Lukács
9 °C
22 °C

Düh, reménytelenség, pusztítás és halál

2011.08.11. 11:15
Kifosztott boltok, felgyújtott épületek és autók, halottak. A helyzet lassan normalizálódni látszik Londonban és más városokban is, de még koránt sem biztos, hogy vége a brit zavargásoknak. Mi miért történt és történik?

Mi a helyzet, vége van már a balhénak?

A kedd és a szerda este és éjszaka jóval nyugodtabban telt Londonban, mint a korábbi napok, az átlagosnál is sokkal nagyobb volt a csend: a zavargások és fosztogatások helyszínein sok bolt és étterem korán bezárt, az emberek otthon maradtak. 16 000 rendőr volt az utcákon.

A világsajtót most nem lángoló épületekről, hanem önkéntes takarítóbrigádokról, a rombolás után újjáépítő emberekről szóló képek járták be. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne törhetnének ki újabb zavargások, hanem csak azt: egyelőre nem folytatódott az előző négy nap tendenciája az egyre durvuló eseményekkel

000 DV1017372

Kevésbé volt nyugodt a helyzet Manchesterben, ahol kedden törtek ki először zavargások, Birminghamen pedig megtörtént az eddig legsúlyosabb eset: három muzulmán férfit, akik épp a környéküket akarták megvédeni, elütött egy autó, amiben fosztogatók ültek. Mindhárman meghaltak. A rendőrség még vizsgálja az esetet, de az biztos, a három férfi halála még jobban feltüzelte az indulatokat.

David Cameron miniszterelnök sem fukarkodott a kemény szavakkal, kemény ellencsapást ígért.

Kiderült már pontosan, hogyan kezdődött az egész?

A tottenhami férfi, Mark Duggan haláláról, akit a rendőrség lőtt le múlt csütörtökön, ellentmondásos hírek jelentek meg az első napokban. Arról is szó volt, hogy ő lőtt először. A vizsgálat keddre megállapította, nincs bizonyíték erre.

Mark Duggan
Mark Duggan

Az azonban, hogy a halála miatt rendezett békés tüntetésből hogyan lett zavargás és fosztogatás, még most sem egyértelmű. Igaz, ezzel azóta kevesebben is foglalkoznak. Olyan sebességgel terjedt a zavargás, hogy azt már nem lehetett megállítani.

Miért kezdtek el fosztogatni?

Azt, hogy a későbbi eseményeknek már semmi közük nem volt a férfi halála miatt érzett felháborodáshoz, egy egyiptomi blogger fogalmazta meg a legtalálóbban: "Mi békés tiltakozással elűztük a mártírjaink gyilkosait, nem DVD-lejátszókat loptunk."

A brit média nagy része próbálja magyarázni és megérteni azóta, miért kezdett fosztogatni a vegyes összetételű tömeg. Szerepet játszhatott ebben a tömegpszichózis és az opportunizmus - ha már ott volt a lehetőség, sokan elvettek ezt-azt -, de ennél fontosabb, hogy kirobbant a feszültség, és sokan azt érezték, most mindent lehet.

A fosztogatásban részt vevők jelentős része érezte azt, hogy amúgy sincs mit veszítenie. Ahogy egy brit blogger írja, az ilyen zavargások jellemzően a hatalomról szólnak - arról, hogy néhány pillanatra azok, akiknek egyébként semmilyen hatalmuk nincs, és jelentéktelennek érzik magukat az életben, ezzel az eszközzel érhetik el, hogy figyeljenek rájuk.

Amikor egy tévéstáb megkérdezte az egyik tottenhami zavargótól, hogy volt-e bármi haszna ennek az egésznek, azt mondta, igen, különben nem kérdeznének engem most. Egész társadalmi osztályok dühe és reménytelensége csapódott ki, olyanoké, akik azt érezték, rosszabb úgysem lehet.

Mindemellett egyszerű tolvajok és bűnözők is aktivizálódtak. A világot bejárták a felvételek az áldozatát levetkőztető fosztogatóról, vagy a sebesült fiút kirablókról, amelyek láttán jogosan szorult ökölbe mindenki keze. David Cameron azt mondta, a társadalomnak ezek a részei betegek, erre nincs semmilyen mentség.

És az is igaz, hogy bármennyire próbáljuk megérteni a zavargók lelkiállapotát és motivációit, azt nem lehet elfelejteni, hogy velük egy közösségben élő, keményen dolgozó, adófizető polgárok otthonait és sok esetben megélhetését tették tönkre és rombolták le, nem beszélve a gyilkosságokról (amelyek egyelőre nem tisztázottak).

A képeken főleg fekete fosztogatókat lehet látni. Etnikai zavargásokról van szó?

A szombati tüntetésen és az azt követő zavargásokban, melyek Tottenham városrészben történtek, ahol jelentős fekete közösség él, többségében feketék vettek részt. Ahogy azonban terjedtek a zavargások a Londonban és az ország más részein, úgy lett ez is egyre sokszínűbb. A beszámolók szerint feketék, pakisztániak, törökök, kelet-európaiak és hófehér britek ugyanúgy részt vettek a fosztogatásokban, ráadásul Mancheserben például a helyi maffia fehér vezetője is a zavargókkal mutatkozott. Így bár valóban jelentős számú fekete vett részt bennük, alapvetően nem etnikai indíttatású zavargásokról van szó. Arról nem is beszélve, hogy a megtámadott üzletek tulajdonosai sem voltak mind fehérek, a török és kurd boltosok például évszázados ellentéteket félretéve a legharciasabban kezdték együtt védeni tulajdonukat.

Lehetett számítani erre?

Az Index londoni olvasói is megosztottak voltak abban a kérdésben, számítani lehetett-e arra, hogy így fog kirobbanni a feszültség. Természetesen voltak jelek, amik utaltak erre. A Guardian például júliusban arról írt, veszélyes lehet, hogy a költségvetési megszorítások miatt bezártak az ifjúsági klubok, amelyek éppen a legszegényebb részeken kötötték le egy időre a fiatalok idejét. Az, hogy egyes negyedekre kilátástalanság, munkanélküliség és reménytelenség volt a jellemző, szintén nem újdonság, és egy olvasónk arról beszélt, a bandáknak már senki sem mert visszaszólni. Azt, hogy ez éppen így fog megtörténni, és ilyen fosztogatások következnek, természetesen nem lehetett megjósolni, de a társadalmi feszültségek súlyossága nem jelenthetett igazi meglepetést senkinek, aki odafigyelt arra, mi történik.

Tehetett volna többet a rendőrség?

Magyar szemmel feltűnő volt, hogy a zavargások harmadik napján is a belügyminszter úgy utasította el a vízágyú használatát, mintha valami komoly fegyverről lenne szó, miközben a magyar vagy más európai országok rendőrségei régen bevetették volna azt. Ugyanígy csak keddre merült fel a gumilövedék használatának lehetősége. Közben a videókon azt láthattuk, rohamrendőrök futamodnak meg a fosztogatók elől.

A brit rendőrség gyakorlatában nem jellemzőek ezek az eszközök, nagyon ritka, hogy tömegoszlatásra ilyeneket alkalmaznának. Vízágyút Cardiffból lehetett volna szerezni. Mivel ez hagyományosan nem jellemző, kényes politikai döntés is ez - Cameron aligha szeretne az a vezető lenni, akire úgy emlékeznek, ő vezetett be például kijárási tilalmat.

Az egész országot érintő megszorítások a rendőrséget sem hagyták érintetlenül. Nem véletlen, hogy szerdán már London öntörvényű konzervatív polgármestere, Boris Johnson is szembement a tory vezetéssel, amikor arról beszélt, nem szabad csökkenteni a rendőrség létszámát.

Mindezt leszámítva, a rendőrségnek még kiegyensúlyozott háttér mellett is nagyon nehéz dolga lett volna. A tízmilliós London egészen különböző részein kezdődtek zavargások és fosztogatások, a résztvevők közül pedig sokan voltak kapcsolatban, tudtak kommunikálni arról, mikor hol van kevesebb rendőr. Amikor azonban megnövelték a létszámot, Londont nagyjából sikerült megvédeni.