Belebukhat a kormányalakításba a győztes Kadima

A leadott szavazatok 99 százalékának összesítése után bizonyosnak tűnik, hogy a Kadima párt nyerte a kedden tartott izraeli parlamenti választásokat, a Cipi Livni vezette centrista párt 28 mandátumot szerzett a 120 tagú Knesszetben. A jobboldali Likud csekély hátránnyal, 27 mandátummal a második helyen végzett, számolt be a Haarec.

A harmadik helyet a szélsőjobboldali Jiszrael Beitejnu (Izrael a hazánk) szerezte meg 15 mandátummal, negyedik pedig a Munkapárt lett, az izraeli választásokon a baloldali párt eddigi legrosszabb eredményét mutathatja fel, mindössze 13 képviselője jutott a Knesszetbe.

Az észak-afrikai zsidó bevándorlók keményvonalas pártja, a Sasz 11 mandátumot szerzett, a két arab párt összesen hét képviselője ül majd a Knesszetben.

A kispártok közül a nagy érdeklődést kiváltó formáció, a holokauszt-túlélők és a marihuána dekriminalizálásáért küzdők választási együttműködése nem érte el a Knesszetbe jutáshoz szükséges 2 százalékos küszöböt. A 18. Knesszet összesen 12 pártból áll majd.

Izraelben azután írtak ki előrehozott választásokat, hogy Ehud Olmert, a Kadima elnöke korrupciós botránya miatt lemondott tisztségéről, helyette Cipi Livni külügyminisztert választották a párt élére. Mivel Livni a rendelkezésére álló idő alatt nem tudott kormányt alakítani, előrehozott választásokat kellett kiírni. Az új kormány megalakulásáig Ehud Olmert ügyvezető miniszterelnökként irányítja a kormány munkáját.

Cipi: Nyert a Kadima

Ehud Olmert már az exit pollok nyilvánosságra kerülése után gratulált a Kadima párt sikereihez Cipi Livninek. „Bebizonyítottuk, hogy nem volt igaza annak, aki azt mondta, a Kadimának csak egyszer sikerülhet" - mondta.

A Kadima egyik célja, hogy centrista pártként megjeleníthessen sokféle véleményt, hogy a különböző oldalak ne sajátíthassanak ki maguknak értékeket, mondta Cipi Livni. Emlékeztetett arra, amikor Olmert lemondása utáni első kormányalakítási kísérlete elbukott, előtte koalíciókötési javaslattal megkereste Netanjahut. Felidézte, hogy akkor a jobboldali vezér azt mondta, nem csatlakozik egy Livni vezette egységkormányhoz, mert ehhez a választóknak kell felhatalmazást adniuk. „Ma kinyilvánították akaratukat, és a Kadimát választották" - fogalmazott.

Bibi: Nyert a Likud

Bibi Netanjahu, a Likud vezetője kedd este arról beszélt, hogy bár még nincsenek végleges eredmények, de bárhogy is alakul a mandátumok száma, annyi bizonyos, hogy a jobboldali erők megerősödtek, és megszerezték a többséget a Knesszetben, és hogy a Likud jelentős támogatást tudhat maga mögött.

Azt mondta, saját magát tartja a legalkalmasabbnak a miniszterelnöki posztra, mert képes stabil kormányt alakítani, és a külpolitikai problémák mellett megoldást tud ajánlani a gazdasági válság kezelésére.

Már a végleges eredmények kihirdetése előtt elhangzott beszédekből látszik, hogy hatalmas küzdelmek várhatóak a pártok között, a koalíciókötést mindenképp kemény alkuk előzik majd meg, hiszen Livni és Netanjahu is győztesnek tekinti pártját.

Az államelnök a törvények alapján azt kéri fel kormányalakításra, akinek a legnagyobb esélye van arra, hogy meg tudja szerezni minimum 61 képviselő támogatását. Eddig ez egyben a legtöbb mandátumot szerzett pártot is jelentette, most azonban a kialakult erőviszonyok miatt ez változhat.

A választás végleges eredményeinek ismeretében Simon Peresz egyeztetni kezd majd a pártok elnökeivel arról, hogy kit javasolnak miniszterelnöknek, ezután dönt arról, kit kérjen fel a kormányalakításra. A kijelölt miniszterelnöknek ezután 28 napja van a kormányalakításra, amit szükség esetén 14 nappal meg lehet hosszabbítani. A parlamenti választás hivatalos végeredményét február 18-án hozzák nyilvánosságra, az új knesszet március 2-án ül össze.

A Jiszrael Beitejnu még kéreti magát

A mérleg nyelvét a Jiszrael Beitejnu jelentheti majd, a szélsőjobboldali, orosz ortodox bevándorlókat tömörítő párt vezetője, Avigdor Lieberman azonban még nem árulta el, kit javasol majd Simon Peresznek kormányalakításra. Lieberman kedd esti beszédében a legfontosabbnak azt ítélte, hogy az izraeli állampolgárok lojálisak legyenek az országhoz.

Ő volt egyébként az egyik, aki január elején indítványozta, hogy az arab pártok ne vehessenek részt a választásokon, ezt később a legfelsőbb bíróság elutasította. Beszélt arról is, hogy Izrael határainak kialakításánál fontosabbnak tartja, hogy Izrael zsidó és cionista állam maradjon.

Azt mondta, hogy a Hamász nem maradhat hatalmon a Gázai övezetben, hogy nem szabad felhagyni a Hamász elleni harccal, az iszlámista szervezettel kizárta a tárgyalás lehetőségét, ugyanakkor nem akar lemondani arról, hogy végleg leállítsák az izraeli célpontok elleni rakétatámadásokat.

Koalíciós matematika

Az eredményekből egyértelműen látszik a jobboldal erőteljes előretörése, így valóban igazolt, hogy Livni és Netanjahu is saját magát látja a miniszterelnöki székben. A pártok közti egyeztetések már kedd éjjel elkezdődtek.

Amennyiben a jobboldali és a vallásos pártok támogatásukat Netanjahunak adják, úgy Peresz őt kéri fel kormányalakításra, így akár 63-64 tagja is lehet a kormánykoalíciónak, míg a baloldal csak 56-57 mandátummal számolhat.

Az arab képviselők ugyanakkor még keresztülhúzhatják a számításokat, közülük többen jelezték már, hogy számukra a két pártvezér nem jelent megoldást. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy nem álltak ki mellettük, mikor a szélsőjobboldali pártok kezdeményezték, hogy ne indulhassanak a választásokon.

A Munkapárt szerepe még kérdéses

Az eddig biztosnak tűnő pont, hogy Ehud Barak, a Munkapárt által delegált védelmi miniszter megtartja posztját választások után is, már nem olyan egyértelmű. Kedden éjjel, a Haarecnek nyilatkozó munkapárti politikusok azt mondták, hogy a párt gyenge szereplése miatt gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy Barak az egyik legfontosabb tárca élén folytathassa.

Barak egyébként nem zárja ki azt sem, hogy a Munkapárt ellenzéki szerepet vállaljon, ha olyan koalícióba tudnának csak betársulni, ami nem illik elképzeléseikbe.

A Haarec elemzője, Aluf Benn reális megoldásnak látja, hogy a Kadima és a Munkapárt alkossa egy baloldali koalíció alapját, amivel ellensúlyozni lehetne a közepes méretű pártok elszaporodása miatt kialakult káoszt a Knesszetben.

Azzal érvel, hogy a két párt között ideológiai különbségek nincsenek, együttműködésük már az Olmert-kormány idején is megvalósult úgy, hogy a legfontosabb kérdésekben megegyezésre jutottak, a viták elsősorban a két párt vezetője, Barak és Olmert között zajlottak.

Folytatódnának a béketárgyalások

Kifejti, hogy így nem rekedne meg a két külön államon alapuló békefolyamat a palesztinokkal, folytathatnák a béketárgyalásokat Szíriával, nem növelnék tovább a jobboldal támogatását élvező zsidó telepeket, valamint könnyebb lenne az együttműködés az Obama-adminisztrációval.

Az előzetes becslések alacsony részvételi arányt jósoltak, végül azonban, ha nem is sokkal, de meghaladta a 2006-os választásokét. Kedden a szavazásra jogosultak 65,2 százaléka élt a lehetőséggel, míg három évvel ezelőtt 63, 2 százalék. 2003-ban még 68 százalék ment el szavazni, 2001-ben 62,3, utoljára igazán magas részvételi arány 1999-ben volt, akkor a választók 78,7 százaléka adta le szavazatát.