A Clevelandi Zenekar és a Sibelius Sinfonietta

Október 30., vasárnap 18.30 óra
Nemzeti Hangversenyterem

Clevelandi Zenekar

Vezényel: Franz Welser-Möst
Brahms: Akadémiai ünnepi nyitány, op. 80
Ives: II. szimfónia
Brahms: I. szimfónia, op. 68

A Clevelandi Zenekart, Amerika egyik vezető zenekarát, 1918-ban alapították. Számunkra fontos, hogy az együttes igazi fejlődése, nemzetközi karrierjének kezdete Széll György zeneigazgatásának idejére esett. A kiváló magyar karmester 1946-tól haláláig, 1970-ig állt a zenekar élén, amelynek otthona, a clevelandi Severance Hall az ország egyik legjelentősebb művészeti centruma. Az együttes sokat turnézik Európában is, a bécsi Musikvereinssaalban állandó sorozatuk van.

Franz Welser-Möst három éve a zenekar főzeneigazgatója, megbízatása 2011-ig szól. Az osztrák karmester nemzetközi karrierje 1986-ban kezdődött a Londoni Filharmonikusoknál, akik 1990-től vezető karmesternek hívták meg. 1995-től a Zürichi Opera zeneigazgatója, nevéhez számos emlékezetes Wagner-, Mozart- és Strauss-produkció fűződik. Gyakran vezényli a Bécsi és a Berlini Filharmonikusokat, a Londoni Szimfonikusokat és a Bajor Rádió Zenekarát is.

Brahmsot 1879-ben díszdoktorrá avatta a boroszlói egyetem bölcsészkara, és ezt köszönte meg egy évvel később Akadémiai ünnepi nyitányával. A darabban nem a tudós professzorok, hanem inkább a diákság hangja, népi eredetű diákdalok szólalnak meg. Az ütőhangszerek sokasága miatt Brahms maga "janicsárnyitánynak" nevezte művét, ami az iskolai ballagások mindenki által ismert dallamával, a híres "Gaudeamus igiturral" ér véget.

Akárcsak zenekar és karmestere, a műsor összeállítása is az amerikai és a bécsi kultúra összefonódását tükrözi: két Brahms-mű fogja keretbe az amerikai Charles Ives alkotását. A modern amerikai zene atyjának tekintett Ives (1874-1954) már 1900 körül - Schönberget, Bartókot megelőzve - foglalkozott az atonalitással, a ritmikai és formai többrétűséggel. Műveit nagyon ritkán hallhatjuk Magyarországon. A II. szimfónián már 1901-ben elkezdett dolgozni, majd több régi darabját beleépítette, s végül csak 1951-ben mutatták be a New York-i Filharmonikusok előadásában, Leonard Bernstein vezényletével.

Brahms I. szimfóniája a zeneirodalom legnépszerűbb darabjai közé tartozik. A négytételes mű lassú bevezetéssel kezdődik, és a sejtelmes, komoly hangulat álomszerű dallamok után jut el az utolsó tétel méltóságteljes, Beethoven IX. szimfóniáját idéző témájához.

---

Október 31., hétfő 19.30 óra
Fesztivál Színház

Sibelius Sinfonietta, a helsinki Sibelius Akadémia kamarazenekara

Vezényel: Tero Latvala
Közreműködik: Kari Tikkala - fagott
Sibelius: C-dúr románc, op. 42
Sibelius: Pelleas és Melisande - szvit, op. 46
Mozart: B-dúr fagottverseny, K. 191
Schubert: IV. (c-moll) szimfónia

A Művészetek Palotája egyik célkitűzése, hogy közönségét más országok fiatal tehetségeivel is megismertesse. Ennek jegyében esett a választás a helsinki Sibelius Akadémia kamarazenekarára, a Sibelius Sinfoniettára. A Sibelius Akadémiának az utóbbi évtizedben különösen karmester tanszaka vált legendássá azáltal, hogy egymás után bocsátja ki a nagy nemzetközi karriert befutó tehetségeket. Ott végzett Esa-Pekka Salonen, Jukka-Pekka Saraste és Sakari Oramo is. Az Akadémiát 1882-ben alapították, s akkor született meg a zenekar is, amely jelenlegi formájában 1960 óta működik. Története során olyan nagyságok vezényelték, mint Jussi Jalas (Sibelius veje), Jorma Panula, Arvid Jansons, Eri Klas és Sir Colin Davis. A tagok életkora 18 és 26 év között van. Ezúttal Tero Latvala hegedűművész és karmester áll a zenekar élén, aki többek között a Finn Kamarazenekar koncertmestere.

A kamarazenekar először névadójától, Sibeliustó játszik két művet. Az 1903-ban készült C-dúr románc kedves, dallamos zene, Csajkovszkij vonósszerenádjának távoli rokona. Maeterlinck darabja, a Pelleas és Melisande a maga korában rendkívül népszerű volt, s Debussyt és Schönberget is megihlette. A színházi előadáshoz Sibelius kísérőzenét írt, amelyet 1905-ben maga dirigált a helsinki Svéd Színházban.

Mozart tizennyolc éves volt, amikor egyetlen fagottra és zenekarra készült versenyművét, a B-dúr fagottversenyt komponálta. A huszonhat esztendős Kari Tikkala, aki jelenleg a Sibelius Akadémia doktorandusza, a darabot saját kádenciájával játssza.

A műsort Schubert IV. (c-moll) szimfóniája zárja, amely a "Tragikus" jelzőt viseli. A négytételes műre nagy hatással volt Beethoven zenéje.