Menyhért, Mirjam
10 °C
25 °C

A magyarok miatt mi nem akarunk szívni

2013.09.01. 07:47 Módosítva: 2013-09-01 10:53:04

Az azeri baltás gyilkos több mint egy évvel ezelőtti kiadatásának botrányos ügyét – a nálunk börtönre ítélt gyilost Azerbajdzsánban elengedték, hősként ünnepelték, Örményország viszont megszakította velünk diplomáciai kapcsolatait – máig hiába próbálja a magyar kormány rendezni. Sőt, a diplomáciai kalandozásainkkal most már, egy lehallgatott és nyilvánosságra került telefonbeszélgetés miatt a litván politikában is sikerült feszültséget okoznunk, derül ki a hvg.hu-nak a szövevényes történetet bemutató cikkéből.

Az egész azzal kezdődött, hogy a kiadatási botrány után a magyar külügy, hogy mentse a menthetőt, kapkodott fűhöz-fához, szaladt a vargához, de legalábbis olyan európai országokhoz, amelyektől azt remélte, segíteni tudnak és akarnak az örményekkel még az idei Sziget fesztivál programjára is kihatóan megromlott viszonyt rendezni. Az biztosnak látszik, hogy először Londonban próbálkoztunk, majd miután a britek elhajtottak bennünket, a kelet-közép-európai térség felé fordultunk.

Arról csak pletykák vannak, hogy a volt keleti tömb legnagyobb EU-tagjánál, a lengyeleknél kísérleteztünk, arra viszont bizonyíték is, hogy a litvánoknál – az idei második félév EU-elnökénél – is bepróbálkoztunk (miután minden kísérletünk hiábavaló volt, hogy az örmények egyáltalán szóba álljanak velünk). A bizonyíték egy lehallgatott és nyilvánossára hozott telefonbeszélgetés, amelyen Artūras Žurauskas azeri litván nagykövet és Renatas Juška budapesti litván nagykövettel hallható. És részben feliratozva látható is.

A beszélgetésből az derül ki, hogy a magyar kormány tavaly novemberben a litvánok diplomáciai közvetítését kérte az örmények felé. A litvánok felmérték, hogy az azeri kormányzat sajátos túlreagálásait ismerve, ez a Bakuhoz – és sejthetően a Bakut támogató Moszkvához – fűződő viszony megromlásához vezethet. A videón 0:15-nél Juška úgy fogalmaz: „Egyáltalán nem kívánatos, hogy a magyarok bárkivel megrontsák a [litván] viszonyt.” Vagyis a litván nagykövetek arra jutottak, nem érdemes a magyarok azeri-örmény ügyébe belekeveredniük.

A nyilvánosságra került beszélgetés persze nem maradt következmények nélkül. Egyfelül Vilnius gyorsan hazarendelte mindkét nagykövetét, a két diplomatának most hétvégén kellett elhagynia állomáshelyét a hivatalos litván indoklás szerint „az örmény-azeri konfliktussal kapcsolatban magánvéleményként tett, de nyilvánosságra került kijelentéseik miatt”.

A nagyköveteket tehát hazarendelték, és a litvánok természetesen vizsgálják, kik hallgathatták le és tölthették fel a netre a telefonbeszélgetéseket; az első számú gyanúsított az orosz titkosszolgálat. A történetben a magyar diplomácia reagálása az, ami igazán figyelemreméltó: noha a vilniusi kormány indoklásából egyételmű, hogy a magyar-azeri-örmény édeshármas miatt kellett csomagolniuk, a budapesti külügyminisztérium a témával kapcsolatos Népszabadság-kérdésre azt válaszolta:

budapesti megítélés szerint a kérdésnek nincsen közvetlen magyar vonatkozása

hozzátéve a diplomáciai közhelytár első oldaláról: „az ügyben a szokásos diplomáciai csatornákon zajlott konzultáció a magyar és a litván külügyminisztérium illetékesei között”.