István, Vajk
17 °C
22 °C

Radikális postás az új politikai sztár

2009.03.04. 18:53 Módosítva: 2009-03-04 21:39:09
Több felmérés szerint is egy trockista postás lett a francia ellenzék meghatározó szereplője az elmúlt hónapokban. A gazdasági válságban megerősödött Oliviver Besancenot népszerűségére építve február közepén létrehozott új pártja várhatóan jól szerepel az Európa parlamenti választásokon, és nagyon könnyen vezető szerepet szerezhet a szélsőbaloldalon. A szélsőbaloldali postás még a legnagyobb ellenzéki pártra is veszélyes lehet, mert megszerezheti a belső harcokban elfáradt szocialistáktól elforduló mérsékeltebb szavazókat, akik a válságban fogékonyabbak a radikális nézetekre.

„Olyan generációhoz tartozom, amelyik szereti a rapet" – mondta zenei ízléséről a TF1 francia televízió egyik politikai beszélgetős műsorában a fiatal postás, és nem sokkal később már a kapitalista rendszer megdöntéséről beszélt eltökélten. A bankok államosítása, a fizetések általános emelése, törvényhozás helyett népszavazás – ezek a jelszavak mind szerepelnek Olivier Besancenot programjában, aki az egyik kis szélsőbaloldali párt vezetőjeként az elmúlt hónapokban a legnépszerűbb ellenzéki politikussá lépett elő Franciaországban. „Franciaországban Besancenot igazi sztár" – írja a Newsweek.

pg-22-Besancenot-Re 125837t

Előtérbe kerülését támasztja alá a februárban a Le Figaro című francia napilapban megjelent OpinionWay felmérés is. A francia választók sorozatban ötödször szavazták meg Besancenot-t a jobboldali Nicolas Sarkozy köztársasági elnök igazi ellenfelének. A The Independentben is ismertetett felmérések alapján pedig a többi jelölt függvényében akár a választók tizenöt százaléka is rá szavazna egy most megrendezett elnökválasztáson, ami az elmúlt évtizedekben egy kommunista jelöltnél elképzelhetetlen volt.

Besancenot megerősödése elsősorban a Franciaországban akár már fél évszázada létező rengeteg kis kommunista csoportosulást fenyegeti, de a legnagyobb ellenzéki erő, a Szocialista Párt jövője is veszélybe kerülhet. Sőt adott esetben még akár Sarkozy és jobboldali kormánya is bosszankodhat.

A legfiatalabb elnökjelölt

A kommunista irányzatok közül alapvetően a trockizmust képviselő Besancenot a 2002-es elnökválasztáson robbant be az országos politikába, amikor 27 évesen az ország legfiatalabb elnökjelöltje volt a Forradalmi Kommunista Liga (LCR) színeiben. Bár ismeretlensége miatt a legtöbb elemző már jó előre leírta, 4,5 százalékos eredményével végül meglepően jól szerepelt. A kampányban karizmatikus, tehetséges szónoknak bizonyult, aki egyaránt otthon érzi magát a tévéstúdiókban és a forradalom közeledtét hirdető utcai gyűléseken.

000T TRPar2422557

A következő években már a média egyik kedvence volt, a 2007-es elnökválasztáson pedig az esélyes jelöltek mögött a korábbihoz hasonló eredménnyel ezúttal fölényesen nyerte a kisebb pártok háziversenyét, és végleg megvetette lábát a szélsőbaloldalon. Noha politikai programja egyik esetben sem különbözött lényegesen a többi kommunista párt vagyonelosztásra és a nép hatalmára épülő eszméitől, népszerűsége a legutóbbi elnökválasztás óta messze meghaladta riválisaiét.

Sikerének titka elemzők szerint abban rejlik, hogy a szélsőséges politikai nézeteket sikerült elfogadható, sok fiatalnak kifejezetten megnyerő formába csomagolnia. Míg politikai pályafutása kezdetén sokan még komoly hátránynak tartották korát és munkáját, Besancenot-nak mindkettőből sikerült előnyt kovácsolnia.

Fiatal és postás: nyerő párosítás

Az öltöny és nyakkendő helyett legtöbbször bőrkabátban, farmerban és edzőcipőben megjelenő postás az elmúlt hét évben végig építette fiatalos imázsát. „Nem könnyű egy vitában vagy akár egy interjúban keménykedni Olivier Besancenot-val, mivel ha túl erősen próbálsz ellentmondani neki, [...] úgy tűnhet, hogy a fiatalokat támadod" – vélte Dominique Reynié, a Politikai Innovációért Alapítvány elnöke.

A Newsweek elemzője szerint az is fontos, hogy a legtöbb embernek jó benyomása van a postásról. Besancenot 1997 óta kézbesítő, és heti három-négy napot még ma is dolgozik. Postás lévén annak ellenére tudja hitelesen képviselni a munkások álláspontját, hogy ő maga egyébként középosztálybeli családban született, és később történészdiplomát szerzett a nanterre-i egyetemen. A politikai elitből kiábránduló franciáknak szimpatikus „nem vagyok hivatásos politikus" elvet is jól alátámasztották a sajtóban megjelent, sárga biciklis, egyenruhás képek.

A népszerű postás ugyan már évek óta a francia politikai élet egyik aktív szereplője, akit a Libération felmérésében 2007-ben a következő időszak fontos ellenzéki vezetőjének jósoltak, azonban számos körülmény együtthatása nélkül teljesen lehetetlen lett volna 2009 eleji térnyerése.

A szocialisták tétováztak

Ahogy nőtt a munkanélküliség és a társadalmi elégedetlenség az elmúlt időszakban, úgy emelkedett Besancenot népszerűsége is. Nicolas Sarkozy már elnökválasztási kampányában is jelezte, hogy gyakorlatilag az egészségügytől kezdve a környezetvédelemig minden fontos terület megreformálását tervezi, amivel számos baloldali szavazót magára haragított. A franciákra egyébként is jellemző, hogy nyilvánosan tüntetnek a nekik nem tetsző döntések ellen, de 2008 végétől aztán a gazdasági válság miatt minden korábbinál többen vonultak utcára Sarkozy és jobboldali kormányának intézkedései ellen tiltakozva.

Ez a helyzet komoly lehetőséget jelentett a legnagyobb ellenzéki pártnak, hogy hallassa hangját, és valamilyen visszafogott mederbe terelje a felháborodókat. A szocialisták azonban nem indítottak komolyabb támadásokat, nem tettek építő javaslatokat, meglehetősen passzívan viselkedtek az elmúlt fél évben. A párt gyakorlatilag az elvesztett 2007-es elnökválasztás óta nem találja önmagát, figyelmét sokáig az identitáskeresés és belső harcok kötötték le. Végül 2008 novemberében a szélsőbaloldaltól el nem zárkózó Martine Aubry személyében új főtitkárt választottak a párt élére, amivel elvileg rendezték soraikat. Azonban az elnökválasztáson még Sarkozy ellenfeleként induló, inkább centrum felé hajló Ségolène Royal csak néhány szavazattal kapott ki Aubrytól, ezért a szoros eredmény valójában a párt megosztottságát mutatta.

000T TRPar2422560

A szocialista fellépés elmaradása szabad utat engedett a szélsőségesebb véleményeknek. Franciaországban egyébként is komoly hagyományuk van a szélsőbaloldali pártoknak – a második világháború után a választók egynegyede szavazott a Francia Kommunista Pártra, és azóta is nagyjából minden tizedik francia valamelyik kis kommunista szervezetet választja –, míg a Telegraph szerint sokakban válság nélkül is van jó adag szkepticizmus a szabadpiaccal szemben.

A szélsőbaloldalon éppen megerősödő Besancenot ennek megfelelően azonnal le is csapott a lehetőségre, és megpróbált az adott helyzetben a radikális nézetekre fogékonyabb elégedetlenkedők élére állni. Január végén egymillió francia vonult utcára az elbocsátások és a kormány reformtervei ellen tiltakozva, sokan közülük magasabb fizetéseket is követeltek a válság átvészeléséhez. A Telegraph szerint húsz éve nem volt ekkora megmozdulás Franciaországban. Az eseményen a baloldali vezetők többsége részt vett, azonban a Guardian szerint Besancenot-t különösen ujjongva, egyfajta hősként fogadta a tömeg.

Kihasználta az alkalmat

Az új politikai helyzetre válaszul február közepén aztán többéves előkészítés után feloszlatta magát a Forradalmi Kommunista Liga, amelynek 2002 óta Besancenot volt a szóvivője. Helyette háromszor több taggal magalakult az ideiglenesen Új Antikapitalista Pártnak (NPA) nevezett szervezet, amely a Besancenot mögött álló lehető legszélesebb szavazóbázis összefogását tűzte ki célul. Ennek megfelelően elhagyták például a kommunizmus és forradalom szavakat a párt nevéből, amelyek elriasztották az azokat ódivatúnak tartó fiatalokat.

A nyitás jegyében a pártban változatlanul ott vannak a hagyományos kommunista nézetek képviselői, azonban emellett olyan eszmék is szerepet kapnak, mint a feminizmus, a klímaváltozás elleni fellépés vagy a reklámellenesség. A legfontosabb programpontok között maradt ugyanakkor az elbocsátások megtiltása a vállalatoknak, az illegális bevándorlók védelme és a nukleáris energia ellenzése. Az általános béremelést a nagyvállalatok profitjából fedeznék.

Bár a trockista elvek helyett elsősorban már inkább az antikapitalizmust hirdetik, azért megmaradt a trockizmus alapja, vagyis a várakozás a permanens forradalomra, és még mindig Che Guevara Besancenot első számú példaképe.

Izgulhatnak a szocialisták?

Francia elemzők úgy vélik, hogy Besancenot személyiségére építve az NPA tízszázalékos eredményt is elérhet a június 7-i európa parlamenti választásokon, ami mindenképpen hatásos erődemonstráció lenne. „Elég szépen felkapta a média, de az ismertség még nem egyenlő a leadott szavazatokkal" – hűtötte le ugyanakkor Besancenot túlságosan lelkes támogatóit Stéphane Courtois, a Nemzeti Tudományos Kutató Központ (CNRS) egyik elemzője. A legtöbb politológus ugyanakkor abban egyetértett, hogy az NPA a szélsőbaloldalon mindenképpen tartósan vezető szerepet szerezhet. A kérdés inkább az, hogy merészkedhetnek-e ennél tovább.

„Majd akkor jelent problémát a szélsőbaloldal, ha megelőz minket a választásokon – kommentálták egyes szocialista politikusok az NPA megalakulását és a Besancenot népszerűségét jelző felméréseket. – A választók azt akarják, hogy a leadott szavazatuknak legyen valamilyen haszna." Szerintük a Szocialista Párt belső harcaiból kiábrándult szavazók sem fognak tartósan egy olyan szervezethez pártolni, amelynek nincs valódi esélye a kormányzásra.

A már említett OpinionWay felmérés szerint ugyanakkor az NPA minden második válaszadó szerint veszélyes a szocialistákra. A Newsweekben ismertetett közvélemény-kutatás alapján Aubryék azért is aggódhatnak kicsit, mert a saját szavazóik 62 százaléka szívesen látná a mostaninál is jobban előtérben Besancenot-t, aki ezzel a legtöbb szocialista vezetőt megelőzte.

Ha a trockista postásnak sikerül a kiábrándult szocialista szavazókat tartósan megnyernie, komolyan visszavetheti a legnagyobb ellenzéki párt 2012-es győzelmi esélyeit. A szocialisták abban látják az egyik megoldást, ha ők is radikálisabb retorikára váltanak. Az elmúlt hetekben aktivizálták magukat, és így próbálják meg visszaszerezni az elpártolókat.

Még Sarkozy is mérgelődhet

A baloldali szavazótábor megosztottsága mindenképpen Sarkozynak kedvezne az alapvetően egyébként is konzervatív beállítottságú Franciaországban. A köztársasági elnök az elmúlt hetekben a Le Figarónak viccelődött is azzal, hogy Besancenot a baloldalon tölti majd be azt a szerepet, mint a másik oldalon a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen, aki hosszú éveken át csípett le szavazatokat a mérsékeltebb jobbközép pártoktól.

Besancenot ugyanakkor még Sarkozynek is okozhat fejtörést. Sarkozy környezetében ugyan azt állítják, az elnök fel van készülve egy elhúzódó népszerűtlen időszakra, de a The Financial Times emlékeztetett rá, hogy okoztak már komoly problémát 1995-ben és 2005-ben is nagyszabású utcai megmozdulások jobboldali kormányoknak. Az egyetemisták várható tiltakozása miatt 2008 végén már Sarkozynek is el kellett napolnia az oktatási reformot.

Márpedig Besancenot egyik célja éppen a tüntetések és sztrájkok fenntartása, mivel elképzelései szerint a tiltakozó megmozdulások megsokszorozódásával akár egy újabb 68-ra is van esély. A trockista postás úgy véli, hogy a Franciaország tengerentúli kerületének számító Guadeloupe-on már január közepe óta tartó demonstrációk egy komolyabb francia esemény előfutárai. A többi szélsőbaloldali vezető mellett ennek megfelelően az előző hét végén Besancenot is a szigetekre utazott, hogy segítsen a tüntetőknek, és tovább szítsa a hangulatot otthoni táborában.

Besancenot-t Sarkozy pártjában is komolyan veszik. „Olivier Besancenot a szélsőbaloldal legagresszívebb, legerőszakosabb elemeit jeleníti meg. Elítéljük, és harcolunk ellene" – jelentette ki a kormányon lévő UMP képviselőházi frakcióvezetője.