Lengyelország elorbánosodása

Lengyelország az elmúlt években megkerülhetetlen európai középhatalommá vált. Bár az ország gazdasági fejlődése lelassult, komolyan veszik őket a németek és az oroszok, irigyelheti sikereiket az összes volt szocialista ország is. Ennek ellenére a lengyelek sem vonhatják ki magukat az általános európai trendek alól, a globális gazdasági recesszió és a nacionalizmus megerősödése alól. Főleg a fiatalok körében magas a munkanélküliség, közülük sokan szimpatizálnak a jobboldali populistákkal, de a szélsőjobboldallal is.

A társadalom kettészakadt: a liberálisok az Európa-párti kormányt támogatják, az oroszellenes, EU-ellenes szöveget mantrázó konzervatívok és a parlamenten kívüli, EP-s helyekről álmodozó szélsőjobb csoportok között halványulnak a különbségek.

„Üsd a vörös szemetet!”

Adam Michnik, a liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztője, egykor a kommunista rendszer miatt Nyugatra disszidált értelmiségi éppen előadást tartott Radovban, amikor mintegy 20 maszkos, szélsőjobboldali fiatal tört be az épületbe, és az egyetemi biztonsági szolgálattal folytatott kisebb lökdösődés után skandálásba kezdtek: „Üsd a vörös szemetet!” Magdalena Sroda akadémikus és feminista a Varsói Egyetemen tartotta „Erkölcs a közéletben” címmel előadását, amikor mintegy 50 maszkos próbált behatolni a terembe, skandálással megzavarva előadását: „Ez Lengyelország, nem Brüsszel, itt nem támogatjuk a devianciát!”

Csak két eset tavaszról: Lengyelországban valami megváltozott a politikai atmoszférában, erősödik a frusztráció a fiatal generáció tagjaiban. Mi az oka a lengyel társadalom jobbratolódásának, a szélsőjobb felbátorodásának és a liberális-konzervatív kormány népszerűségvesztésének?

1. A gazdasági világválság

Üdv újra a harmincas években! A lengyel gazdaság kedvező állapota ellenére az általános visszaesés nem állt meg a lengyel határoknál. A populista jobboldal és a szélsőjobb roppant leegyszerűsített retorikát kezdett el használni, amely meglehetősen sok embert vonzott. Az általános elszegényedés, a politikai nyugtalanság és a szigorú törvények miatt a Jog és Igazságosság (PiS) pártja az oroszokat, a németeket és Brüsszelt támadta, és általában a külföldi tőkét, a szélsőjobb pedig ezzel párhuzamosan elsősorban olyan mitikus csoportokat kezdett hibáztatni, mint „a zsidók”, „az eurokraták”, „a buzik” és „a komcsik”.

A 25 év alatti fiatalok körében hat éve 27–29 százalék között stagnál a munkanélküliség, a 25–34 év közötti fiatalok csaknem fele szüleivel él. 2012-ben 30 százalékkal nőtt a lengyel szélsőjobbhoz köthető rasszista és idegengyűlölő incidensek száma.

2. Az Amber Gold botrány

Piramisvállalkozásként működött és becsődölt az Amber Gold cég, amely ügyfeleit „biztos” befektetésekkel csábította, évente tíz százaléknál is magasabb kamattal: 2009 és 2012 között a cég több mint 660 millió zloty (42 milliárd forint) bevételre tett szert. Az ügyet felgöngyölítő lódzi ügyészség beszámolója szerint 12 600 körül volt a panaszosok száma, és az ügyben érintettek lehettek állami ügyészek, bírók, a versenyfelügyeleti munkatársai, állami tisztviselők és a bankok is. A botrányba belekeveredett a miniszterelnök fia is, aki a cég PR-munkáját végezte. Kiderült: Donald Tusk figyelmeztette fiát, bizonytalan ügyben vesz részt. Az esetből a lengyel populista és szélsőjobb táborban a kapitalizmust és a liberális miniszterelnököt lejárató, szimbolikus ügyet kreáltak, de végül elmaradtak a 2006-os magyarországi „forradalomhoz” hasonló utcai jelenetek.

3. A szmolenszki légikatasztrófa

2010 áprilisában a lengyel elnöki gép, útban a katyni véres események 70. évfordulójának megemlékezésére, tragikus módon lezuhant. A fedélzeten volt Lech Kaczynski, Lengyelország akkori elnöke és felesége is. A 96 prominens utas nagy többsége jobboldali populista, erősen konzervatív, oroszellenes, EU-ellenes beállítottságú volt, többen a Jog és Igazságosság pártjának tagjai. Lech Kaczynski a PiS jelenlegi vezetője, Jaroslaw Kaczynski ikertestvére volt.

A tragédia rengeteg összeesküvés-elméletet termelt ki, amely arról szól, hogy a légikatasztrófa valójában a jelenlegi liberális-konzervatív kormány megrendelésére az orosz kormány által végrehajtott tömeggyilkosság volt. Ebben a mesében 2012-es felmérések szerint a lakosság mintegy 20 százaléka hitt, 2013-ban pedig már a lengyelek mintegy fele! (Érdekes magyarországi adalék, hogy a Fidesz-közeli Lánchíd rádió is „máig rejtélyes repülőgép-balesetről” beszélt a minap.)

4. A futballhuligánok

Még 2011 nyarán a konzervatívok és a szélsőjobb által is egyaránt elutasított liberális-konzervatív kormány olyan törvényeket próbált bevezetni, amelynek végső célja a futballstadionokban megjelenő erőszak kiszorítása lett volna. Ez nagy ellenállást váltott ki a drukkerekből, akik számos demonstrációt szerveztek. Rövid időn belül szélsőjobb politikai aktivisták vették át a szervezést, így az addig többségében apolitikus huligánok tömegesen kezdtek részt venni a nacionalista meneteken, melyek mindig nagy médianyilvánosságot kapnak. Jellemző, hogy a 2011 előtt még futballhuligánok nélkül felvonuló szélsőjobboldali menetet az Antifasiszta Koalíció sikeresen tartóztatta fel, vagy akadályozta meg kiáltványuk felolvasásában, ám 2012-ben ez már nem sikerült. A lengyel bajnokság meccsenkénti átlagnézőszáma háromszor magasabb, mint Magyarországon.

Nacionalista reneszánsz: lesz még Varsó Budapest?

Lengyelországban jelenleg három olyan politikai jobboldali erőtér létezik, amely könnyedén használja ki a nacionalista konjunktúrát és a társadalmi frusztrációt, fékezheti az eddig elért, megsüvegelendő társadalmi-gazdasági változásokat, azaz „orbanizálhatja” Lengyelországot. A kormánykoalíció vezető pártjának (PO) konzervatívjai többször is sikeresen megakadályozták Tusk miniszterelnök reformjait, rendszeresen együtt szavaznak az ellenzéki konzervatív PiS-szel, amely jelenleg a legnépszerűbb lengyel párt. Az ellenzéki konzervatívokat rendszeresen jobbról támadják a szélsőjobboldali csoportok, de a hasonló kulturális háttér és a közös ellenség miatt gyakran kerülnek egy oldalra. Nézzük most őket kicsit közelebbről!

1. A Polgári Platfrom konzervatív szárnya: előrehozott választások vagy új párt?

Ami biztos: a kormányzó Polgári Platform (PO) augusztus 23-án elnököt választ. A két jelölt, Donald Tusk jelenlegi miniszterelnök és Jaroslaw Gowin egykori igazságügyi miniszter.

Ez utóbbi a PO mintegy 40 képviselőt jelentő, konzervatív szárnyának vezetője. Gowin, mint katolikus értelmiségi, korábban több konzervatív témában provokált vitát Tusk miniszterelnökkel, aki utólag többször magyarázkodásra kényszerült liberális választói felé. A két PO-s politikus közötti ideológiai vita idén tavasszal csúcsosodott ki, amikor Gowin és platformja, a miniszterelnök határozott felszólítása ellenére – az ellenzéki PiS-szel együtt – nem szavazta meg a regisztrált élettársi kapcsolat és a mesterséges úton történő megtermékenyítés lehetőségét a melegek számára.

Gowintól nem állnak távol a szélsőséges kinyilatkoztatások: idén áprilisban egy televíziós vitában például kijelentette, hogy német tudósok vásárolják fel és kísérleteznek a lengyel embriókkal. Másnap a német nagykövetség hivatalos magyarázatot kért a lengyelektől. Tusk végül májusban leváltotta a renitens minisztert, de tagadta az ideológiai okokat. Amennyiben a PO konzervatív szárnya elhagyná a pártot, a lengyel kormány várhatóan megbukna. Tudta ezt Tusk is: Gowin helyére a nem kevésbé konzervatív Marek Biernackit nevezte ki. A miniszterelnök időt nyert. Június végén a konzervatív szárny már a Szejm feloszlatásának lehetőségét is belengette, de Tusk még helyretette őket: nem lesz itt semmiféle előrehozott választás! A múlt héten egy magát megnevezni nem kívánó forrásra hivatkozva a Polska The Times már azt írja: új politikai pártot alakíthatnak a PO-s konzervatívok, ez pedig már a kormányzó Polgári Platform szakadásához vezethet.

2. A Jog és Igazságosság Pártja: Kaczynski hátradől, chipset, kólát kér

A Tusk–Gowin pártelnöki párbaj ráadásul egy olyan időszakban történik, amikor a Polgári Platform elvesztette vezető helyét a lengyel belpolitikában. Négy hónapja már, hogy a PiS vezeti az összes közvélemény-kutató cég előrejelzését.

Kaczynski újabban látványosan átengedi a lengyel szélsőjobboldalnak az olyan konteo-témákat, mint a szmolenszki katasztrófa vagy a németek lengyelek ellen forralt titkos tervei. Inkább szociális, gazdasági kérdéseket feszeget, és olyan jelszavakat használ, mint „a lengyel bankok visszaállamosítása külföldi kézből, ésszerű gazdasági kereteken belül” vagy „védjük meg a lengyel tulajdonban lévő stratégiai vállalatokat!” A lengyel bankszektor 72 százaléka van külföldi kezekben, Kaczynski ezt az arányt megfordítaná. A PiS újraélesztené „az indokolatlan arányban visszafejlesztett lengyel ipart”, de programjukban simán elférnek olyan klasszikus balos követelések is, mint a minimálbér emelése vagy a határozott idejű munkaszerződések korlátozása.

A PiS elnök egyik legnépszerűbb témája a magánnyugdíj-rendszer ostorozása. Szerinte egyenlőtlen felek szerződéséről van szó: míg az egyik oldalon a garantált előnyökhöz jutó magántulajdonosok állnak, a másik oldalon bizonytalan jogállású, kockázatot vállaló kötelező befizetők. A téma napirenden tartása sokat dobott Kaczynski népszerűségén. Elemzők szerint Kaczinski gazdasági elképzelései Lengyelországot visszarepítenék a kilencvenes évekbe, miközben teljes mellszélességgel állt ki az Orbán-kormány mellett és az Európai Parlament által elfogadott Tavares-jelentéssel szemben. A PiS a „fideszes” kettős beszédet alkalmazza a lengyel széljobb irányába: egyes képviselői elhatárolódnak a mozgalomtól, míg a párthoz közel álló személyek vagy egyes képviselői közös rendezvényeket szerveznek, vesznek részt.

3. A parlamenten kívüli szélsőjobb mozgalmak: magyar mintára

Eközben a felbátorodott, rendkívül becsvágyó, az utcai politizálás és az internetes jelenlét fontosságát hangsúlyozó lengyel szélsőjobboldal akcióit nem hivatalosan szervezik: a Facebookon egymást linkelve, tevékenységeiket megdicsérve egy új típusú taktikával találkozhatunk. Tuskról már úgy beszélnek, mint a lengyel Gyurcsányról, és jobbikos retorikával jobbról támadják Kaczyńskiékat is: eszerint a PiS egy nemzeti mázzal leöntött szervezet, a valódi lengyel nemzeti érdekképviselet a Nemzeti Mozgalom (RN) kínálja.

A Nemzeti Mozgalom a sok kis szélsőjobboldali csoport informális ernyőszervezete, amelyet a 2012 novemberében alapítottak, a függetlenség napján. A szónokok ellenfeleik felakasztásáról, a köztársaság megdöntéséről beszéltek. Magyarországról a Jobbikkal és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal tartják a kapcsolatot. A mozgalom célja, hogy a 2014-es EP-választásokon – a Jobbik 2009-es mintájára – európai parlamenti képviselethez jusson.

Minden látszólagos ellentmondás dacára a szélsőjobboldali mozgalom másik kulcsfontosságú „kulturális” szövetségese – a teljes lengyel futballhuligán-szcéna mellett – a PiS és a katolikus egyház egy része. Ahogy korábban említettük, a lengyel nacionalizmus egyik kulcsa az oroszellenes retorika és az ezzel kapcsolatos összeesküvéselméletek (például újabban Szmolenszk), amelyeknek köszönhetően könnyen össze tudta kötni az „ébredő” szélsőjobb mozgalom szándékait és potenciális szavazóbázisát a Jog és Igazságosság pártjával és annak esetlegesen lemorzsolódó és radikálisabb hangnemre vágyó szavazóival. Az RN így került be a mainstream jobboldali médiába, így alakítottak ki új kapcsolódási pontokat társadalmi és civil szervezetekkel, így szereztek több ezer új támogatót, és így lettek elfogadottak agresszív módszereik is a szélesebb jobboldali közvélemény számára.

Szélsőjobbos lengyel–magyar két jóbarát?

Az első közös látványos nagyobb tömegeket megmozgató akció még a Fidesz–PiS populista tengely mentén alakult: a 2012-es márciusi ünnepségek idején több busszal érkeztek a fideszes Békemenetre. A látogatást ősszel viszonozták a békemenetesek: a novemberi, függetlenség napi menetre delegáltak egy küldöttséget Varsóba. Néhány sarokkal lejjebb ugyanezen az eseményen az NR által szervezett meneten a Jobbik küldöttsége is részt vett. Varsó felé a magyarországi küldöttség úgy mellesleg széttört egy szállodát is, és ők háborodtak fel, amikor visszatartotta őket a lengyel rendőrség. 2012 novemberben az NR mellett megalakult a Függetlenség Őrsége szervezet, amelyet a Magyar Gárda mintájára hozták létre.

Idén júniusban újabb szintre került a lengyel–magyar szélsőjobb együttműködés: a Nemzeti Mozgalom első kongresszusán beszédet mondott Toroczkai László (HVIM), és felolvasták Vona Gábor levelét. Az együttműködés napjainkban is folytatódik: Vona Facebook-bejegyzése szerint az RN küldöttségével szűk körű megbeszélést folytatott a júliusi Magyar Szigeten is. A magyar párhuzam nem véletlen: lengyel elemzők megegyeznek abban: a helyi szélsőjobb egyesülése és újraélesztése a magyarországi kapcsolatnak köszönhető.

Miért maradhat el mégis a lengyel Fülkeforradalom?

Reménykedjünk, hogy nincs még késő, és Lengyelország nem válik egy második Magyarországgá – írta júliusban a Warsaw Business Journal, majd felidézik Kaczynski 2011-es szavait, miszerint meggyőződése, hogy megáll még Varsóban a budapesti gyors. A Tusk-kormány csökkenő népszerűségi százalékai ellenére kitart, sőt a júliusi előrejelzések szerint a lengyel gazdaság fejlődése újra felgyorsulhat, ami jótékony hatással lehet a társadalom közérzetére is. Az elmúlt hetekben az enerváltnak látszó Tusk új erőre kapott, augusztus elején kijelentette : Európa és Lengyelország hamarosan maga mögött tudhatja a válságot. Ráadásul a PiS-nek a népszerűség növekedés mellett a kormányváltáshoz a társadalom számára hiteles arcokat is fel kellene tudni mutatni, ami egyelőre nem sikerült. Sokan elutasítják Tuskot, de Kaczynski és embereinek maradnak a kis-, és középvállalkozások, illetve a vidéki szellemi központok, mert Varsó baloldali és liberális elitje bevehetetlennek látszik számukra.