Az első jezsuita és latin-amerikai pápa

I. Ferenc néven Jorge Mario Bergoglio argentin bíborost választották pápává másfél nap alatt a konklávén. Az első latin-amerikai és első jezsuita pápa megválasztása meglepetés, a legtöbb elemző nem számolt vele a legesélyesebbek között. Bergoglio az ötödik szavazáson kapta meg a pápaválasztó 115 bíboros kétharmadának támogatását.

„Tudjátok, a konklávé kötelessége volt, hogy új püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, hogy bíboros testvéreim a világ végérre mentek érte. Köszönöm a fogadtatást" – mondta mosolyogva első beszédében a leköszönt XVI. Benedeket is méltató új katolikus egyházfő a Szent Péter téren egybegyűlt több mint százezer embernek.

A most 76 éves Bergoglio 2005-ben ugyanakkor az esélyesek között volt, olyannyira, hogy állítólag több szavazáson is második helyen végzett Ratzinger mögött. Egyes források úgy írták le a nyolc évvel ezelőtti pápaválasztást, mint egy versenyfutást Ratzinger és Bergoglio között.

Buenos Airesben született 1936-ban, apja olasz bevándorló volt. A szavazáson előnyt jelenthetett, hogy itáliai gyökerekkel rendelkezik, Németországban tanult teológiát, de Latin-Amerikát képviselte. Eredetileg vegyésznek készült, de ehelyett 1958-ban papi pályára lépett, belépett a jezsuita rendbe.

Gyorsan lépett előre, irodalmat, pszichológiát és filozófiát is tanított kezdeti éveiben, 1969-ben szentelték pappá. A spanyol mellett olaszul és németül is beszél. Bergoglio 1992-ben lett Buenos Aires püspöke, majd II. János Pál 2001-ben nevezte ki bíborossá.

Még Buenos Aires érsekeként is meglehetősen szerény körülmények között élt, tömegközlekedési eszközökkel járt be hivatalába. Visszafogott életmódja az argentin gazdasági válság alatt különösen népszerűvé tette, gyakran állt ki a szegényekért, ezért is szokták a szegények püspökének nevezni. Többször is keményen bírálta a korrupció miatt az argentin vezetést, és azért is támadta Ernesto Kirchner volt államfő kormányát, hogy nem tesz eleget a szegénység ellen.

Bergoglio három vatikáni kongregációnak is a tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia elnöke, de nem számít a vatikáni belső körök tagjának. Az egyházat megrázó botrányok nem érintették, és az Italian Insider szerint jó eséllyel megreformálhatja a Kúria működését is.

A National Catholic Reporter szakírója, John Allen szerint szerint Bergoglio előnyére válhatott, hogy a konzervatív és a mérsékeltebb szárny is elismeri, szerénységét és lelkipásztori munkáját is tisztelik. Az El Pais spanyol lap szerint konzervatívnak számít az egyházon és a jezsuita renden belül is.

Bergoglio élesen ellenzi az abortuszt, az azonos neműek házasságát, a fogamzásgátlást és az eutanáziát. 2010-ben kijelentette, hogy a melegeknek engedélyezett örökbefogadás diszkrimináció a gyerekekkel szemben, amiért Cristina Fernández de Kirchner argentin elnök is bírálta.

Együttérzéssel beszélt az AIDS áldozatairól, 2001-ben egy kórházban megcsókolta és megmosta tizenkét AIDS-beteg lábát. Számos kérdésben konzervatívnak számít, de tavaly szeptemberben például keményen bírálta azokat a papokat, akik nem hajlandóak megkeresztelni a házasságon kívül született gyerekeket.

A 2005-ös konklávé után még több bíboros kétkedésének adott hangott, hogy Bergoglióban megvan-e az erő az egyház vezetéséhez. Nyolc évvel később mégis viszonylag gyorsan, már másfél nap után egykori riválisa lett XVI. Benedek utódja. Az Európán kívüli pápa megválasztásával a bíborosok arra is reflektáltak, hogy a katolikusok többsége már nem európai, csak Latin-Amerikában 42 százalékuk él.