Duplán büntetik a magyar devizahitelest

Minden devizahiteles tisztában van azzal, hogy a havi részlet függ a forint/frank a forint/euró, esetleg a forint/jen árfolyamtól. Azt is tudja, hogy az adott deviza kamata is befolyásolja a fizetendő összeget. A pénzügyi válság kirobbanása óta pedig még azt is tudja, hogy az úgynevezett bankközi kamatláb legalább olyan fontos, mint az előbbi tényezők. De kezdjük az elején, azzal, mi történt az elmúlt hónapokban és milyen hatással volt ez a devizahitelünkre.

Az elmúlt években viszonylag kiszámíthatóak voltak a devizahitelek. A svájci frank soha nem látott népszerűségnek örvendett, az új hitelek túlnyomó többsége frankalapú volt, olyan időszakokat is láttunk, amikor már-már teljesen kiszorultak a piacról az euróhitelek, és csak az államilag támogatott forinthitelek maradtak versenyben. Frankhiteleket olcsón kaphattunk, nem kellett hirtelen kamatemeléstől tartani és a forint/frank árfolyam is viszonylag kiszámítható volt. Ha néha elszalad egy-egy forintgyengülés alkalmával, az kisebb hiteleknél 1-2 ezer, nagyobbaknál 4-5 ezer forintos pluszterhet jelentett havonta.

A pénzügyi válság kirobbanásával teljesen megváltozott a helyzet. Először azt láttuk, hogy sokkal drágábban lehetett frankhitelhez jutni, a bankok egymás után emelték a kamatokat. Egy idő után azonban nem csak új hitelekhez volt nehéz jutni, hanem a meglévő hitelek kamatát is jelentősen megemelték. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az egy évvel ezelőtti 5-6 százalékos kamatok helyett nem ritka a 11-12 százalékos kamat. A drágulás egyik oka, hogy az elmúlt években a svájci jegybank többször is emelte a kamatot. A másik ok, hogy ősszel a bankok nem bíztak egymásban, emiatt nem vagy csak nagyon drágán voltak hajlandó kölcsönt adni egymásnak, mert féltek attól, hogy soha nem látják viszont a pénzüket. A kölcsönös bizalmatlanság miatt nagyon magasak lettek a bankközi kamatok.

A magyar bankok is nehezen és drágán jutottak hitelhez, a megnövekedett költségeket pedig az ügyfelekre hárították. Pedig a pénzmozgás élénkítése érdekében a nyugat-európai bankok egymás után többször is csökkentették a kamatokat. A svájci alapkamat például egészen fél százalékig esett, az eurókamat pedig történelmi mélyponton, két százalékon áll.

Csökkentek a kamatok, de mégsem

Ráadásul mostanra már megindult a bankok közötti pénzmozgás, a bankok megint elkezdtek kölcsönözni egymásnak, ezt onnan is látni, hogy a bankközi kamatok a válság előtti szintre csökkentek. Január elején mégis soha nem látott mértékben nőtt a havi részlet. Felmerült a kérdés, ha a válság előtti szinten van a bankközi kamat, akkor a magyarországi bankoknál miért emelkednek tovább a kamatok?

A megkérdezett bankok többsége azt válaszolta erre, hogy a bankközi kamat csak irányadó, erre jönnek még az egyéb kockázati tényezők. Az OTP Banknál például azt mondták a piac egészére nézve, hogy a hitelkamatok meghatározásánál a bankok különböző tényezők alakulását veszik figyelembe. Ezek közül az egyik, de nem kizárólagos szempont a forrásdeviza irányadó kamatlábának alakulása.

Mivel az elmúlt időszakban az irányadó kamatlábak és a bankközi piacon elérhető források tényleges költsége jelentősen elvált egymástól, az irányadó kamatlábak csökkenése nem követhető le automatikusan a hitelkamatokban, a változtatásoknál a bankoknak számos egyéb szempontot is mérlegelniük kell. A hitelek árazásánál tehát a forrásköltségeket és a kockázati tényezőket veszik figyelembe – magyarázták a Budapest Banknál.

A Raiffeisennél ehhez még hozzátették, hogy a pénzügyi válság begyűrűzésével a magyar kockázati felár növekedett, ami összességében a finanszírozási költséget növelte. Hiába csökkentek tehát a bankközi kamatok, hasonlóan az állampapírpiaci árak emelkedéséhez, a magyar piacnak nyújtott deviza források felárai is drasztikusan emelkedtek – mondták kérdésünkre az UniCredit Banknál.

Egyszerűsítve ez azt jelenti: hogy a bankok egymásra is eltérő kockázati besorolásokat, és ennek megfelelő díjszabásokat alkalmaznak. Az átlagos bankközi kamatlábak tehát csökkentek ugyan, de ebből a hazai pénzintézetek, hiába vannak nyugati anyabankjaik, egyelőre nem sokat éreznek. Egyebek között nyilván a forintgyengüléstől is tartva ugyanis magasnak minősíthetik például a kockázatos hitelek arányát, így azért, hogy részt vegyenek azok refinanszírozásában, magas árat kérnek.

A CIB szerint egy esetleges kamatcsökkentés akkor következhet be a lakossági devizahitelek piacán, ha a forrásköltségek is csökkeni kezdenek, illetve a reál gazdaság is visszatér a normál kerékvágásba. Természetesen ezen túlmenően a bankok közötti piaci verseny is erősen befolyásolja az aktuális kamatokat, így időleges kamatakciók, díj promóciók 2009-ben is folyamatosan várhatók a magyar piacon.

A forint sem segít

Az elmúlt két hétben ráadásul a forint is rekordmélyeségeket járt meg, az elmúlt években soha nem volt még ennyire gyenge a nemzeti valuta az euróval és a svájci frankkal szemben. Egy évvel ezelőtt még 160 forint körül volt a frank árfolyama, nyáron egészen 140 forintig süllyedt. Szeptembertől aztán megindult a frank erősödése, és kisebb-nagyobb hullámokkal elérte idén januárban a 190 forintot.

A frank az euróhoz képest is erősödött ősszel, nemcsak a forinthoz képest. Ennek oka, hogy bizonytalan időszakokban, a befektetők a biztonságosabbnak hitt eszközökbe menekülnek, előszeretettel vásárolnak ilyenkor frankot vagy dollárt.

Mikor jön a fordulat?

A devizahiteleseket ebben a helyzetben a leginkább az érdekli, hogy mikor esnek vissza a részletek a nyár végi, ősz eleji szintre, amikor ezrekkel, sőt egyes esetekben tízezrekkel kellett kevesebbet fizetni havonta. A válasz nem egyszerű és nem is túl rózsás a helyzet.

Ha az árfolyamot nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy egy rövidebb nehéz időszak után, talán csökkennek a terhek a nem túl távoli jövőben. Az elemzők szerint rövidtávon akár tovább gyengülhet a forint. Ez akár 300 forintos euróárfolyamot is jelenthet. Középtávon azonban erősödni fog a forint, év végére megint 260-270 forint között lehet az euró árfolyama.

Közben a svájci jegybank inflációs, vagy inkább deflációs félelmek miatt túl erősnek tartja a kamatot és gyengíteni szeretné azt. A gyengébb frank jó jönne az exportfüggő Svájcnak. És persze jól jönne a frankban eladósodottaknak is, hiszen az árfolyamból adódó teher csökkenne.

Ha banki oldalról közelítjük meg a problémát, minden attól függ, hogy a bankok mennyiért tudnak devizát kölcsönözni, vagyis milyen kockázati felárral adnak nekik kölcsön. Egyelőre úgy tűnik, drágán jutnak forráshoz a magyar bankok.

Ezen próbálna segíteni a Portfolio értesülése szerint a Magyar Nemzeti Bank megállapodást kötne a svájci jegybankkal, hogy a magyarországi bankok könnyebben juthassanak forrásokhoz. Ezzel a lépéssel a jegybank a meglévő hitelek refinanszírozását és az új hitelek nyújtását is megkönnyítené. A megállapodást még nem kötötték meg, de kétségtelenül segítene a bankoknak olcsóbb forráshoz jutni, és talán csökkentenék ügyfeleik terhét is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!