Jelentős változás előtt áll a Magyar Honvédség – nem készülünk háborúra
A Magyar Honvédség fennállásának 150 éve alatt nem állt még ilyen jelentős változás előtt, mint napjainkban - véli Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, aki júniusban tette meg történelmi bejelentését a sorkötelezettség eltörléséről.
Már egy 1848-as, az önálló magyar hadsereg magját megteremtő törvénycikk kötelezte azokat a módosabb húsz és ötven év közötti férfiakat nemzetőri szolgálatra, akik kétszáz forint értékű földet, házat, illetve jobbágytelket birtokoltak, lehetővé téve a feltételt azoknak is, akik "érdekeltek az alkotmányos rend fenntartásában". A modern értelemben vett hadkötelezettséget azonban csak a forradalom bukása után, az 1867-es kiegyezés évében vezették be az Osztrák-Magyar Monarchiában. A korábban zömében zsoldosokat alkalmazó haderő helyett ezzel hozták létre a nagyhatalmi ambíciókat hitelesítő fegyveres erőt. Ekkor vált az általánosan kötelező sorozás a katonai utánpótlás alapjává. A tömeges mozgósítások az első világháborúban kezdődtek, hogy végül a legnagyobb vérontás idején már a lakosság 15 százaléka álljon fegyverben.
A vesztes háborút követő trianoni békeszerződés katonai rendelkezései következtében Magyarország gyakorlatilag elvesztette önrendelkezési jogát a saját hadügye felett, megszüntették az általános védkötelezettséget, a hadseregbe csak önkéntesek jelentkezhettek, korlátozott létszámban. A honvédség utánpótlását a leventemozgalom beindításával igyekeztek megoldani, tizenéves fiúkat köteleztek sportolásra, miközben a hagyományos erkölcsi értékrendet, az erő, az egészség, a vitézség kultuszát táplálták beléjük. A katonai kiképzés tilalmát a békediktátum közvetlen ellenőrzés megszüntetése után, 1927-ben játszotta ki a Koronatanács, a toborzás megszüntetésével és a "K" (kényszer) sorozás visszaállításával. Magyarország 1938-tól nyílt fegyverkezési versenybe és a honvédség létszámának felduzzasztásába kezdett a tengelyhatalmak szövetségében, amely a doni katasztrófához és a második világháború elvesztéséhez vezetett.
A második világháború utáni, szovjet mintára megszövegezett 1949-es alkotmányban szerepelt először, hogy minden nagykorú fiatalnak be kell vonulnia. Ez az ötvenes években hároméves búcsút jelentett a családtól. Az Alpokon áthágva Olaszország lerohanására készülő hadsereg katonáin a '70-es években könyörült meg először a politikai vezetés, két évre csökkentve az angyalbőrben eltöltendő időt. Az újabb faragás a ’80-as évekre esett, másfél évben megállapítva a katonai szolgálatot.
Áttörést a rendszerváltás hozott. Az Alkotmány 1989-ban mondta ki, hogy nem lehet mindenkit fegyveres szolgálatra kötelezni. Míg korábban börtönbe zárták a bevonulást vallási vagy lelkiismereti okok miatt megtagadókat, lehetővé vált a polgári szolgálat választása. A politikai, gazdasági váltás nehézségeivel küzdő ország a korábbinál kevesebb pénz fordított a hidegháborús szembenállásban feleslegesen nagyra duzzasztott hadsereg megszüntetésére. A honvédség létszáma fokozatosan csökkent, ezzel együtt egyre kevesebb fiatalra tartott igényt a hadsereg. A rendszerváltás idején több mint 80 ezer sorkatona szolgált a honvédségben, hogy a sorkötelezettség megszüntetésének bejelentésére hatezer alá csökkenjen a számuk. A fontosabb beosztásokba pedig fokozatosan szerződések foglalták el a helyüket.
A Határőrségnél már 1997-ben elbúcsúztatták az utolsó kényszerbehívottat, profikra bízva a feladatokat. A honvédségnél ez a folyamat több időt vett igénybe. A '90-es években többször is téma volt a sorkötelezettség eltörlése, ám végül csak abban volt megegyezés, hogy fokozatosan könnyítettek a sorkatonák terhein, és egyre rövidítik a katonai szolgálati időt és a laktanyai kötelezettségeket. Az elmúlt időszakban behívott fiatalok például már néhány nappal a bevonulásuk után otthon tölthették az első hétvégéjét. Erre az is lehetőséget adott, hogy a zsugorított katonaidőbe érdemi kiképzés már nem fért bele, komolyabb felkészítésbe már bele sem fogtak a laktanyákban. Miközben a szerződéses és hivatásos katonák nemzetközi missziókba vettek és vesznek részt, nagy nemzeti elismerést kiváltva, a sorkatonák feladata lénygében az épületek őrzésére, takarításra és konyhai munkára korlátozódott. A fiatalokat pedig ez már egyáltalán nem vonzotta, egyre többen mentették ki magukat különböző trükkel a kötelezettség teljesítése alól. Ezért döntött úgy a Medgyessy-kormány, hogy elődjeitől eltérően már nem a szolgálati időt csökkenti tovább, hanem a korszerűbb, az új kihívásoknak megfelelő honvédség megteremtése érdekében lemond a fiatalok kényszerbehívásáról.
"Kétéves kemény munka után, a honvédelmi reform legfontosabb lépéseként teremtettük meg azokat a szervezeti, katonai és személyi feltételeket, amelyek lehetővé tették a sorkötelezettség eltörlését" - közölte Juhász Ferenc. A védelmi miniszter szerint jelenlegi biztonságpolitikai helyzetünk össze sem hasonlítható azokkal a történelmi időkkel, amikor vissza-visszatértek a tömeges sorozásokra, hogy feltöltsék a hadsereget. "Nem készülünk háborúra" - indokolta a kormány júniusi döntését, amellyel lerakta egy modern hadsereg alapjait. Szakmailag felkészült, munkájukat kiválóan ellátó emberekből áll ez a honvédség, akik a nemzetközi feladatokat épp olyan jól látják el, mint a belső katasztrófavédelemben és egyéb tevékenységben való részvételüket.
Több mint száz év után novemberben a honvédség jelképesen is elbúcsúzik a sorkatonaságtól: az utolsó leszerelők emléktárgyat kapnak, amely emlékezteti őket arra, hogy egykoron szolgálatot teljesítettek a magyar honvédségben. Bízhatunk abban, hogy nem lesz olyan helyzet, amikor a honvédség ismét behívóparancsokat ad postára.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
