Kemény csapás Iránnak az olajembargó

2012.01.24. 00:54
Az EU hétfőn teljes olajembargót fogadott el Teheránnal szemben, ami akár drasztikus válaszlépéseket is kiválthat Iránból. A legfőbb kérdés, hogy Irán a tengeri olajszállítást veszélyeztetve lezárja-e a Hormuzi-szorost, amelyen az Egyesült Államok hadihajói látványosan áthaladtak vasárnap, illetve, hogy mihez kezd a világ az iráni kőolaj nélkül. Washington Irán ázsiai kereskedelmi partnereit is szankciókra sürgetheti, de a teheráni kormány szerint mindig lesznek újabb piacok, az olajár emelkedése pedig elsősorban nem őket sújtja.

Az Európai Unió által életbe léptetett olajembargó kiélezi a feszültséget a nyugati országok és a vitatott atomprogramja miatt támadott Irán között. A konfliktus eszkalálódását sem lehet kizárni, mivel Irán korábban a tengeri olajszállításnál megkerülhetetlen Hormuzi-szoros lezárásával fenyegetőzött, az Egyesült Államok azonban már jelezte, hogy biztosítani fogja a szabad áthaladást. Az EU-ba irányuló olajexport kiesése ugyanakkor még nem jelent megsemmisítő csapást az iráni gazdaságnak, amely ázsiai partnereiben bízhat, ezért nem feltétlenül szorul drasztikus lépésekre.

Az eddigi legkeményebb szankciók

Az Európai Unió hétfőn a tagállamok külügyminisztereinek tanácskozása után a várakozásoknak megfelelően bejelentette, hogy teljes embargót hirdet az Iránból származó kőolajra. Az embargó értelmében az EU-országoknak nem szabad új olajszállítási szerződést kötniük Iránnal, de a már meglévő szerződéseket majd július 1-től, tehát öt hónap késleltetéssel kell felmondaniuk. A tagországok emellett az iráni központi bank elleni újabb szankciókban is egyetértettek.

hor

Az olajkereskedelem megszakítása Iránnal régóta várható volt és a döntés szorosan illeszkedik a korábban bevezetett korlátozások közé, de a bejelentett lépések mégis az eddigi legkeményebb EU-szankciók az országgal szemben. Catherine Ashton külügyi főképviselő szerint így akarnak nyomást gyakorolni Iránra, hogy visszaüljön a tárgyalóasztalhoz vitatott atomprogramja miatt. Az orosz külügyminisztérium ugyanakkor súlyosan elhibázottnak nevezte a lépést, amely szerintük nem járul hozzá a párbeszéd felújításához.

Irán atomprogramja évek óta aggodalmakat kelt a térség országaiban és a nemzetközi közösségben. Az ENSZ már négyszer vezetett be szankciókat Irán ellen, és egyes országok saját korlátozásokat is életbe léptettek. A teheráni vezetés ugyanakkor folyamatosan azt hangoztatta az elmúlt években, hogy atomprogramjuk békés, polgári célokat szolgál.A mostani feszültség egyik kiváltóoka a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) novemberi jelentése volt, amely szerint a programnak vannak egyértelműen a fegyverkezést szolgáló elemei. Erre válaszul több ország szélesebb szankciókat sürgetett, Barack Obama amerikai elnök pedig december 31-én írt alá újabb amerikai korlátozásokat Irán ellen.

Tapintható a feszültség a Hormuzi-szorosnál

Irán a világ egyik legnagyobb olajexportőre, napi 2,3 millió hordó olajat adnak el világszerte, amiből átlagosan a húsz százaléka, 450 ezer hordó jutott az EU-ba. Egy ekkora kiesés önmagában nagy veszteség, mivel Irán valutabevételeinek négyötödét a kőolajexportból szerzi. A másik oldalon az európai országok közül különösen Olaszországot és Spanyolországot érintheti érzékenyen az iráni olaj kiesése, ugyanakkor más – például szaúdi és líbiai – források bevonásával Irán ideiglenes mellőzése kezelhető probléma lehet az EU-nak.

 

A legveszélyesebb kérdés azonban most nem az olajembargó gazdasági hatása, és az olajpiac átrendeződése, hanem egy abból következő esetleges katonai konfliktus lehet. Teherán korábban a Hormuzi-szoros lezárásával fenyegetőzött, ha elfogadják az újabb szankciókat, és előző év végén tíznapos hadgyakorlattal, rakétatesztekkel is bizonyította eltökéltségét. A Hormuzi-szoros az egyetlen kijárat a Perzsa-öbölből, és a tengeren szállított kőolaj majdnem 40 százaléka itt halad át, ezért lezárásával az egész világon hiány alakulna ki a piacokon.

A Hormuzi-szoroson áthaladó olajszállításnak nincs igazi alternatívája, nem véletlen, hogy az Egyesült Államok azonnali lépéseket helyezett kilátásba, ha Irán beváltja fenyegetését. Leon Panetta amerikai védelmi miniszter már jelezte, hogy nem engednék a stratégiai útvonal blokádját, de a New York Times úgy tudja, hogy a háttérben Barack Obama elnök is megüzente Irán legfőbb vezetőjének, Ali Hamenei ajatollahnak, hogy átléphetnek egy határt.

000 Nic6049460
Fotó: Marwan Naamani

Ugyan az iráni hadsereg vezetője néhány hete figyelmeztette az amerikaiakat, hogy ne küldjék vissza egyik repülőgép-hordozójukat a Perzsa-öbölbe, de az 5. flottáját a térségben állomásoztató Egyesült Államok nem vette figyelembe a felszólítást. Több amerikai hadihajó az Abraham Lincoln repülőgép-hordozó vezetésével vasárnap brit és francia kísérettel látványosan átkelt a szoroson, amit az érintett országok megszokott járőrözésnek nevezték, de az elemzők szerint egyértelmű erőfitogtatás volt. A brit védelmi minisztérium szerint hangsúlyozni akarták a rendületlen nemzetközi elkötelezettséget, amellyel a nemzetközi jog alapján biztosítják az áthaladást.

Sokáig nem tart ki az aszimmetrikus hadviselés

Iránnak nincs repülőgép-hordozója, de nem is elsősorban hadihajóira, hanem az aszimmetrikus hadviselésre kialakított egységekre építhet a szoros lezárásához. Kis, mozgékony motorcsónakokat és vállról indítható rakétákat is bevethetnek, az akciókat a partról rakétaállásokkal segíthetnék, illetve a New York Times szerint a szoros elaknásítására is fel kellene készülni.

2011-12-30T191230Z 2035002402 GM1E7CV093T01 RTRMADP 3 IRAN
Fotó: Fars News/Hamed Jafarnejad

A szoros lezárásának akár beláthatatlan következményei is lehetnének a térségben, ugyanakkor abban az összes elemző egyetért, hogy az Egyesült Államok mindenképpen meg tudná törni az iráni blokádot. A rakétaállások ellen légicsapásokat indíthatnak a vadászgépeikkel, az aknákat fel lehet szedni, a motorcsónakokat könnyen ki lehet lőni. A valódi kérdés az áldozatok száma, illetve a hadműveletek időtartama lenne, hiszen közben több ország olajpiaca megbénulhatna. Az egyes országok stratégiai olajtartalékaikból pótolhatnák a kieső forrásokat, de a hatalmas olajéhségű Kína esetében ezek például csak húsz napra elegendőek.

Maguk alatt is vágnák a fát

A kialakult helyzetben a konfliktus eszkalálódása sem elképzelhetetlen, ugyanakkor Irán a megmaradt kereskedelmi partnerekhez irányuló olajexportot is elvágná a Hormuzi-szoros lezárásával. Így amit az eddigi szankciók önmagukban nem értek el, a blokád megtenné: alapjaiban rengethetné meg az iráni gazdaságot, ráadásul az összes érintett ország azonnal más források után nézne. A stratégiai fegyverként használt fenyegetőzés és állandó lebegtetés célja Teherán részéről ezzel szemben viszont az olaj árának mesterségesen magasan tartása is lehet nehéz helyzetében.

000 Nic6049708
Fotó: Marwan Naamani

Ha Irán nem lép, az Egyesült Államoknak nem érdeke kiprovokálni a konfrontációt. Az amerikai hadihajók ugyan továbbra is járőrözni fognak a térségben, de Barack Obamának elnökválasztási évben a legkevésbé sem hiányzik egy újabb, bizonytalan háború, miközben az amerikaiakat leginkább a gazdaság állapota érdekli. Ráadásul az elmúlt hetekben több amerikai tisztviselő is úgy vélte, hatni kezdenek a szankciók.

Az Economist szerint az Egyesült Államok Izrael felé is jelezni akarja, hogy van alternatívája a katonai akciónak, és a háttérben próbálja távol tartani az izraeli vezetést az iráni atomlétesítmények elleni esetleges bombázástól. Az elmúlt időszakban adott esetben támadással fenyegetőző Izrael egyelőre megvárhatja a friss szankciók hatását, erre utalt Ehud Barak izraeli védelmi miniszter is január 18-án, amikor azt mondta, még „nagyon messze van a döntés” az esetleges légitámadásról. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök elsőként méltatta az EU által hétfőn bevezetett szankciókat.

Ázsia lehet a kulcs

Az Egyesült Államok is tisztában van vele ugyanakkor, hogy önmagában a nyugati országokba irányuló iráni olajexport kiesése ugyan kemény érvágás, de még nem feltétlenül gyakorol elviselhetetlen nyomást az iráni gazdaságra. Ehhez a teheráni olaj legnagyobb részét felvásárló ázsiai országok kihátrálására is szükség lenne. A washingtoni vezetés az elmúlt hetekben éppen ezért Japánt és Dél-Koreát győzködte, Szaúd-Arábia és más öböl menti országok pedig már jelezték, növelni tudják termelésüket, hogy így pótolják a kieső iráni forrásokat.

Japán már kilátásba helyezte, hogy visszavesz az Iránból érkező olajimportból, és más közel-keleti országok felé tapogatózik. Japánnak egyébként nagy szüksége lenne az olajra, mivel a fukusimai nukleáris baleset után csökkenteni akarja nukleáris energia felhasználását, amelyet fosszilis energiahordozókkal kell pótolnia.

Ven Csia-pao
Ven Csia-pao
Fotó: Michael Kappeler

A New York Times értesülései szerint Pekingnek is egyre nagyobb gondot okoz az iráni-kínai jó viszony fenntartása. Kínába irányul az iráni olajexport 24 százaléka, ezért az eddigi szankciókkal párosulva bármilyen korlátozást azonnal megérezne az iráni gazdaság. Fontos figyelmeztetés, de akár a legjobb vételár kiharcolását célzó taktika is lehet, hogy Ven Csiapao kínai miniszterelnök január közepén közel-keleti körútra indult. Két évtizede először érkezett kínai kormányfő Szaúd-Arábiába, Katarban és az Egyesült Arab Emirátusokban pedig korábban nem is járt még kínai vezető.

Újra megpróbálkozik a NAÜ

Az iráni kormány hétfő délután igazságtalannak nevezte a szankciókat, de úgy vélték, azok amúgy is hatástalanok lesznek. „Ha egy ország felmondja az iráni olajexportot, akkor rögtön a helyébe lép egy másik"  – reagáltak, és úgy vélték, nem ők érzik meg leginkább az olajár emelkedését. (A Brent nyersolaj ára az iráni-amerikai konfliktus hatására emelkedett tavaly 99-ről 110 dollárra. Hétfőn ehhez képest csak kis mértékben drágult 111,19 dollárra hordónként, mert a piac már korábban beárazta a várható szankciókat. A konfliktus alakulásától függően azonban elemzők jelentős emelkedést sem zárnak ki.)

Az elmúlt időszakban Irán is új partnereket és szövetségeseket keresett, Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök január elején ötnapos látogatásra érkezett Latin-Amerikába. Járt Venezuelában, Nicaraguában, mielőtt Kubába és Ecuadorba repült volna.

Ali Hamenei ajatollah
Ali Hamenei ajatollah

A fokozatosan bevezetett szankciók hatását egy ideig még el tudják kerülni, de ezek később összeadódhatnak, és mindenképpen hozzájárulnak az ország elszigetelődéséhez. Irán éppen azért is fenyegetőzött a Hormuzi-szoros lezárásával, mert a rezsim érzi az egyre erősödő külső nyomást, miközben belső fenyegetésekkel is szembe kell néznie. Irán a forradalom óta talán a legkomolyabb válságát éli. Március 29-én parlamenti választást tartanak az országban, amelyen a részvétel lesz leginkább sokatmondó a rezsim támogatottságáról.

Ugyanakkor bármennyire is éreztetik hatásukat a szankciók, a rezsim nemzetbiztonsági kérdésnek is tekinti az atomprogramot, amelyről várhatóan nem mond le. Így azonban kérdéses, mit tud majd ajánlani a szankciók feloldásáért cserébe. A BBC szerint a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) január 29-31. között egy csapatot küld Iránba, hogy „megoldást találjanak a megmaradt alapvető kérdésekre”. A konfliktusban szerepet játszó felek egyelőre megvárhatják, mire jutnak.