Alaszkát is be kell áldozni az olajért

A 26 legfejlettebb olajimportőr ország, köztük az Egyesült Államok, Japán és az EU-országok energiapiacát figyelő, párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) csökkenteni készül az olajkínálat hosszútávú alakulására vonatkozó becslését. Az idei World Energy Outlook (WEO) elemzés elkészítéséhez most először a kínálati oldalt is vizsgálják, felmérik a világ 400 legnagyobb olajmezőjének állapotát, jelenlegi és várható hozamát.

A felmérés eredményét csak novemberben hozzák nyilvánosságra, de azt már most, a londoni Reuters Global Energy Summit konferencián elárulta az IEA elnöke, hogy változni fog az évek óta érvényben lévő forgatókönyv, mely szerint a világgazdaság olajfogyasztása a jelenlegi napi 87 millióról napi 116 millió hordóra növekszik 2030-ra. Az új becslés szerint a kitermelés előreláthatóan nem haladja meg a napi 100 millió hordót a következő húsz évben.

Ha a nagy energiaügynökségek az év végéig véglegesített olajkínálat-elemzései borúlátó konklúzióra jutnak, elemzők szerint szabad út nyílhat az olajkitermelés előtt eddig természetvédelmi okokból tiltott helyeken, például az Egyesült Államok kontinentális platóján, az Arktiszon vagy Alaszka természetvédelmi területein is.

A kínálati oldal vizsgálata azt jelzi, hogy az IEA is osztja azt a növekvő iparági aggodalmat, hogy az olajtermelők nem tudnak lépést tartani a gyorsan növekvő kereslettel. Az IEA ugyanakkor nem osztja az olajcsúcs-elmélet híveinek aggodalmát, miszerint a kitermelhető nyersanyag mennyisége limitálja a kínálatot. "Az olajkészletek miatt nem hiszem hogy 2030-ig aggódnunk kéne, a probléma a föld fölött van" - mondta az IEA vezető közgazdásza a Reutersnak, arra utalva, hogy elsősorban a szükségesnél kevesebb befektetést tartja felelősnek a kitermelés megtorpanásáért.

Üzleti és államtitkok

Az IEA 25 elemzővel próbálja felmérni a világ olajtermelésének kétharmadát adó nagy olajmezők állapotát Venezuelától Mexikón át Szaud-Arábiáig, Kuvaitig és Irakig. A munkát nehezíti, hogy a kívánt adatok az olajtermelő országok és a nagy olajtársaságok üzleti titkai. Venezuela, Irán és Kína nem működik együtt az IEA szakértőivel, Szaud-Arábiában pedig államtitkot képeznek az egyes mezők pontos termelési adatai. A szakértők számítógépes modellekkel próbálják kiegészíteni a hiányzó adatokat.

A Wall Street Journal szerint az IEA azért döntött az olajtermelők vizsgálata mellett, mert a korábbi optimizmussal ellentétben nagy olajipari cégek vezetői is hangot adtak a kínálat szűkössége felett érzett aggodalmuknak az elmúlt hónapokban. Egyre több iparági szereplő véli úgy, hogy a kitermelés üteme nem fokozható tovább korlátlanul, és hogy elértük, vagy hamarosan elérjük a termelési platót, mert az olajcégek nem léptek megfelelő ütemben és nem pótolták a kimerülőfélben lévő mezőket új feltárásokkal. A Total olajtársaság szerint például a globális olajtermelés napi 100 millió hordó alatt fog tetőzni 2020-ig.

Korábban az IEA más módszerrel készítette az előrejelzéseit: megbecsülte a várható jövőbeli keresletet, és hogy ebből mennyit termelnek majd az OPEC-en kívüli olajexportőrök. A különbségről pedig azt feltételezték, hogy a nagy OPEC-tagországok - Szaud-Arábia, Irán vagy Kuvait - dobják majd piacra. És bár az OPEC minden alkalommal kategorikusan cáfolja, hogy ne tudná tovább növelni a kitermelését, az importőr országokban egyre több kétség merül fel ezzel kapcsolatban.

Az Egyesült Államok energiaügynöksége, az Energy Information Administration (EIA) ezért szintén kínálatelemzést készít, amelyet nyár végén hoznak nyilvánosságra. Az EIA előzetes adatai szerint a konvencionális (könnyen kitermelhető) nyersolaj, amelyből ma naponta 73 millió hordó fogy, napi 84 millióval fog tetőzni, és ezután egyre több nem konvencionális üzemanyagra, például bioetanolra lesz szükség ahhoz, hogy az összkínálat meghaladja a napi 100 millió hordót 2030-ra.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!