Az OECD megállapításai szerint húsz országból mindössze kettőben emelkedtek gyorsabban a szegények fizetései, mint a gazdagokéi. Ez a kettő Írország és Spanyolország, ráadásul mindkét helyen elég látványos a javulás, bár hozzá kell tenni, így is a lista elején találhatóak. Leginkább hazánkban tágult a szakadék, a különbség a tíz évvel ezelőtti négyszeresről több mint öt és félszeresre emelkedett.
Fel kell hívni azonban a figyelmet, hogy a 30 tagországból mindössze húsz esetében áll rendelkezésre statisztika. A kimaradtak ismeretében elképzelhető, hogy a teljes listán már nem az első helyet foglalnánk el.
A szervezet jelentéséből kiolvasható fő üzenet a globalizáció árnyoldalaira próbálja felhívni a figyelmet. Látható a nemzetközi kutatók szerint, hogy a termelékenység bővülésénél kisebb ütemben emelkedtek a fizetések a legfejlettebb országokban az elmúlt harminc évben. Magyarul a bérből és fizetésből élők rosszabbul jártak, a gazdaság fejlődéséből származó haszonnak ők egy kisebb szeletét kapták csak meg.
Japánban a munkajövedelmek GDP-aránya 25 százalékkal esett vissza az elmúlt harminc évben, Európában 13 százalékkal, míg az Egyesült Államokban héttel. Ez a munkaerő nagyobb volumenű mozgásának tudható be az elemzők szerint. Kína, India, Brazília és Oroszország bekapcsolódásával tömegesen áll rendelkezésre olcsó munkaerő, így a szakképzelten munkások a fejlett világban egyre nagyobb versennyel szembesülnek.
A karakteresen liberális gazdaságpolitikát hirdető OECD a jelentésben hozzáteszi, hogy a folyamatban minden gazdaság nyertes. A szervezet ezért a kormányok számára továbbra is a protekcionizmus mérséklését ajánlja, akárcsak a munkaerőpiaci folyamatokkal kapcsolatban.