Igaza van-e Orbán Viktornak menekültügyben?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
-
Meghalt a világ legidősebb férfija - Az ügyészek 20 év börtönbüntetést követelnek a feleségét elkábító és megerőszakoltató férfira
- Újabb kínai–magyar együttműködés: összekapcsolják a keleti és a nyugati digitális fizetési rendszereket
- Oroszország és Kína drámai mértékben növeli nukleáris erejét, Trumpnak azonnal lépnie kell
- Előkerült egy videó arról, ahogy becsapódik a teherszállító repülőgép egy litván lakóházba
Nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani.
Ezt Orbán Viktor nyilatkozta vasárnap Párizsban, a terrorcselekmények miatt meghirdetett milliós tömegdemonstráció alkalmából. A kormányfő kijelentette, hogy az eddig nálunk megtelepültek beilleszkedtek és nem okoznak gondot, de amíg rajta múlik, nem fogja megengedni, hogy Magyarország a bevándorlók célpontjává váljon.
Bár a Charlie Hebdo elleni dzsihádista merénylet hatása még Franciaországban is összetettebb annál, mint hogy csak az iszlámellenesség erősödésével lehessen leírni, abban elég nagy az egyetértés, hogy a történtek a már amúgy is népszerű bevándorlásellenes pártot, a Nemzeti Frontot erősítik. Orbán kijelentését is nehéz máshogy értelmezni, mint hogy a szélsőséges iszlámellenes félelmek erősödését próbálja kihasználni. De megalapozottak-e ezek a félelmek egyáltalán? Még a franciaországi helyzet is azt mutatja, hogy – habár ott muszlimok milliói élnek – nem az, hanem csak leegyszerűsített választ ad egy összetett kérdésre.
Politikai merénylet, vallási elemekkel
A Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett merényletnek inkább a dzsihádista iszlamizmushoz van köze, mint az iszlám valláshoz – mondta az Indexnek Rostoványi Zsolt iszlámszakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora. Az iszlamizmus politikai mozgalom: a vallás bizonyos elemeit felhasználva küzd különböző ideológiai és politikai célokért.
Ahogy az iszlám értelmezése is sokféle, úgy az iszlamizmusnak is számos ága van. Vannak teljesen globalizált szervezetek, mint a dzsihádista al-Kaida és az Iszlám Állam (IS), de léteznek olyan nacionalista irányvonalat képviselő szervezetek is, mint a Hezbollah vagy Hamász.
A dzsihádista szervezetek általában a vallás egyes elemeit használják fel politikai céljaik eléréséhez.
A párizsi merénylet nem két begőzölt bűnöző magánakciója volt: a Kouachi testvérek Jemenben kaptak kiképzést, annyiban volt vallási vonatkozása, hogy az iszlám vallás és Mohamed kigúnyolása miatt hajtották végre, de az akció mögött egy Franciaországban működő dzsihádista sejt állt, a terroristák pedig az al-Kaidától kaptak kiképzést Jemenben.
Meggyőződésem, hogy az Európában élő muszlimok döntő többsége az ilyen terrorcselekményeket egyáltalán nem támogatja
– hangsúlyozta Rostoványi. Az iszlám ugyanis a muszlim vallástudósok többsége szerint alapvetően békés vallás, és elítéli az erőszakot. Egyébként nagyon nehéz általában megmondani, hogy bizonyos kérdésekben mi az iszlám véleménye, ugyanis az iszlám vallástudósok is mérhetetlenül megosztottak. Az iszlám világot így az interpretációk összecsapása is jellemzi, amelyek mindegyike szeretne mainstream státuszt magának – mondta a professzor.
Mint mondja, egy vallás kigúnyolása, tagadása vagy éppen a Charlie Hebdo által is képviselt, az iszlám mellett a kereszténységre és a zsidóságra egyaránt vonatkozó vallásellenesség érzékenyen érintheti a hívőket. De az iszlám vallásban nincs olyan parancs vagy szabály, ami mentséget adna egy ilyen gyilkosságra. Nem véletlen, hogy a korábbi merényleteket még azok a muszlim vallási vezetők is elítélték, akik helytelenítették az iszlám kigúnyolását vagy a Mohamed-karikatúrákat.
Árt a muszlimoknak
Minden, a párizsihoz hasonló merénylet rosszat tesz az Európában élő muszlimok ügyének, és mindkét oldalon erősíti a radikalizmust. Ilyenkor felélednek a bevándorlásellenes szélsőjobb által terjesztett muszlimellenes általánosító nézetek. Pedig Rostoványi úgy látja:
Ezen belül is legfeljebb néhány száz, maximum 1000-1500 lehet azok száma, akik tevékenyen is részt vesznek terrorcselekmények előkészítésében vagy végrehajtásában.
A Nyugat-Európában élő, nagyrészt muszlim bevándorlók helyzete összetett szociális, gazdasági és társadalmi probléma. Az elmúlt évtizedekben a társadalom perifériájára szorultak szociálisan talajt vesztettek. Sem korábbi, sem választott hazájukhoz nem tudnak csatlakozni, így a bevándorlók egy szűk csoportja a kapaszkodót a radikális iszlamizmusban találja meg. Szomorú, de ma ez az abszolút kisebbség határozza meg az iszlámról folyó diskurzust Európában, mondta Rostoványi Zsolt.
A professzor úgy látja: igenis lehetséges a normális együttélés Európa nagyvárosaiban a nagyobb muszlim közösségekkel.
Ez az irányzat az iszlám vallásjogot, a saríát is úgy értelmezi, hogy a sok száz évvel ezelőtt született törvényeknek csak úgy van értelmük, ha azok a modern világban teszik lehetővé a muszlimság gyakorlását.
Egyre több a muszlim
Franciaországban az iszlám a katolikus után a második legelterjedettebb vallás, a kutatások szerint a népesség 7-10 százaléka tekinthető muszlimnak. Oroszországot leszámítva Európában itt él a legnagyobb muszlim kisebbség: a Pew Forum 2010-es tanulmánya szerint 4,7 millió ember, a teljes francia népesség 7,5 százaléka.
A Pew becslése szerint 2030-ra a franciaországi muszlimok népességaránya eléri a 10,3 százalékot, és közel hétmillióan lesznek. Ennek oka egyrészt az, hogy bár a különbség folyamatosan csökken, de a muszlimok termékenységi rátája még jóval (közel egy százalékkal) magasabb a többségi népességénél. Közben a bevándorlás is folytatódik, bár a mértéke (hacsak nagy politikai változás nem történik) nagyjából állandósul.
Hatból egy franciának tetszik az IS
Egy a 2001-es amerikai terrortámadások után készült felmérés szerint a franciaországi muszlim visszhangját kutatók szerint a francia muszlimok 36 százaléka tekinthető hithű vallásgyakorlónak. Minden ötödik muszlim csak péntekenként jár rendszeresen mecsetbe. Ramadánkor a muszlim származásúak 70 százaléka böjtöl. És bár muszlim származásúak voltak, 2001-re bő egymillió embernek nincs különösebb vallási vagy kulturális kötődése az iszlámhoz. A fundamentalisták és azon belül is a dzsihádisták számára, arányára csak a már Rostoványi által is említett becslések vannak.
Mindennek fényében megdöbbentő volt az ICM közvélemény-kutató 2014. augusztusi felmérésének eredménye, mely szerint
Ez az arány a fiatalok körében még magasabb volt.
50 éve még alig voltak arab bevándorlók
A franciaországi muzulmánok túlnyomó többsége a volt gyarmatokról – Algériából, Marokkóból és Tunéziából – származik, a többiek a Közel-Keletről és Afrika délebbi részéről. A 20. század első feléig lényegében nem is lehetett arabokat látni Európában.
Az első nagy bevándorlási hullám politikai jellegű volt: a függetlenségi háború idején több százezer, Párizshoz lojális algériai menekült Franciaországba. Miután Algéria kivívta a függetlenségét, és a két ország viszonya rendeződött, a 60-as években még nagyobb, ezúttal gazdasági gyökerű bevándorlási hullám indult. 1974-ben Párizs leállította a külföldi munkaerő toborzását, de a bevándorlás folytatódott, főleg miután 1976-ban Franciaország családegyesítési törvényt fogadott el.
Szociális és kulturális problémahalmaz
Az 1990-es években nagyon megszigorították a bevándorlási szabályokat, így az illegális migránsok száma is nőni kezdett. A bevándorlók otthon túlnyomórészt vidéken éltek, Franciaországban azonban a több munkalehetőséggel kecsegtető nagyvárosok (Párizs, Lyon, Marseille) külvárosaiban, ott is többnyire az olcsó szociális lakótelepeken telepedtek le. Ezekben a negyedekben koncentráltan jelennek meg a rossz szociális helyzethez és az asszimiláció igen lassú folyamatához kötődő társadalmi problémák (gyökértelenség, kirekesztettség, magas munkanélküliség, alacsony iskolázottság, szegénység, bűnözés, drogok stb.).
A fokozódó feszültségek már 2005 őszén országszerte zavargásokhoz vezettek, a külvárosi szegénynegyedek lakói autókat és középületeket gyújtottak fel. A zavargássorozatnak csak több hónapos szükségállapottal sikerült véget vetni, ám a kisebb léptékű, de hasonló mgmozdulások azóta is gyakoriak.
Az ICM-kutatás kommentárjai szerint érthető, hogy a kilátástalan, marginális helyzetben élők közül sokan fogékonyak az Iszlám Állam dicsőségét hirdető online propaganda kliséire, és a nyugati demokráciák romlottságát hangoztató szólamokra. Különösen, hogy a felmérés még azelőtt történt, hogy a lelkesen kiutazó, majd az illúzióikat gyorsan elvesztő nyugat-európai fiatalok beszámolói az IS korántsem hősies vagy romantikus hétköznapjairól, és kétségbeesett segélykéréseik napvilágot láttak volna. Az viszont vagy a felmérés hibájára utal, vagy teljesen érthetetlen, hogy az arab/iszlám kisebbségen túl ki lehetett az a 10-12 százaléknyi francia, akinek bejött a sötét középkor visszatérése Szíriában.
Update: A Washington Post augusztusi cikke nonszensznek nevezte az ICM elképesztő eredményű felmérését, és kizártnak tartotta, hogy megbízható legyen. Mivel a módszertan nem volt alapjaiban rossz, szakértőjük arra jutott, hogy a telefonon megkérdezettek vagy félreértették a kérdést, vagy fogalmuk sem volt, hogy mi az Iszlám Állam.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
