Dühös tunéziai hiphop a forradalmi himnusz

El Général Rais Lebled című számára 2011-ben Európában vagy Amerikában valószínüleg nem sokan kapnák fel a fejüket. Jellegzetesen kilencvenes évekbeli dühös hiphopnak hangzik, jól lehet rá bólogatni, de érdekes háttértörténet nélkül nem keltene túl nagy feltűnést. A forrongó arab világ tüntetői között viszont annyira betalált, hogy a lázadások himnusza lett, először Tunéziában, aztán Egyiptomban és most már Bahreinben is.

Az arab nyelvű dalban El Général minden hibáját felrója Ben Ali elnöknek, ahogy pedig a refrénben azt mondja, elnök úr, haldoklik a népe (teljes angol nyelvű fordítás itt), az olyan erősen és hitelesen adja át a lázadó fiatalokban izzó dühöt, ahogy az egyetlen tudósításból sem jönne át.

El Général a 21 éves Hamada Ben Amor a tunéziai Szfaksz városból. 2008-ban kezdett rappelni, zenéjére saját bevallása szerint Tupac Shakur volt a legnagyobb hatással. Családja helyi viszonyok között középosztálybelinek számított, mégis kezdettől fogva politikáról rappelt és nyíltan gyalázta Ben Ali korrupt rendszerét. „A szüleim dolgoztak, nem voltunk szegények, de láttam az igazságtalanságokat” - mondta a Time magazinnak.

Ben Ali rendszere nem tűrte az ilyesmit, számait betiltották, nem engedték fellépni  és természetesen a rádiók sem játszották. Ezek a módszerek azonban ma már teljesen hatástalanok. Míg mondjuk a CPg-t úgy-ahogy vissza lehetett fogni ilyen módon a nyolcvanas években Magyarországon, az internet korában ez lényegében semennyire sem akadályoz egy zenészt. Két barátja segített, az egyik kamerázott, a másik megvágta a videókat. Facebook, Youtube, másra nem is volt szükség.

A Rais Lebledet 2010 decemberben, a tüntetések kezdetén vette fel, és azonnal óriási sláger lett, szövegeit az utcákon skandálták. A kibontakozó forradalmi hangulatban december 22-én felvett egy újabb számot, a Tunisia Our Countryt. Ez már sok volt a rendőrségnek.

December 24-én harminc rendőr ment El Généralért a szülői házba, hogy letartóztassák. Tuniszba szállították, ahol magánzárkába került, és arról faggatták, kik a megbízói, kik állnak mögötte. Ekkora azonban már kellően ismert volt ahhoz, hogy a tüntetők a szabadon engedését követeljék.

Amikor a rendőrök rájöttek, ő valójában már sztár, stílust váltottak, és megpróbálták meggyőzni, ne rappeljen többet az elnökről. Három nap után hazavitték, mikor elengedték, pacsizva búcsúztak el tőle. A Rais Lebled pedig tovább terjedt, ő viszont nem elégedett meg ennek a sikerével, Ben Ali bukása után újabb számmal (Vive Tunisie!) ünnepelte a forradalmat, amiben azt jósolta, Egyiptom, Algéria, Líbia és Marokkó következik.

Ezt persze nem feltétlenül jóstehetsége miatt mondta, hanem mert pontosan azt a dühöt érezte, amit az egyre több országban fellázadó fiatalok, akik így teljesen azonosulni tudtak vele. A Rais Lebled a Tahrír téren is sláger lett, rengeteg üzenetet kapott Egyiptomból, hogy lépjen fel az ottani tüntetéseken. Nem volt azonban se útlevele, se vízuma, így nem mehetett. Azóta már Bahreinben is skandálják a szövegeit, csak ott elnök helyett a királynak címzik.

Az arab világban minden változni látszik, de az már biztos, hogy El Général világa változik. Ben Ali bukása óta a számait a tunéziai rádiókban is adják, márciusra pedig már három fellépése is le van kötve Franciaországban. Mostanra pedig már a szülei sem ellenzik a zenélést. „A forradalom előtt nagyon féltettek, azt mondták, ez veszélyes” - mondta a Time-nak. „De ma már bíztatnak, és azt mondják, álljak az országom szolgálatába.”