További Világ cikkek
Az OPEC-miniszterek Caracasban találkoznak ma, és az ülésen tárgyalnak a tagság kibővítéséről. Angola és Szudán is szóba került potenciális tagként. Amerika és Kína aggódik - féltik a gazdasági érdekeltségeiket, és komolyabb politikai ellenérvek is előkerültek. Eredetileg Nigéria - amely kényelmetlenül érzi magát amiatt, hogy a Szaharától délre ő az egyetlen OPEC-tag - hívta meg Szudánt és Angolát, hogy csatlakozzanak a csoporthoz.
A két ország, amelyek most megfigyelői státusban vannak, a világ leggyorsabban növekvő olajtermelői. Angola termelése 1,25 millió barrel naponta - ez egy évtized alatt 80 százalékkal nőtt. Szudán 360 ezer barrelt állít elő. Tagságuk az OPEC világtermelésből való részesedését 41-ről 43 százalékra emelné - írta a Financial Times. Abdullah bin Hamad al Attiyah, Katar energiaügyi minisztere támogatja a tervet, szerinte Szudánnak mindenképp az OPEC-ban a helye, mivel sok olajat exportál.
Az USA és Kína aggódik
Az USA meggátolta olajcégeit abban, hogy Szudánban ténykedjenek, és régóta arra törekszik, hogy nemzetközi szankciókat vezessenek be Khartoum ellen a keresztény kisebbség lemészárlása miatt. Szudán azért is örülne a csatlakozásnak, mert így nehezebb politikai szinten izolálni az országot - vélik szakértők. Azt még nem tudni, hogy Kína, amely a legnagyobb mértékben van jelen Szudán olajmezőin, támogatja-e az OPEC-tagságot.
Angola kevésbé lelkes, talán azért, mert tudja, hogy a nemzetközi olajvállalatok, az amerikai ExxonMobil, a Chevron és az európai BP, Total és Eni - amelyek dollármilliárdokat fektettek be az ország olajmezőibe - nem akarják a tagságot. Ha Angola OPEC-tag lenne, a szervezet határozná meg a termelési mennyiséget. Ha az olajárak esnek, csökkenteni kell a termelést, ez pedig nem érdekük az olajcégeknek.
Angolai alternatíva
Angola egyébént is fiatal olajtermelő állam, amiben Washington alternatív olajforrást lát; ezzel tudná csökkenteni OPEC-függését - ami mostanában kezd egyre kényesebb kérdéssé válni.
Elemzők és egyes OPEC-hivatalnokok álláspontja szerint Venezuela, Nigéria és Irán is abba az irányba nyomja mostanában a csoportot, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek a legnagyobb vásárlójuk, az USA érdekeivel ellentétesek. Venezuela nem szimpatizál Bushsal, és az energiaipar államosítását ösztönzi Latin-Amerikában. Bolíviában az állam áprilisban vette át a hatalmat a külföldi gázlétesítmények felett, Ecuador a múlt hónapban tette rá a kezét a kaliforniai Occidental által működtetett olajmezőkre.
Miközben Nigéria és Venezuela az amerikai külpolitika aláásásán fáradozik a problémás tagok meghívásával, Irán megpróbálja kihasználni a második legnagyobb termelő pozícióját, elrettentendő az USA-t attól, hogy a biztonsági tanács tagjait próbálja meggyőzni a szükséges szankciókról.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
