George Duke 1946. január 12-én született egy kaliforniai kisvárosban, San Raphaelben, de Marin Cityben nőtt fel. Mindössze 4 éves volt, mikor édesanyja elvitte egy Duke Ellington koncertre. A kis George ekkor határozta el, ő is zongorista lesz. Középiskolájának jazz zenekarában már a billentyűk mögött ült és emlékei szerint akkor már Miles Davis és a soul-jazz vonalat képviselő Les McCann volt rá a legnagyobb hatással. Az 1967-ben a San Fransisco-i Állami Egyetemen kapta kézhez diplomáját.
Ezzel párhuzamosan 1966 és 1969 között önálló jazztriójával szerepelt a helybeli Half Note klubban, ahol egy akkor még ismeretlen énekes Al Jarreau lépett fel vele rendszeresen. 1969-ben csatlakozott a trióhoz a francia hegedűs Jean-Luc Ponty. Kaliforniai turné, fellépés a Newport Jazz Fesztiválon, majd óriási sikerű európai koncertkörút. 1969 végén elfogadta Frank Zappa invitálását és csatlakozott a gitáros Mothers of Invention együtteséhez. 1970 végén a legendás altszaxofonos Cannonball Adderley hívta combo-jába és ezt egy nem egészen 25 éves fiatalember nem utasíthatta vissza. Ezzel a formációval járt életében először hazánkban, 1972 szeptemberében az Erkel Színházban.
Mivel ő játszott Budapesten először Fender Rhodes zongorán, a közönség soraiban találgatások hangzottak el, honnan jönnek ezek az űrbéli hangok! 1973 és 1976 között Duke ismét Frank Zappa-val szerepelt, majd a dobos Billy Cobham-mel turnézott és készített lemezt. Szóló pályafutásának kezdetét is ez évre datálja. Ekkor jelent meg első önálló LP-je a "From Me to You". A nagy áttörés azonban 1978-ban következett be, mikor a funky jellegű "Reach For It" behatolt az albumlista felsőbb régióiba is. Ezek után nem csoda, ez lett Duke első aranylemeze.
Muzsikusi karrierjével párhuzamosan az 1970-es évek vége óta zenei rendezőként (producer) is nagy sikerrel dolgozik a stúdiókban. Első felfedezettje a brazil harsonás Raoul de Souza volt. Énekes albumokat is készített, ebben a sorozatban Dee Dee Bridgewater volt az első. Producerként az első "nagy durranását" 1981-ben az A Taste Of Honey női diszkó csapattal érte el, a "Sukiyaki" harmadik lett a slágerlistán, de a "fekete zenére" szakosodott R&B listát több hétig vezette, végül aranylemez lett.
Innen már futószalagon jöttek az énekesek (Jeffrey Osborne, Deniece Williams, Melissa Manchester, Barry Manilow, Smokey Robinson, Phil Perry, The Pointer Sisters, a Take 6, Chante Moore, Gladys Knight, Johnny Gill, Anita Baker, Al Jarreau, Natalie Cole, Dionne Warwick, Erikah Badu), de a pop-jazz szaxofonosokat is felkarolta (George Howard, Everette Harp, Najee, Kirk Whalum). Az 1980-as években három LP-t készített a basszusgitáros Stanley Clarke-kal.
Díjkiosztó rendezvények és TV-sorozatok zenei igazgatójaként is tevékenykedett: 9 éven át vezette az un. "Soul Train Award" zenekarát és részt vett az NBC "Sunday Night Show" című hétvégi sorozatában is.
1992-ben "Snapshot" című CD-je öt héten át vezette a Billboard Magazin un. "Top Contemporary Jazz Albums" listáját.
1993-ban a Montreuxi Jazzfesztiválon mutatták be a szimfonikus zenekarra és jazztrióra írt nagy lélegzetű művét, a "Muir Wood Suite"-et.
1997-ben jelent meg harmincadik lemeze saját neve alatt.
A valaha élt legtöbb Grammy-díjra nominált jazzművész 21 jelölésével (igaz, ebbe beleszámítanak a pop és R&B kategóriák is).
A legutóbbit (T-Jam) épp az idén kapta.
De részt vett Grammy-díjas jazzlemezek elkészítésében is - Miles Davis: "Tutu" (1987), Rachelle Ferrell: "Individuality" (2000), Dianne Reeves: "In the Moment" (2001), "The Calling" (2002).
Jegyinformáció: www.tex.hu
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
