Az egész társadalom felrobbant Cipruson

A 2009-ben kétes körülmények között Ciprusra került, ott felelőtlenül tárolt, majd a múlt héten felrobbant hadianyag körüli belpolitikai válság lázban tartja a szigetországot. A robbanásban megsérült villamos erőmű miatt az áramellátás akadozik, a beígért napi 2 órával ellentétben egyes esetekben 4-5 órás kimaradások tapasztalhatók.

Az előző héten a kórházi személyzet minden igyekezete ellenére elhunyt a baleset egyik legsúlyosabb sérültje is. Vele együtt az áldozatok száma 13-ra emelkedett. Közben a baleset értékelése napról napra változik. A katasztrófáért leginkább vádolható kormány egy hét alatt volt képes olyan összeszedett álláspont kialakítására, amellyel egyrészt óvja saját pocizióját, másrészt nyilvánvaló felelősségét sem hárítja el.

A kormányzó AKEL párt állásfoglalásának kidolgozása nem ment könnyen. Múlt szerdán az elnöki palota előtt tartott beszédében Hrisztofiasz elnök leginkább csak a baleset szörnyűségéről, illetve az áldozatok és hozzátartozóik iránti mély együttérzéséről beszélt, említést sem tett a kormány felelősségéről.

Az államelnök bocsánatkérésének elmaradása különösen felbőszítette Ciprus görög közvéleményét, és a múlt héten kezdődő kormányellenes tüntetések tovább folytatódtak. A héten Hrisztofiasz elnök támogatottsága óriási mértékű zuhanásba kezdett, és a sziget alapvetően objektív angol nyelvű sajtója is bűnözőnek kiáltotta ki.

Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy július 18-ára teljesen új hangvételű nyilatkozat látott napvilágot. Ebben Hrisztofiasz nemcsak azt ígérte meg, hogy mindent megtesz az események alapos kivizsgálásáért, de azt is kijelentette, hogy a nyomozás mindenkire ki fog terjedni, tekintett nélkül pozícióra és rangra. Beleértve őt magát is.

Az örök ellenség adott áramot

Közben a sziget áramellátásának biztosítására több terv is született. Bár közvetlenül a katasztrófa után Izrael és Görögország is ígért mobil áramfejlesztőket, egyelőre az egyetlen kézzelfogható – meglehetősen csekély – segítséget az örök ellenségnek tekintett törökök nyújtották.

A diplomaták és energetikai szakemberek által kidolgozott egyezmény csak maximum 20 megawatt áramot képes a sziget török részéről a görögök rendelkezésére bocsátani, az egyezség mégis óriási diplomáciai áttörés. Egyrészt azért, mert a görög ciprióták segítséget kértek a törököktől, másrészt, mert azok aránylag könnyen megadták azt.

Az eseményt az árnyékolja be, hogy a döntést nem a török ciprióták hozták meg, hanem Törökország: a kizárólag Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság gazdasági és energiaügyi minisztere csak a török fővárosbeli látogatása után kapott felhatalmazást Taner Yildiz török energiaügyi minisztertől az egyezség aláírására.

Az is érdekes, hogyan kommunikálta az egyezményt a két fél saját közvéleménye felé. Yidiz kijelentette, a török kormány az egyezményre humanitárius segélyként tekint, amelyet a politikai ellentétek figyelembe vétele nélkül bármely hasonlóan rászoruló országnak megadott volna. Sajtótájékoztatóján kiemelte, Sunat Akinnal, a ciprusi török miniszterel megállapodtak egy új villamosenergia-hálózat tervének előkészítésében. A mostani déli áramkimaradásokhoz hasonló esetek elkerülésére az új rendszer 2023-ra nemcsak Ciprus északi, de görögök lakta déli részének áramellátását is biztosítaná. A terv nagyvonalú, mégis felveti a kérdést, hogy a korábban Erdogan török kormányfő által idénre prognosztizált esetleges újraegyesítés után több mint egy évtizeddel Ankara mit is keresne pontosan Cipruson.

Érdekesek a sziget görög illetékeseinek reakciói is. Bár az egyezségről szóló hírek a lehető legkisebb terjedelemben, de megjelentek a legfontosabb napilapokban, a kormány szerette volna elkerülni, hogy az eseménnyel még jobban magára haragítsa a törökökkel általában nem igazán szimpatizáló kormányellenes tüntetőket. Emiatt a tárgyalások hírének hétvégi megjelenése után a hivatalos ciprusi hírügynökség a török okkupáció július 20-ai évfordulójának apropóján rögtön arról tudósított, hogyan tüntetnek a Londonban élő ciprusi görögök Sztefanosz Sztefanu kormányszóvivő segítségével az 1974 óta tartó török megszállás ellen. A manapság leginkább populista, mérsékelten nacionalista ellenzéki EVRO.KO rögtön leütötte a magas labdát, és azt tudakolta: ugyan ki hatalmazta fel a kormányt arra, hogy egy ilyen súlyú egyezményt kössön egy nem létező országgal?

Hrisztofiasz államelnök és a kormánypárt helyzete hétfőn tovább romlott. Markosz Kipriánu, a robbanásban komolyan kompromittálódó külügy vezetője bejelentette lemondását. Kiemelte, nem azért mond le, mert bűnösnek érzi magát, hanem mert az érzékeny politikai légkörben hozott döntésekkel nem feltétlenül ért egyet. A külügyminiszter hozzátette, a tőle telhető maximális segítséggel továbbra is közreműködik a robbanás körülményeinek kivizsgálásában.

Az elnök az összefogásról beszélt

Ilyen fejlemények után harangozták be kedd estére a szokásos, 1974 július 20-ai okkupációra emlékező ünnepséget és a kormányellenes tüntetést. A hivatalos ünnepséget, amelyen bárki bármiféle belépőkártya vagy meghívó nélkül részt vehetett, az elnöki palota kertjében tartották.

Az eseményre a magas rangú katonatisztek és kormánytagok mellett hivatalos volt a kormányzó AKEL eurokommunista párt érdeklődő tagsága. A hangzatos jelszavakat ordító tömeg nagy részét “az okkupációt sohasem felejtem” feliratú egyenpólóba bújt AKEL ifjúsági tagozata, az EDON biztosította. A közel ezerfősre tehető tömeg vastapssal köszöntötte Hrisztofiasz elnököt, aki a szokásos margarétaszórás után elfoglalta helyét a vetítővászon előtt, és megtekintette az 1974-ben bekövetkezett atrocitásokról szóló, rendkívül hatásos dokumentumfilmet.

Beszédében kiemelte, a jelen helyzetben nem a széthúzást, hanem a pártok összefogását tartja szükségesnek. A katasztrófáról azt mondta, a bűnösöket pozíciójuktól függetlenül felelősségre fogják vonni.

Lefasisztázták a kommunistát

Ezalatt tőlük éppen csak hallótávolságra, az elnöki palota kerítésének túloldalán gyűltek össze az állítólag semmiféle párt támogatását nem élvező kormányellenes tüntetők. Számuk 4000-re volt tehető, a tüntetést tekintélyes számú rendőr biztosította.

Az ellentüntetők Hrisztofiasz elnök lemondását követelték,és aláírásgyűjtési akciót is indítottak. A tömeg és a rögtönzött mikrofonállvány előtt felszólalók közül többen is fasisztának bélyegezték a kommunista párt főtitkáraként elnöki pozícióba került Hrisztofiaszt.

A rendezvény szervezői többször kiemelték, semmiféle párttámogatottságot nem élveznek, civil szerveződésként vannak jelen, és lesznek mindaddig,a míg a Hrisztofiasz nem távozik. Bármennyire is nyilvánvaló, hogy a rendezvényből ki húz hasznot, tény, hogy valóban hiányoztak az ellenzéki pártok ismertetőjegyei a tüntetésről, még a korábban aktív szélsőjobboldali ELAM sem hallatott magáról.

Bár az elnöki palotában véget ért rendezvény után hazafelé igyekvő AKEL-szimpatizánsokat műanyag palackokkal dobálták meg, és a rendőrség néhány embert kiemelt a tömegből, a demonstráció civilizáltan és nyugalomban zajlott.

A szociológusok és történészek valószínűleg jó ideig vitatkozni fognak azon, mi is volt az oka annak, hogy a kényelmes ciprusi görög társadalom ilyen hevesen reagált a múlt heti katasztrófára. Egy dolog azonban biztos: a múlt héten hétfőn olyan dolog történt, amely az 1974 óta tartó változatlanságba változást hozott, és felkavarta a kedélyeket.