Délután egy óra óta vagyok kint a Majdanon, itt voltam akkor is, amikor bejelentették a megállapodást. Nem tudom, máshol mit írtak, de az egyezség hírét itt nem fogadta örömujjongás. Sőt most kisebb csoportokban arról beszélgetnek az emberek, vajon kicsoda is az a Majdan Tanács, akik Janukoviccsal és az ellenzéki vezetőkkel megegyeztek, mert hogy ők nem tudnak róluk.
Nem tudják, kikből áll, kiket képviselnek, sokan még csak nem is hallottak erről a szervezetről. Azt mondják, őket biztosan nem képviselik.
Felhívtam a Majdan védelmi szövetségének elnökét (mert hogy egy ilyen szervezet is van, hogy mi a feladata, az a nevéből sejthető), hogy megtudjam, mi a hivatalos álláspontjuk. Ő azonban kórházban van és nem tud beszélni – valószínűleg túl sok paprikagázt kapott. Van viszont neki egy szóvivője, aki azt mondta, ő sem hallott még a Janukoviccsal a megállapodást aláíró Majdan Tanácsa nevű társaságról.
Amikor a védelmi szövetség álláspontjáról kérdeztem, azt mondta, este nyolckor adnak ki egy nyilatkozatot. A szavaiból úgy tűnt, nem valószínű, hogy egy támogató jellegű megszólalásra számíthatunk.
Néhányan azt mondják, ez a tömeg addig fog itt maradni, amíg Janukovics le nem mond. A téren a szedelődzködésnek, sátor- és barikádbontásnak, távozásnak semmi jele. Sőt! Folyamatosan érkeznek még most is az ingyenes ételszállítmányok, zajlik a tér szokásos élete, mintha semmi nem történt volna.
Most például egy három-négyszáz fős tömeg koporsókat hozott, vélhetően a napokban lelőtt ellenállók holttesteinek. A koporsókat felvitték a színpadra, ortodox mise kezdődik.
A tér továbbra is békés.
>>>> A forradalom az, amitől sírni kell – Földes András helyszíni riportja a Majdanról