CímlaponA rovat hírei |
’A következő 120 kilométeren nincs lakott település’Kerékpárral az „igazi Ausztráliában”2000. 09. 26., 02:13 | Frissítve: 2000. december 15., péntek 14:55
A mozgássérült kerékpáros és társa a sósmocsarak felé tart. Útközben rejtélyes szálláshelyre vetődnek, de minden jóra fordul.
A barátságos Adelaide-től 227 kilométerre, egy elhagyatott útszéli fogadóból jelentkezik kétfős csapatunk. Sydney mintha távolabb lenne, mint indulásunk napján.
Eleinte minden olyan simának tűnt. Legfőképpen a széles főút. Hamar kiderült azonban, hogy kerékpárjaink nem lehetnek az óriás kamionok ellenfelei. A dübörgés és a széllökések helyett inkább a keskeny hegyi szerpentineket választottuk. Mint kiderült, ezen utak mellett terül el az „igazi Ausztrália”. István egy kézzel kapaszkodva a kormányba, csodálatra méltó elszántsággal rugaszkodott neki minden emelkedőnek. Eleinte gyakran eltévedtünk, de szerencsére mindig akadt valaki az út mentén, aki útbaigazított minket. Hamar kiderült, hogy az ausztrálok nem szószátyár népek. A „fuckin’ far” kifejezés éppen elég volt, hogy tudjuk: aznapi szálláshelyünkig még jó pár kilométert kell tekernünk. A rádió jó időt ígért nekünk a következő napra. Valóban, a ránk váró 125 kilométerből mindössze 120-at kerekeztünk fül-lengető ellenszélben. Hangulatunkat az út mentén húzódó, végtelennek tűnő mocsár alapozta meg. Nem lepődtünk meg, hogy csupán két városkát érintettünk. Mi sem fontolgattuk a letelepedést a vidéken… Este lett, mire elértük az Óceánt. Egy meglepően olcsó útszéli fogadóban szálltunk meg. Hamarosan kiderült, hogy mi vagyunk az egyetlen vendégek. A komor tulaj csak annyit mondott, mielőtt magunkra hagyott minket: „Az elkövetkező 120 kilométeren nem lesz lakott település. Jó lesz, ha alaposan felkészülünk…” Az éjjel megannyi párhuzamra leltünk helyzetünk, és Hitchkock Psycho című filmje közt. Reggel azonban kipihenve, és erős hátszéllel vághattunk neki keletnek, a sósmocsarak felé. Kapcsolódó anyagok
N;
hirdetés
|
