Barroso kimondta az f betűs szót

Strasbourgban José Manuel Barroso bizottsági elnök szokatlanul határozott beszéddel nyitotta meg az Európai Parlament őszi ülésszakát. Több ízben kimondta például a föderáció szót. Rögtön utána jelezte azt is, hogy nem szuperállamot akar, ám nagy tervének lényege az volt, hogy vagy sokkal erősebb lesz Brüsszel a tagállamok kormányaihoz képest mint most, vagy Európát felzabálja a válság, és teljesen lemarad Kína és az USA mögött.

Barroso tavaly szeptemberben is harcos és ambíciózus beszédet mondott ugyanezen a helyen, ugyanebből az alkalomból: akkor a „föderalizmus pillanata” fordulata keltett figyelmet, és az, hogy határozottan kiállt az eurókötvények mellett, amit Németország azóta is határozottan ellenez. Most ugyan nem szólt a kötvényekről, de felszólította a tagállamok kormányait, hogy ne vonakodjanak lemondani hatalmuk egy jó részéről Brüsszel javára.

És az európai föderációt nemcsak említette egy félmondatban, hanem kívánatos célként tűzte ki a kontinens elé. Ezzel összhangban saját ciklusa végére (2014-re) egy új alapszerződés tervét is beígérte. Az új alapszerződés újraosztaná a szerepeket Európában, és nyilvánvalóan a közös intézményeket erősítené a tagállamok kormányaihoz képest. Cserébe Barroso egy versenyképes, gazdaságilag és katonailag is erős Európa képét ígérte.

„Ne féljünk a szavaktól: a nemzetállamok föderációja felé kell mozdulnunk. Erre van szükségünk. Ez a politikai jövőnk. Ez kell hogy vezesse a munkánkat a következő években. Ma a nemeztállamok föderációjáért szólok” – mondta szerdán Barroso.

Nagy őszi lendület

A nyáron rettenetes víziók sora ijesztgette Európát. Az őszre teljes szétesést jósoltak közgazdászok és politikusok is Európának. Múlt csütörtök óta viszont több bejelentés is igyekszik javítani az euró megítélését. Múlt csütörtökön jelentette be az Európai Központi Bank (EKB), hogy kész korlátlanul állampapírokat venni bajba jutott államoktól – persze nagyon szigorú feltételekkel. Az ehhez szükséges pénzt az ESM nevű alapból vehetné az EKB, aminek felállítását júliusra tervezték, de nem jött össze. A német alkotmánybíróságra kellett várni, amely szerdán jóváhagyta a német részvételt az állandó mentőalapban. Harmadik fordulatként Barroso szerdán lényegében meghirdette az Európai Egyesült Államok tervét.

A baj évek óta ugyanaz

Az eurózóna egyes államai reménytelennek tűnő adósságcsapdában vergődnek: drágán jutnak hitelhez, és ettől még nehezebb törleszteniük. Két receptet írtak e gondra. Az eladósodottak azt akarják, hogy az egész eurózóna vállaljon felelősséget adósságukért. A nem eladósodottak pedig azt akarják, hogy a bajban lévők spóroljanak. Az is látszik, hogy a kettő egymás nélkül aligha megy, és egyik sem népszerű.

A spórolásra kényszerítettek gazdasága csak lassult a megszorításoktól, és így még nehezebb az adósságaikat törleszteniük. Az el nem adósodottak máris frusztráltak az eddigi mentőcsomagokra költött eurómilliárdok miatt, és egyáltalán nem látják biztosítva, hogy nem csak a vályúba öntik a gyöngyöt.

Barroso most mindkét oldalt megfeddte, hogy mindkét részről nagyon kemény elköteleződés kell. A bajban lévők szorítsanak, a jól menők fizessenek. Nyilvánvaló, hogy ezt a rendszert automatizálná a tervezett új alapszerződés is, és addig is minden bizottság által tervezett intézkedés. Vagyis egyre kikerülhetetlenebb módszerek és büntetések korlátoznák az eladósodást, és egyre egyszerűbbé válna a közös pénzügyi beavatkozás is, ha valahol baj van.

A Barroso által most felvázolt új alapszerződés ötletét először még augusztusban német politikusok kezdték elővezetni, jelezve, hogy ezzel lehetne a legkönnyebben feloldani a mostani patthelyzetet. Mivel a németek pénze nélkül biztosan nem lehet a mostani adósságcsapdából kiszabadítani az eurózónát, így ez a körülmény jelzi, hogy Barroso beszéde nem csak egy álmodozó és ambíciózus politikus ötletelése volt.

A németeken sok múlik

Németország a mostani válság haszonélvezője, egyelőre. Az óvatosabb befektetők ugyanis ide hozzák a pénzüket. A német államkötvények már annyira vonzók lettek az egyre kockázatosabb világban, hogy volt idén olyan német állampapír-kibocsájtás, ahol a befektetők várható haszon nélkül is vásároltak, csak hogy biztonságban tudják a pénzüket.

A német gazdaságnak jó volt a válság előtti helyzet is, hiszen az EU most eladósodott államaiban az olcsó hitelből részben német termékeket és szolgáltatásokat vettek. És a mostani bizonytalan helyzet azért is jó Németországnak, mert az euró nem túl erős, és ez a drága ipari termékek exportján alapuló gazdaságnak ideális. Erősebb euró mellett nehezebb lenne vevőt találni.

Csakhogy a mostani helyzet hosszú távon Németországnak sem jó. Ha az eladósodottak végleg csődbe mennek, és kilépnek az eurózónából, akkor abból világgazdasági válság lehet. A déliek teljes elszegényedésével komoly felvevőpiacot is vesztenének. Egy szűkebb eurózónában (vagy a márka visszaállítása esetén) a németek pénze megerősödne, ami az exportnak tenne rosszat. És persze általában is kell Németországnak az EU, hiszen a kontinens mindenképpen erősebb és biztonságosabb általa.

Egyszer lépni kell

A kérdés, hogy mikor érzik a németek, hogy lépéskényszerbe kerülnek – vagyis mikor lesz annyira veszélyes a helyzet, hogy inkább áldoznak többet a déliek konszolidálására, csak ne üssön be egy olyan krach, ami már az ő pozíciójukat is erősen rombolja. Ahhoz képest, hogy kezdetben semmilyen adósságterítésről sem akartak hallani, most már nyitottabbak, és a feltételeik is egyre konkrétabbak.

Eddig minden EU-s mentőcsomag ára az volt, hogy a kedvezményezettek vállaljanak komoly megszorításokat. Az új mentőmechanizmusok kiépítésével párhuzamosan a németek általános szabályokat erőltettek az EU-ban, hogy Brüsszel egyre rövidebb pórázra foghassa a tagállamok költségvetéseit.

A német kormány azonban a fokozatosan és akadozva haladó, állandó különalkuk sorával járó folyamatot most felgyorsítaná. A nyár végén egyre többször üzenték Berlinből, hogy tulajdonképpen egy új EU-s alapszerződés kellene, ami lényegében közös felügyelet alá helyezné a tagállamok költségvetését, adórendszerét és szociálpolitikáját. Egy ilyen helyzetben szó lehetne az adósság szétterítéséről is. Ezt a németek annyira komolyan gondolják, hogy napirenden van egy új német alkotmány megírása is, amely megengedné, hogy az EU jogosítványokat vegyen át a berlini kormánytól, illetve engedné más országok adósságának átvállalását. Barroso most mintha ezt a német tervet népszerűsítette volna Strasbourgban.

A tervről már júniusban is volt szó

A politikailag is egységes eurózónán az EU intézményeinek vezetői is keményen dolgoznak, a decemberi csúcsra kell leadniuk az ezzel kapcsolatos részletes tervüket, és az októberi csúcson bemutatják, hogyan állnak vele. Erre a júniusi csúcson kaptak felhatalmazást. Nagyon fontos kérdés, hogyan reagálnak majd a tagállamok: mennyien és milyen mértékben kötelezik el magukat a szuverenitásuk megcsonkítása mellett, az euró megmentése és egy újabb világválság elkerülése érdekében.

A júniusban meghirdetett program első eleme a bankunió megteremtése volt, illetve ennek első lépéseként a közös bankfelügyelet megszervezése. Szerdán a bizottság javasolta, hogy az EKB legyen a közös felügyeleti szerv. Az eurózónában működő hatezer bankot ellenőrizhetné az EKB, de a zónán kívüli tagállamok is csatlakozhatnának a rendsezrhez. A magyar felügyeleti szerv, a PSZÁF egyelőre vizsgálja a javaslatot.

Barroso odacsapott a miniszterelnököknek

A szokásos csúcsokról nagyon kritikus hangon beszélt a bizottsági elnök. A nagy döntések utáni napon mindig van, aki tönkreteszi az eredményeket azzal, hogy panaszkodni kezd, ez túl sok, vagy túl kevés, mondta. Barroso szerint a mostani válság egyik fő oka, hogy nem bíznak az európai gazdaságban a befektetők, ezért viszont nagy a politikusok felelőssége. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy kilenc jó döntést egy rossz gesztussal tönkretegyenek az európai vezetők. Nem mondta ki, de úgy tűnt, hogy a tanács erejének csökkentését látná legszívesebben.

Beszéde egy másik pontján jelezte, ha a tagállamok kormányaira bíznák a szabadkereskedelmi megállapodásokat, akkor az óriásvállalatok simán bedarálnák a helyi politikusokat. Barroso e kormányokra nem túl hízelgő képpel érzékeltette, hogy a multik és az óriásbankok mára erősebbek az európai kormányoknál, de egy erős összeurópai vezetés képes lehet felvenni a kesztyűt.

Odacsapott Magyarországnak is

Néhány országra is erőteljesen rászólt. Nyilvánvalóan Romániának és Magyarországnak üzent, amikor így fogalmazott: „A közelmúltban a jogállami és demokratikus rendszerek fenyegetettségét láttuk néhány európai országban.” Barroso azt javasolta, hogy az ilyen államok megfékezésére legyenek új eszközök az EU kezében, hogy a mostani puha megoldások (politikai nyomás) és a szavazati jog felfüggesztését jelentő 7-es cikkely alkalmazása között is legyen módszer a demokratikus rendről letérők fenyítésére. (Onnan lett teljesen egyértelmű, hogy Barroso Magyarországra is gondol, hogy a 7-es cikkely alkalmazása az elmúlt években csak Magyarországgal és Romániával szemben merült fel.)

Közös adórendszer

A Barroso-terv szerint 2014-ben kezdődne az új alapszerződés tárgyalása, de már addig is lépéseket kellene tenni az erősebb közös felügyelet felé. Munkajogban, adózásban is egységesítésre hívott fel. Új intézmények felállítását viszont nem erőltetné. Az adópolitikák összehangolását több kormány is nagyon ellenzi, ezek között van Magyarország is. Ugyanakkor Barroso tett néhány gesztust a baloldalnak is, hitet tett az európai jóléti modell, az erős szociálpolitika mellett, elmondta, hogy ez a rendszer nem omlott össze. Ezt persze többen is vitatják, e tekintetben beszélt például Orbán Viktor magyar miniszterelnök többször is a nyugat hanyatlásáról.

Európai választások álma

Az egyik legerősebb érv a nagy európai föderációs tervekkel szemben, hogy a brüsszeli központ hatalma kevésbé demokratikus, mint az otthon választott parlamenteké. Barroso a megoldást az Európai Parlament erősítésében látja.

Azt javasolta, hogy a 2014-es EP-választásokon már európai pártok induljanak, mert most úgyis csak az otthoni ügyekről van szó a kampányokban. Ez azt jelentené például, hogy Magyarországon a Fidesz helyett az Európai Néppárt, az MSZP helyezett az Európai Szocialisták Pártja állítana például listát.

Barroso azt is javasolta, hogy az európai pártok állítsanak bizottsági elnökjelölteket is. A bizottsági elnököt a tagállamok vezetői, vagyis a tanács nevezi ki, de az EP-nek vétójoga van. Ha a bizottsági elnök megválasztásába az EP jobban beleszólhatna, az tovább gyengíthetné a kormányok erejét.

Barroso álma

A föderációs tervről nyilván még rengeteg vita lesz Európában. Az viszont jól látszik, hogy Németország és az Európai Bizottság is eléggé elkötelezett, hogy átalakítsák az EU-t. És ahogy Angela Merkel német kancellár már korábban mondta, és amit most Barroso is felvetett, az integrációt erősíteni akarók nem akarnak várni a hezitálókra.

Barroso most arról beszélt, hogy szakítva az eddigi EU-s rendszerrel nem a leglassabbak tempóját veszik majd fel, hanem a leggyorsabbakét, legfeljebb lesznek kimaradók. Eleve az eurózónán kívüleikre egy csomó, már most tervezett új szabályozás nem kötelező érvényű (bankadó, fiskális paktum, a hatos csomag több fontos eleme), és úgy tűnik, hogy még a zónán belül sem kell mindenáron egyszerre lépni.

A merész, a nemzeti kormányok szuverenitását alapjaiban szűkítő terv rövid távon nem tűnik reálisnak, de az irány elég egyértelmű. Barroso tavaly hitet tett az eurókötvények mellett, és ilyen ugyan nem lett, de mára ott tartunk, hogy az EKB vehet a másodlagos piacon állampapírokat. Amelynek költségét a zónabeli tagállamok egy olyan pénzitézet kötvénykibocsájtásaiból fedezheti, amelynek hozamáért az eurózóna tagállamai együtt vállalnak garanciát.

Vagyis ha nincs is fagyi, de tölcséralakú ostyában tálalt hideg édesség felszolgálásának lehetősége minden második péntek délután kettőtől ötig már elképzelhető.