Mit adott a világnak a Szovjetunió?

Волк

Tom és Jerry végtelenül unalmas matinéelőadás a Ну, погоди!-hoz (Nu, pagagyi!, No megállj csak!) képest. Az idegesítően fess, tökéletes jófiú nyulat reménytelenül üldöző Farkas megállás nélkül dohányzó, egy dekkért kukákat felrugdosó huligán, aki elképesztően jól gitározik és Viszockijt fütyül (eredetileg a színész, költőt szemelték ki a Farkas hangjának, de a pártvezetés letiltotta). A sorozat első részét 1969-ben mutatták be, a rendező Vjacseszláv Kotyonocskin volt, aki saját bevallása szerint csak 1987-ben látott először Tom és Jerryt, amikor a fia megmutatta neki. A sorozat 16 rész után, 1986-ban leállt, amikor meghalt a Farkas hangja, Anatolij Papanov. 1994-ben aztán készült újabb rész, de ez már nem ugyanaz a sorozat, bagó helyett már nyalókát adtak a Farkas szájába.

Szedih és Liszovszkaja - 49 éves világrekordok

A kalapácsvető Jurij Szedih 1986. augusztus 30-án Stuttgartban 86,74 méterre dobta a sportszerét, soha senki sem előtte, sem azóta nem tudta túlszárnyalni. Kétszeres olimpia bajnok (1976, 1980, Los Angelest kihagyta, óriási esélyese volt, a pótolimpiát, a Jóakarat játékokat simán behúzta 86-ban), egyszeres ezüstérmes (1988), 1991-ben világbajnokságot is nyert.

Első felesége a moszkvai olimpia 100 méteres síkfutásának a győztese, Ludmila Kondratyeva volt, de hamar elváltak. A második választásával állt össze a legendás páros. Az új választottja Natalja Liszovszkaja, az 1988-as olimpia súlylökésének győztese. Fantasztikus kettős, Liszovszkaja is világcsúcstartó mind a mai napig, még 1987-ben 22,63 méterre hajította a vasgolyót, de minden idők négy legnagyobb dobása a nevéhez kötődik.

Kalapácsvetésben és női súlylökésben méterekkel vannak elmaradva a jelenlegi atléták az általuk felállított világcsúcsoktól. Kalapácsvetésben a japán Murofushié volt 2010-ben a legnagyobb dobás, mindössze 80,99 méter. Női súlylökésben a kelet-európai nehézatlétanők eltűnése visszavetette a sportágat, tavaly a belorosz Asztapcsuk 20.95-ig jutott. És a beloroszukról tudjuk, hogy valamit visszacsempésztek a régiből, legalábbis a doppinggyanúból.

A gyanú persze minden kelet-európai nehézatléta körül ott volt, de Szedih és Liszovszkaja soha nem bukott le, és az sem valószínű, hogy ha használtak doppingszert, azt csak ők használták akkor és azóta is. Párizsban élnek, lányuk, Alexia 17 évesen tavaly megnyerte a szingapúri ifjúsági olimpián a kalapácsvetést, francia színekben.

Sztahanov

A légkalapács Paganinije, a szovjet szénbányász aki a Time magazin címlapjára is felkerült. Harmincéves korára ért a csúcsra, 1935. augusztus 31-én a hatórás műszak alatt 102 tonna szenet termelt ki, ez az előírt norma tizennégyszerese volt. De ezzel még nem volt vége: a vájár saját rekordját írt felül egy hónapon belül, 227 tonna szenet fejtett ki egyetlen műszakban. Azonnal felkapta a szovjet propaganda, Sztahanov a komolyanvehetetlen szocialista álmunkaverseny névadója lett. A legjelesebb rekorddöntőket példaként állították a társadalom elé, a kollégáik viszont utálták őket, a rekordok ugyanis megemelt normákkal jártak, emiatt a sztahanovisták többször is megverték a munkahelyükön.

Sztahanovval ez nem történhetett meg, mert a nagy rekord után a tenyerére vette a hatalom: bútorozott, háromszobás lakást kapott, gyógyüdülőbe szóló családi utazást biztosították számára, helyreszóló jegyei voltak filmvetítésekre és kulturális eseményekre, de még a pártba is felvették azonnal, nem kellett elvégeznie az egyéves ideológiai képzést. Műszaki vonalon azért taníttatták, majd az egyik karagandai bánya vezetője lett. Kétszer tüntették ki a Lenin-renddel, megkapta a Munka Vörös Zászló érdemrendet, 1970-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést és a Legfelsőbb Tanács képviselője is volt.

Mindez egyáltalán nem volt jó hatással a magánéletére. Miután kivették a légkalapácsot a kezéből, depressziós lett, elvált, inni kezdett (az oroszok el is nevezték a pohárra utaló Sztakanovnak). Idegileg teljesen elgyengült, kórházba került, ott is halt meg 1977. november 5-én. A viszontagságos életút ellenére az ukrajnai Kadijevka városa (itt döntötte meg a rekordot) az ő nevét vette fel. A rekordja amúgy mindig is gyanús volt, végül hivatalosan is megerősítették, hogy két tapasztalt társa segítette, akik teljesítményét korábban elhallgatták. Ezért is meglepő,hogy 2010 augusztusában bejelentették, hogy a donyecki Szergej Semuk megdöntötte a rekordját, és egymaga teljesítette 20 ember normáját. Gratulálunk, Sztahanov élt, él. Azt pedig el sem akarjuk hinni, hogy igaz lenne a legenda, miszerint eredetileg Alekszandrként anyakönyvezték, de a rekordról beszámoló Pravda Alekszejt írt, aztán beindult a propaganda, és úgy is maradt.

A szovjet hokiválogatott

Lehet vitatni, nyilván, csak nem érdemes, hogy minden idők legragyogóbb jégkorong-válogatottja is szovjet volt. Név szerint: Vlagyiszlav Tretyak - Alekszej Kazatanov, Vjacseszlav Fetyiszov, Igor
Larionov, Szergej Makarov, Vlagyimir Krutov.

A Szovjetunió 1963 és 1990 között 19 világbajnoki címet nyert (összesen 22-t), ebben az időszakban mindig dobogón álltak. Az olimpián 1956 és 1988 között kilencből hétszer nyertek. Mi most a nyolcvanas évekre szűkítenénk az álomcsapatot.

Csak szigorúan az eredményeiket nézve: Tretyak 1970 és 1983 között tíz vb- és három olimpiai aranyat nyert (azért gyűjthetett ennyi vb-aranyat, mert nem ment az NHL-be, így a tengerentúli rájátszások miatt nem maradt le egyetlen világbajnokságról sem). Kazatanov 1980-tól 1991-ig két világbajnokságon és két olimpián nyert. Fetyiszov 1978 és 1998 között két világbajnoki és két olimpiai bajnoki címet szerzetett. Larionov 1981-től 1989-ig négy vébét és két olimpiát nyert. Makarov 1978 és 1991 között nyolc világbajnoki cím és olimpiai arannyal gazdagodott. Krutov 1980 és 1989 között öt világbajnokságon és két olimpián volt győztes csapat tagja. A csapat legendás edzője Viktor Tyihonov volt.

Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov

Ha nem lövik ki a németek egy 22 éves szovjet őrmester T-34-es harckocsiját 1941-ben, és ott nem sérül meg a válla súlyosan, akkor a világ ma szegényebb lenne egy tökéletes gyilkolóeszközzel. Kalasnyikov már a sebesülése előtt több ötlettel javította a harckocsik működését, de a kórházba kerülve szembesült a Vörös Hadsereg katonáinak panaszaival, hogy milyen gyalogsági kézifegyverre lenne szükségük a harcmezőn. A gyerekkorában még költőnek készülő, a hadseregben viszont fegyverkovácsként kezdő Kalasnyikov betegszabadsága alatt tervezte első kézifegyverét, amit azonban még nem javasoltak sorozatgyártásra, de ötletei felkeltették a fegyvertervezők figyelmét. Két évvel a világháború után nyújtotta be végül az AK-47-es (Автомат Калашникова образца 1947 года) véglegesített prototípusát, 1949-ben értesítették arról, hogy a fegyvert rendszeresíteni fogja a Vörös Hadsereg. Ekkor még mindig csak őrmester volt, de innentől kezdve megállás nélkül kapta a kitüntetéseket, és emelkedett a ranglétrán.

Az AK-47-es titka egyszerűségében rejlik, használható hóban, fagyban, hőségben, dzsungelben, sárban, porban, mindemellett jelentős a tűzereje. Több mint száz ország hadserege állította rendszerbe, Mozambik, Zimbabwe, egy időre Burkina-Faso, és legutóbb Kelet-Timor még a címerében is beleaplikálta. Számos mutációja készült, a tervező azonban találmányi díjra nem volt jogosult. Végül - valahol ironikus módon - egy német cég gondoskodott a kényelmes öregkoráról: a nevével ellátott, és a fegyvere egyszerűségével és megbízhatóságával reklámozott esernyőkből, bicskákból, órákból százalékot kapott. És természetesen kétféle vodka is viseli a nevét.

A legendás Kalasnyikovokból idén rendelt utoljára az orosz hadsereg, raktáron ugyanis hegyekben áll, azokat megfelelően karbantartva még sokáig használni lehet. A típust egyébként célzó- és éjjellátókészülékkel is ellátták, hogy legnagyobb hibáján, a pontatlanságán javítsanak. Kalasnyikov gépkarabélyból becslések szerint 80-100 milliót gyártottak a világon.

Az időközben vezérőrnaggyá lett Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov idén novemberben volt 92 éves. Arra a kérdésre, hogy jön-e álom a szemére, miközben az általa készített fegyverekkel milliók életét oltották ki, azt válaszolta: ő az országa védelmére tervezte a fegyvert, amit maga is szomorúan lát terroristák, így bin Laden kezében. Ha nem lett volna háború, mezőgazdasági gépeket tervezett volna.

Tetrisz

Ez az a játék, aminek nem írnánk le a szabályait, de a története jellemzően szovjet, illetve rendszerváltáskori. 1984-ben egy amerikai gépről koppintott Elektronika 60-on írta a játékot hobbiból a Szovjet Tudományos Akadémia Számítástudományi Központjának munkatársa, Alekszej Pazsitnov. A név a görög tetra (jelentése: négy) és a kutató kedvenc sportjának, a tenisz nevének összevonásából keletkezett. A játékot az ekkor mindössze 16 éves Vagyim Geraszimov írta át IBM PC-re. A készítők hamar függők lettek, majd flopin kézről kézre terjedt a Szovjetunióban, átkerült Magyarországra is, ahol a felesége kedvéért Bolgár Gábor elkészítette a játék Commodore 64-es változatát.

A brit Andromeda szoftverház magyar származású alapítója Budapesten egy bemutatón felfigyelt az egyik sarokban játszott Tetriszre. Ezután megpróbált megegyezni Pazsitnovval, de vele hiába, mert - egyéni szabadalom híján - a jogok a munkáltatónál voltak. Innentől bonyolult kavarások kezdődtek, a játék terjedt, de a kitalálója csak 1996-tól látott pénzt belőle. Ekkor már Amerikába emigrált, megalapította Henk Rogersszel megalapította Tetris Companyt, és megszerezte a jogokat Oroszországból. A történet elején említettük, hogy Vagyim Geraszimov is írta át IBM PC-re a programot. Nos, őt bár felkereste Pazsitnov, végül teljesen kimaradt az üzletből. Geraszimov a Google-nél dolgozik, Pazsitnov a Microsoftnál, a játék megszületésének 25. évfordulóján a Wirednak elárulta, hogy lelkes World of Warcfart játékos, de csak női karakterekkel játszik.

Gagarin

108 perc tette világhírűvé 1961. április 12-én, főhadnagyként startolt, őrnagyként tért vissza a Földre. Az Index is alaposan kivette a részét az ötvenedik évforduló megünneplésből, ezért most csak röviden térnénk ki arra az emberre, aki kihagyhatatlan egy ilyen szovjet öröklistából. Ma már Gagarin nevét viseli a város, ahol megszületett 1934. március 9-én, de nem sokon múlt, hogy a település ne maradjon Lusinó. Öt év fejlesztés és hét legénység nélküli próbaindítás előzte meg a Szovjetunió és a világ első emberes űrrepülését, Gagarint 18 társával 1960-ban választották be a programba.

Nem ő volt a legesélyesebb, hanem a hozzá hasonlóan alacsony és könnyű Tyitov, ám a legutolsó pillanatban a megnyerőbb megjelenése és barátságosabb természete miatt végül Gagarin nyerte el a párt vezetésének támogatását. Előre gondolkodtak és a maguk szempontjából jól döntöttek. Bolondok lettek volna kihagyni az alkalmat a Szovjetunió - szándékaik szerint nemcsak technikai - fölényének bizonyítására. És a mindig mosolygós Gagarin valóban tökéletesen alkalmas volt erre az ikonikus szerepre. (Tyitov nem lett a szovjetek Magyari Bélája, ő lett a második űrhajós, aki már egy egész napot töltött az űrben.)

Gagarin körbeturnézta a világot, Budapesten is csárdásozott Kádár feleségével. A nagy kockázat miatt Gagarint soha többé nem engedték vissza az űrbe. A repüléssel viszont nem hagyott fel, ez lett a veszte, egy máig rejtélyes vadászrepülő-balesetben hunyt el 1968. március 27-én. Nem élte már meg az amerikaiak első nagy űrsikerét, az 1969-es holdraszállást.

Szergej Bubka

A világ valaha volt egyik legtökéletesebb atlétája. 35 világcsúcsot állított fel (szabadban 17-et, fedett pályán 18-at), a saját rekordjait döntögette. Nem volt mellékes szempont számára a pénz, ahol jelentős fődíjat adtak a világcsúcsért, ott többnyire meg is kapták a szervezők, amivel a nézőket akarták kényeztetni. Egy svéd versenyen állítólag nem sikerült megalkudni a díjról, így Bubka, miután átvitte a lécet, visszanyúlt, és leverte azt.

Bubka 11 évesen kezdte a rúdugrást, engedve egy barátja unszolásának. Rákapott, 17 sem volt, amikor már átvitte az öt méter, és nemzetközi versenyeken is indult. 1983-ban, 19 évesen kezdődött a páratlan szériája, megnyerte Helsinkiben a világbajnokságot, majd zsinórban még ötször lett övé a vb-arany. 1984-ben állította fel az első világrekordját, 585-tel, még abban az évben háromszor meg is javította. A francia Thierry Vigneron pár percig elorozta a dicsőséget Bubkától egy római versenyen, 591 centis ugrással, de még azon a versenyen három centit vert rá Bubka.

A szovjet rúdugró hiába volt óriási formában 1984-ben, a Los Angeles-i olimpián a bojkott miatt nem tudott elindulni. 1985-ben a világon elsőként túlugrotta a hat métert. 1988-ban besöpörte az olimpia aranyat, meglepetésre ez csak Szöulban sikerült neki.

Mert hiába nyerte sorra a vb-ket - 1991-ben csak az utolsó ugrással, beinjekciózott Achilles-ínnal előzte meg Bagyula Istvánt -, az olimpiákon nem volt szerencséje: előbb 1992-ben Barcelonában esett ki már az 570 centis kezdő magasságon, majd Atlantában sérülés miatt nem tudott versenyezni. Reménykedett még a 2000-es sydney-i olimpiában is, de makacs sérülései miatt egyáltalán nem volt ideális állapotban, a selejtezőben kiesett. A karrierje második felében az állandó sérülések miatt inkább szenvedős ugrásokat mutatott be, az utolsó világbajnokságát  már mindössze három hónapos felkészüléssel nyerte, kínkeservesen.

1994. július 31-én Sestierben ugrotta a máig érvényes szabadtéri világcsúcsát, 614 centit, 1993 februárban a fedettet Donyeckben, az 615 centit. Megdönthetetlen csúcsoknak tűnnek. Eddig 17-en jutottak hat méter fölé, de a Bubka utáni legmagasabb ugrás mindössze 606 centi. Ezt az ausztrál Steven Hooker ugrotta 2009-ben fedett pályán. Bubkát már kérdezték arról, megdöntheti-e a csúcsait a 29 éves Hooker, a most már ukrán nem zárta ezt ki. Az ausztrál próbálkozott is a magasságon, de elvérzett. Bubkát egyébként meggyanúsították azzal, hogy a háttérből ő erőltette a rúdugrás szabályainak megváltoztatását azért, hogy lehetetlenné tegye rekordjai megdöntését. Bubka szerint a szabályváltoztatások eldöntésekor még nem is volt a nemzetközi atlétikai szövetség tanácsának a tagja, ráadásul drámai módosítások nem történtek. Hooker mindenesetre sem 2010-ben, sem idén nem javította saját rekordját sem. Az idei legjobb eredmény 590 centi volt, a lengyel Paweł Wojciechowski érdemel érte dicséretet. 24 centivel volt lejebb a léc, mint Bubka 94-es ugrásánál. Bubka fia is sportol, de a teniszt választotta.