A belváros legújabb kaszinója nyit a város egyik legrégebbi és talán egyik legszebb épületében, az Erzsébet híd lábánál lévő Klotild palotában, az egykori Belvárosi Kávéház helyén. Több éves előkészítő munka előzte meg a most folyó rekonstrukciós munkákat. Az elmúlt évtized nem kímélte a szecessziós építészet eme ékkövét sem, a restaurátorokat megdöbbentő kép fogadta, mikor megkezdték a munkálatokat. Érdekes, hogy nem a Kádári évtizedek rombolták a legtöbbet, mivel a korábbi Imperial kaszinósok elbeszélései szerint a '90-es évek közepéig még nagyon kellett vigyázni az épületbelsőre, a díszítésekre és az eredeti állapot fenntartására. Ám mikor a kaszinókoncesszió lejárt és az Imperial kaszinó bezárt, diszkósok bérelték ki a helyet. Vélhetően ekkor meszeltek le freskókat, mely korábban jellemzően a megszálló szovjet csapatok '"műemlékkonzerváló" módszere volt. Az aranyozott stukkókat sem kímélték, mivel kellett a hely a nagyméretű hangládáknak, így ahol útban volt, egyszerűen leverték azt.
Az új tulajdonosok vállalták, hogy teljes egészében restaurálják az épületbelsőt és a homlokzatot. Ennek köszönhetően újra régi fényében tündökölhet a Lido, ezúttal ismét kaszinóként, az emeleten hangulatos étteremmel.
A Klotild ikerpalotákat Giergl Kálmán és Korib Flóris tervezte 1899-ben. Ez az időszak a "boldog békeidők", az Osztrák-Magyar Monarchia korszaka volt, mikor is Budapest, az ország frissen alapított (egyesített) fővárosa a legnagyobb ütemben épült, szépült. A város kozmopolita törekvéseinek egyik legszebb épületegyüttese az akkori Eskü téren szecessziós stílusban emelt Klotild paloták, mely rendkívül igényes kialakítású házak megteremtették azt a nagyvárosi építészeti légkört és hangulatot, amely a századfordulón itt élhető életformát - kétségkívül csak a tehetősebb rétegek számára - napjainkig oly vonzóvá tette.
"A Belvárosban a régi kúria telkének egy részét a király őfelsége vásárolta meg s nagyszabású, díszes bérházakat fog rajta emeltetni. Közel ehhez, de beljebb a Dunához, Klotild főhercegasszony vásárolt meg két átellenes telket, melyek az új hídra nyíló utca két belső sarkát foglalják el. E pompás fekvésű helyekre aztán igazi monumentális házakat terveztetett. (_) melyek, mintegy kapudíszéül is szolgál az új híd felüljárójának." (Vasárnapi újság, 1900)
Klotild és Matild, a két öreg hölgy, valamint a tér többi épülete "olyanok voltak, mint a cukrászdobozok. Ott keringőzött a napfénnyel a dunai szél; ragyogtak az állomáson a bérkocsik, amelyekből az imént szálltak ki a szarvaslábú grófnék; tiszta ruházatú öreg nyugdíjasok üldögéltek a padokon; a gyékénykosaras virslis és a császárzsemlye-szagú pék kezet csókolt a feketeruhás szobalányoknak, midőn becsengetett; a probírmamzellek kígyózó dereka és a kalaposnék fehér blúza, regényességre vágyakozó virágárusnék bájoló mosolya és a könyvkereskedők ezüstfeje tették hangulatossá a városrészt." (Krúdy Gyula: Bukfenc)
A Ferenciek teréről nézve, a bal oldali épületben, a Lidoban 1901-től a budapesti kávéházi kultúra hírnevét méltán öregbítő, fényűző stílusáról híres Belvárosi Kávéház működött, amely a város üzleti és szellemi életének közkedvelt fóruma volt.
A reggeli órákban a még ébredező vendégeket álomittas mámorukból a napi friss sajtó átböngészése közben a híres "belvárosi reggeli" ébresztette fel. Délelőtt már elkezdtek szállingózni a törzsvendégnek számító művészek, akiknek szinte ez volt a második otthonuk. Krúdy Gyula szivarfüstbe burkolózva, feketét kortyolgatva itt írta a Szindbád novellák nagy részét, s a betérő ismerősök ezeknél az asztaloknál vitatták meg az aktuális politikai vagy esztétikai kérdéseket. Délután kalapos hölgyek betértek egy-egy kellemes barátnői csevelyre, miközben illatos teát és ínycsiklandó cukrászsüteményeket fogyasztottak. A csendesebb sarkokban szerelmes párok ültek egymással szemben. Az ifjú urak gyönyörködtek mátkájuk csillogó tekintetében és gyöngyöző kacajában, a kisasszonyok szemlesütve pislogtak és hallgatták udvarlói kedves bókjait. Szürkületkor üzletemberek és brókerek csatlakoztak a művészek asztaltársaságához, ahol egy jó pohár bor és ízletes falatok mellett éjszakába nyúlóan vitatkoztak mindenről, ami csak foglalkoztatta őket. "Péchy Andor, a neves lóversenyjátékos, ügyvédírnok korában csak akkor evett bőséges vacsorát, ha Rohonczy Gida vagy Ráth Karcsi meghívta a Belvárosi Kávéházba." (Krúdy Gyula: Péchy Andor, vagy egy magyar illúzió)
Ide az emberek haza jártak. Volt, aki a legendák szerint a postáját is ide kérette. A remek konyha, a pesti vendéglátás, a gyönyörű enteriőr és törzsvendégek pompás harmóniát alkottak. Budapest szívében ez igazi szellemi és üzleti csomópont volt. Híres revü és varieté műsorok, később kaszinó otthona is lett a Lido. A második világháború után naponta három előadással várta vendégeit, így a nevetés, a jó hangulat, szórakoztatás és szórakozás beleívódtak a falakba.
Reméljük sikerül újra visszavarázsolni a békebeli kor hangulatát, ízeit. Térjenek be Önök is egy jó kávéra, vacsorára vagy éppen egy kis játékra.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
