabb béreket különböző kiegészítésekkel kompenzálták. Ennek most úgy tűnik hirtelen vége szakad”- mondja Fokasz Nikosz.

Az állásukat féltik a privatizációtól

A csomag másik fontos eleme az 50 milliárd eurós privatizáció. Eddig európai összehasonlításban viszonylag sok vállalatban volt magas tulajdonrésze az államnak, ilyen például a legnagyobb telekommunikációs cég, bankok, kikötő-üzemeltetők, vagy áram- és vízszolgáltató társaságok.

A munkavállalók fő problémája a privatizációval, hogy attól tartanak, azt szükségszerűen elbocsátások fogják követni, ezért a csomag elleni tiltakozó sztrájkok jelentős része is a közszféra mellett ezekhez a vállalatokhoz kötődik.

„Az áramszolgáltatók dolgozói 48 órás csúszósztrájkot hirdettek, ami alatt csak a minimális szolgáltatást biztosítják, így a TV-ből derül csak ki, mikor hol lesz kétórás áramszünet”- mondja Fokasz Nikosz.