Angéla, Petronella
14 °C
27 °C

Nem eszik olyan forrón Merkelt

2016.03.14. 16:31
Angela Merkel biztos, hogy nem fogja piros betűs ünnepként számontartani a most vasárnapi hármas tartományi választást, a német szupervasárnapot. Minden tartományban veszített népszerűségéből a szociáldemokratákkal szövetségi nagykoalícióban kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU). Kétségtelen, hogy az Alternatíva Németországért (AfD) jobboldali protesztpárt berobbantotta magát a politikai térbe, ugyanakkor a három tartományban született eredmények pontosabb elemzése sok folyamatot mutat, nem egyszerűen a bevándorlásról szól csak a mostani választási eredmény.

Az eredmények nagy fordulatokat hoztak, ezeket taglalja a hétfői sajtó a legszélesebb körben.

  • Most először fordul elő, hogy egy CDU-SPD nagykoalíció sem tud kormányzóképes mennyiségű képviselőt felmutatni egy tartományban.
  • Most először nyert tartományi választást a Zöldek pártja.
  • Most először nyert ekkora arányban radikális protesztpárt, az AfD.
  • A három tartományi gyűlésben így oszlanak meg a székek: CDU 107; SPD 69; AfD 61; Zöldek 58 hely.

Ugyanakkor vannak finomságok is, amelyeket nem érdemes szem elől téveszteni.

  1. Merkel nem veszített el három tartományt. Egész egyszerűen azért, mert sosem volt az övé: Baden-Württembergben piros-zöld koalíció kormányzott, Rajnavidék pedig évtizedek óta a szociáldemokratáké (SPD), amelyet nem akkora meglepetés, hogy nem a jelenlegi viszonyok között hódítanak majd vissza a konzervatívok. A Szász-Anhalt tartományi eredményekben pedig megmaradt a CDU vezető pártnak, három százalékot sem veszítve korábbi, 2011-es eredményéből.
  2. Nemcsak a menekültpolitika ellen szavaztak. A baden-württembergi szavazatok a legárulkodóbbak arról, hogy a német választók nem egységes oszlopokban meneteltek a bevándorlás ellen. A tartományban ugyanis a Zöldeket vezető Kretschmann úgy nyerte meg magasan a választást, hogy ő személy szerint hangosan kiállt Merkel mellett, míg a CDU jelöltje kritizálta a merkeli menekültpolitikát. A kancellárral való nyílt szembeszegülést a választók többsége – kimutathatóan – nem nézte egyébként sem jó szemmel. Tehát a zöld siker itt részben a menekültpolitika sikere is lehet, sok egyéb mellett. Az sem mellékes, hogy a két nagy tartomány – Baden-Württemberg és Rajnavidék – kapta a legtöbb menedékkérőt az őszi időszakban, tehát itt szembesültek vele a legintenzívebben a választók. Éppen ezért látványos, hogy nem itt, hanem a menekülteket alacsony számban befogadó, egykori NDK területre eső Szász-Anhalt röpítette az AfD-t a tartományi gyűlésbe 20 százalék fölött, ahol a probléma realizálása sokkal kevésbé volt intenzív. Más szóval, nem a menekültek jelenlétével arányos az AfD nyeresége.                                                                                                
  3. Az AfD mint protesztpárt. Németországban évek óta létezik az NPD nevű politikai alakulat, amely neonáci pártnak számít a demokratikus pártok szemében. A kormánypárt újabb alkotmánybírósági keresetet nyújtott be az NPD betiltása érdekében, mondván, hogy a demokratikus államrend megdöntése a valódi célja. A legutóbbi ilyen keresetkor az is kiderült, hogy a német alkotmányvédelmi hivatal számos embere foglalt helyet az NPD-ben. Ez tehát a valódi szélsőség. A német palettán persze az oroszbarát AfD számíthat radikálisnak, de a szlovák Kotleba vagy SNS, a francia Front National és sok tekintetben még a brit UKIP is megelőzi őt szélsőségességben. Ez azért van, mert a jobboldali szélsőségre különösen érzékeny a német politikai mező. Az viszont tény, hogy a mostani választásokkal megdőlt a nézet, hogy a szélsőséges bal- illetve jobboldali pártok csak az egykori NDK területére eső tartományokban tudnának szignifikáns eredményt elérni: a protesztpártok betörtek a nyugatnémet választók közé és ezzel megindult a politikai fragmentáció, amely más országokban már jóval korábban megkezdődött. Az AfD a három tartományban úgy tűnik, hogy azért nagy többségében nem elszipkázott szavazókat a jól bevált pártoktól, hanem megszólított olyan rétegeket, akk eddig nem mentek el szavazni. Mindhárom esetben 65 százalék feletti volt a részvétel, ami a korábbi adatokhoz képest is magasnak számít.
  4. A CDU veszítette a legnagyobbat? Az öt évvel ezelőtti eredményekhez képest Rajnavidék-Pfalz tartományban a zöld választói morzsolódtak le a legnagyobb számban. Egyelőre az sem kijelenthető, hogy az AfD javára, vagy ott a magasabb részvételi arányból következően új választók jelentkeztek-e. Baden-Württembergben veszítette a legnagyobbat a CDU, 12 százalékot, ugyanakkor a zöldek +6, a liberálisok +3 százalékot kaptak, miközben az új választókkal megerősödött AfD hozhatta a maga 15 százalékát. Szász-Anhalt tartományban az SPD közel 11 százalékot, a zöldek 2 százalékot és a Linke balodali kommunista utódpártnak tekintett alakulat 7,5 százalékot veszített, a CDU pedig kevesebb, mint 3 százalékot. Tehát a balodali elveszített szavazók és az új szavazók dobták össze az AfD 24,2 százalékát.

E fenti kis finomságok persze nem fogják megkönnyíteni Merkel hatalmi pozíciójának megtartását, többet várt a CDU a választástól és Merkeltől. A héten következő brüsszeli csúcson ugyanúgy veszíthet a súlyából a kancellár, mint a hazai pályán. Mégis, ez egy relatív veszteség, hiszen még mindig ő marad a legerősebb versenyző. A humanitárius retorika szép lassan már eddig is változott Merkelnél, ez most fokozódhat, különösen, hogy Horst Seehofer bajor miniszterelnök megint rákapcsolhat a kritikára. Merkel látványosan nem fogja magát megtagadni, de pragmatikusan már rákanyarodott a kompromisszumos útra, ugyanakkor egy elvi határt szemmel láthatóan nem fog átlépni: sem a német határok lezárása, a kvóták teljes elengedése, vagy a török megoldás keresése eddig nem tűnt el Merkel napirendjéről minden kritika ellenére. További gond, hogy még a határok lezárása sem egy egyszerű jogi kérdés, az közös európai határvédelem óriási integrációs kihívás, amelynek a jó és tartós megoldása legalább olyan érzékeny lesz, mint a kvótakérdés volt az elmúlt hónapokban.

A német jobbratolódás politikai kockázata Budapestről nézve magas: 1) ha a jövő évi szövetségi választásokon is az az eredmény, hogy egy nagykoalíció sem kormányképes 2) ha az AfD jelenléte introvertálja a politikai közbeszédet Németországban, és az Unió reformjához szükséges német vezetői szerep felvállalását ellehetetleníti, ezek az esetek súlyosan kihathatnak a magyar Európa- és külpolitikai vonalvezetésre is, egy-másfél éven belül. Mondhatni, hogy az európai konstrukciót egészen más irányba vihetik el. 

Végül, azért szögezzük le, hogy a német demokrácia mégiscsak a maga konszolidált módján teljesít: miközben az európai menekültáradat túlnyomó része Németországban landolt, nem kerülhet kormányra sem egyedül, sem partnerrel az AfD, nem kapott többséget, nem végzett első helyen. Más országokban menekültek jelenléte nélkül is ennél sokkal erősebb a szélsőjobboldali mozgalom, Franciaországtól Szlovákiáig. Ilyen módon bár a német társadalom is polarizálódik és érezni a hatását a menekültvitának, messze nem olyan szélsőségesen reagált, mint hasonló helyzetben más európai szavazóközösségek tették volna.