Még egy Gordonnal kevesebb
Ma új kormányt választanak Nagy-Britanniában. Ennél konkrétabb jóslatokba nehéz bocsátkozni, a brit sajtó hetek óta nem talál szavakat az izgalmak jellemzésére. A Munkáspárt veresége biztos, de még így is hatalmon maradhat, Brownnak viszont mennie kell.
Újabb cikkünk ebben a témában:
Történelmi választás Nagy-Britanniában - 2010.05.06.
A britek az izgalmakat választották - 2010.05.07.
A brit lapok már egy hete kifogytak a jelzőkből, mi brit visszafogottsággal maradjunk annyiban, hogy érdekes választás lesz a csütörtöki. Utoljára 1974-ben fordult elő, hogy egyik párt sem szerezte meg az abszolút többséget a 650 tagú alsóházban, azelőtt 1929-ben. Ennek oka a győztes mindent visz elvén alapuló rendszer: csak egyéni jelöltek vannak, vagyis a kicsit erősebb párt szinte az összes mandátumot begyűjtheti.
Most, bár a konzervatívok az utolsó héten erősödtek a közvélemény-kutatásokban, ismét függő (abszolút többség nélküli) parlamentre, kisebbségi vagy koalíciós kormányzásra készülhetnek fel a választók.
Pedig kormányváltó hangulat van, ezt jelzi az is, hogy a hagyományosan kétpárti hatalmi játszámba az örök harmadik liberális demokraták is beszállhattak. Mint arra hétvégi elemzésünkben utaltunk, a fiatal liberális vezér, Nick Clegg remekül kihasználta az idén először megrendezett tévéviták nyújtotta esélyt. Az első tévévita előtt pártja 20 százalékon állt, utána egy napra még a vezetést is átvette 33 százalékos támogatottsággal. Azóta a közvélemény-kutatók többségénél visszacsúszott a Munkáspárt alá, de a közvélemény-kutatók általában felülmérik a Munkáspárt támogatottságát. Ha fogadnánk, a liberálisok második helyére fogadnánk.
De a szavazatszámban elért siker kevés a boldoguláshoz. A brit választási rendszer az egyéni körzeteken alapul, a jelenlegi körzethatárok pedig alapvetően a Munkáspártnak kedveznek. A Konzervatív Párt a felmérések szerint a szavazatok 35 százalékára számíthat. A Munkáspárt a legkedvezőbb mérések szerint is csak 30-ra.
A 2005-ös választásokon ugyanilyen arányban győzte le a Munkáspárt a konzervatívokat, ez akkor a torykhoz képest 158, összességében pedig 62 fős többséget jelentett. Most a konzervatívok az előrejelzések szerint 300 körüli mandátumra számíthatnak a kormányzó többséget jelentő 326 helyett. A közvélemény-kutatók mandátumbecslései szerint a liberálisok kiemelkedő szavazatszámuk ellenére 70-75 körzetben nyerhetnek csupán.
De a kutatásokban általában felülmérik a Munkáspártot. A fogadóirodák visszafogottabb eredményt jósolnak a kormánypártnak. A Betfair fogadásokon alapuló mandátumbecslése alapján a konzervatívok 319, a Munkáspárt 217, a liberálisok 85 mandátumra számíthatnak.
Ennél is kedvezőbb eredményt hoz a harmadik párt számára a sajátos technikával, a válaszadókat választókerületüknek megfelelő szavazólapokkal kikérdező Angus Reid becslése szerint a liberálisok akár 150 helyet is szerezhetnek, de a Munkáspárt így is megelőzné őket 170 feletti mandátummal. A konzervatívok eszerint a becslés szerint sem szerezhetnek abszolút többséget.
Helyzetüket az elmúlt hét fő társasági témája, a taktikai szavazás is nehezítheti. A Munkáspárt végső elkeseredésében arra bíztatta szavazóit, hogy a konzervatív győzelem megakadályozása érdekében szavazzanak inkább a liberálisokra. Ennek fejében viszonosságot remélnek. Nagy léptékben a módszer biztos nem működik, de egy-két szoros körzetben döntő lehet, a választás pedig az előrejelzések szerint egy-két szoros körzeten is múlhat.
Akár sikerül megakadályozni a konzervatív többséget, akár nem, Gordon Brown távozása biztosnak tűnik. David Cameron, a konzervatívokat megújító, de szimpatikussá tenni nem tudó miniszterelnök-jelölt bejelentette, hogy akár kisebbségben, akár koalícióban is hajlandó kormányozni, Nick Clegg pedig csak egy dolgot zárt ki, azt, hogy Brownt hatalomban tartsa. A Munkáspárt természetesebb választásnak tűnik a sok szempontból a legbaloldalibbnak tekinthető liberálisok számára, legfeljebb úgy állnak össze, ha miniszterelnököt cserélnek.
Egy esetleges munkáspárti-liberális koalíció több problémát is felvet. Ha a liberálisok valóban több szavazatot kapnak, mint a Munkáspárt, kevesebb mandátumuk ellenére is igényt tarthatnának a vezető szerepre. Főleg úgy, hogy a Munkáspárt nem delegálhatja Brownt miniszterelnöknek, márpedig Nagy-Britanniában illetlenségnek számít, ha egy párt nem a miniszterelnök-jelöltjéből csinál miniszterelnököt. Talán ezért is tanácsolhatta a mostanában belpolitikai kérdésekben ritkán megszólaló Tony Blair, hogy a szavazók hagyják a fenébe a taktikai szavazást, szavazzanak arra, akivel egyetértenek.
A választások helyi idő szerint este 10-ig, magyar idő szerint este 11-ig tartanak. A helyi szokások szerint ekkor azonnal elkezdik számolni a szavazatokat. A folyamat nyilvános, a szurkolók a szavazatszámláló bizottságnak helyt adó, általában erkélyes épület előtt várják az eredményeket, amiket általában az épületek erkélyén szoktak kihirdetni. A szavazók pedig sportszerűen megtapsolják az eredményeket, kivéve a fasiszta Brit Nemzeti Pártét, melynek képviselőit kifütyülik, rajongóit pedig szóban és nem ritkán tettleg is bántalmazzák. Csodálatos program, ki nem hagynánk. És ha már nézzük, közvetítjük is. Tartsanak velünk.
