Csak úgy elnyelt pár ezer nőt a föld

A 23 éves Krsytal Andrews 2015 novemberében egy vasárnap hajnalban felhívta a vőlegényét, hogy elmondja, úton van hazafelé egy barátjától. Soha nem ért haza. A kétgyerekes anya holttesttét másnap egy elhagyatott területen találták meg Manitoba tartományban. A rendőrség még senkit nem tartóztatott le az ügyben.

A yukoni Whitehorse-ban élő Brandy Vittrekwa 17 éves volt, amikor meggyilkolta 15 éves ismerőse. 2014 telén egy buliból sétáltak hazafelé, mindketten ittak valamennyit. A fiú megpróbálta megcsókolni, és amikor Vittrekwa elhajolt a közeledése elől, ütni kezdte. Eszméletlenre verte, aztán otthagyta meghalni a hóban. A fiú, aki fiatal kora ellenére volt már korábban büntetve erőszakos bűncselekmény miatt, elismerte a bűnösségét. Két év börtönt, plusz egy év próbaidőszerűséget kapott a tettéért. Ez volt a maximum, amit ilyen idősen kaphatott.

A 16 éves Delaine Copenace eltűnését idén február 28-án jelentették Ontario északnyugati részén. A holttestét március 22-én találták meg. A hatóságok szerint tóba fulladt, de az anyja, Anita Ross kételkedik. Szerinte Delaine okos lány volt, nem csinált volna olyan hülyeséget, hogy egymaga kimegy a jégre. Azt se hiszi, hogy szándékosan meg akart volna halni. A csuklóján viszont gyanús nyomokat látott, mintha a halála előtt összekötözték volna a kezét. Az anya azt is furcsának találja, hogy legalább százan fésülték át a területet, de nem találtak lyukat a jégen ott, ahol a rendőrség verziója szerint a lánynak be kellett volna szakadnia.

Az ötgyerekes anya, a 45 éves Shirley Cletheroe tíz évvel ezelőtt, 2006. június 10-én tűnt el Brit Kolumbiában, miután kerti sütögetésre indult, csak át az utca szemközti oldalára.  A családja másnap hívta a rendőrséget, de azt mondták nekik, 48 órának el kell telnie, mire el tudják kezdeni a nyomozást. Azóta tologatják az aktát a rendőri szervek egymás között, és semmi sem derült ki  Cletheroe sorsáról.

Négyszeres gyilkossági ráta

Ez csak négy eset a kanadai CBC csatorna gyűjtéséből, de több ezer hasonlót tartanak számon  Kanadában. Az áldozatok olyan nők, akik különféle kanadai őslakos közösségekhez tartoznak. A Kanadában, gyakran megdöbbentően nyomorúságos körülmények közt élő őslakosok csupán a lakosság körülbelül 4,3 százalékát teszi ki, de a gyilkosságok női áldozatainak 16 százaléka közülük kerül ki.

2014-ben a kanadai rendőrség kiadott egy jelentést, abban az szerepelt, hogy 1980 és 2012 között 1017 őslakos nőt gyilkoltak meg, és további 164-en tűntek el, közülük 108-an meglehetősen gyanús körülmények között. A valós helyzet azonban valószínűleg ennél is sokkal riasztóbb. A kanadai őslakos nők szövetsége (Native Women's Association of Canada, NWAC) is megpróbálta nemrég felmérni, mi zajlik az országban. Arra jutottak, hogy négyezer felett jár a meggyilkolt vagy eltűnt nők száma a nyolcvanas évek óta, az aktivisták a CBC szerint egész pontosan 4232-nél hagyták abba a számolást.

Hogy mégis mi folyik Kanadában, annak a kiderítésére régóta követelnek alapos vizsgálatot: őslakos közösségek vezetői, emberi jogi csoportok, az ENSZ, de legfőképp a szeretteiket elveszítő családok. Az előző kormány, élén a konzervatív Stephen Harperrel rendre nemet mondott a vizsgálatindításra. Azon a véleményen volt, hogy elszigetelt bűncselekményekről van szó, nem pedig társadalmi jelenségről. A liberális Justin Trudeau-nak viszont egyenesen ez volt az egyik választási ígérete.

Indul a rég követelt vizsgálat

Trudeau nem sokkal a hivatalba lépése után be is jelentette, hogy nekifog az ígéret beváltásának. Szimbolikus jelentősége volt annak is, hogy Trudeau Kanada történetében először őslakos nőt nevezett ki igazságügyi miniszternek. Első lépésként társadalmi konzultációt indítottak, meghallgattak több mint 2 ezer őslakos nőt. A vizsgálat tényleges megindítását augusztus 3-án jelentette be a kanadai kormány. Felállt az öttagú bizottság egy őslakos bírónő, Marion Buller vezetésével.

A bizottság megvizsgálja majd a rendőrség és a gyermekvédelem gyakorlatát, feladata lesz az erőszak rendszerszintű okainak (mint például a rasszizmus és szexizmus) feltárása, de az egyes, konkrét ügyekbe is beleszólhat. Büntetőjogi vagy polgári jogi felelősséget ugyan nem állapíthat meg, de tanúkihallgatások, bizonyítási eljárások indulhatnak a jelzésükre. Nagyon sok érintett család szeretné, ha leporolnák a régi aktákat, és újra nyomozni kezdenének az eltűnt vagy meggyilkolt rokon sorsa után.

Kirekesztett családok, kiürült zsebek

A bizottság szeptemberben lát munkához, és nem fog kapkodni, 2018. december 31-ig kaptak időt, akkor kell benyújtaniuk a jelentésüket. 54 millió kanadai dollárból (nagyjából 11,4 milliárd forintnak felel meg) gazdálkodhatnak, és a kormány, írta az MTI, ezen kívül 16 millió dollárt (3,4 milliárd forintot) szán arra, hogy az áldozatok családtagjai be tudjanak kapcsolódni.

Carolyn Bennett, az őslakos ügyek minisztere  tavaly novemberben megígérte: kulcsszerepet szánnak a családoknak. A hozzátartozóknak hosszú időn keresztül súlyos sérelme volt, hogy őket eddig kihagyták az egészből. Ahogy az egyik 2008-ban eltűnt nő testvére, Bernadett Smith összefoglalta a helyzetet tavaly a Guardiannak: a családokat kirekesztették, az ügyvédek meggazdagodtak, a zsebeket kiürítették, sok ajánlást fogalmaztak meg, de abból alig párat váltottak valóra, és közben azóta is újabb gyilkosságok történnek, újabb nők tűnnek el.

Családon belül

A 2014-es rendőrségi jelentésben az állt, hogy az erőszak forrását tipikusan az áldozatok saját otthonában, a családjukban, a közösségükben kell keresni, és ezért a megoldás része kell legyen a családon belüli erőszak elleni prevenció.

A CBC által összeállított gyászos tabló egyik alakja Della Ootoova, aki 46 éves korában, 2008. június 7-én halt meg egy kórházi ágyon. A rendőrök nem sokkal korábban az otthonában, a padlón fekve találtak rá. Az első toxikológiai jelentésben az szerepelt, hogy halálos mennyiségű alkohol volt a szervezetében, de a családja vitatta ezt, és a húga elmondta, hogy Dellát bántalmazta a férje. A végső boncjelentés őket igazolta: az első számhoz képest jóval kevesebb alkoholt találtak a vérében, viszont tompa tárggyal okozott sérülésekkel volt tele a törzse, az arca, a háta, a karja és a lába, a karján harapásnyomok is voltak.

Kiderült, hogy Ootoovának volt egy diagnosztizálatlan szívbetegsége, a tompa tárggyal mért ütések - ha önmagukban nem is lettek volna halálosak - az ő esetében hirtelen szívhalált okozhattak. 2009-ben, mire ez a jelentés elkészült, a férjet, Amos Ootoovát már nem tudták felelősségre vonni. Négy hónappal korábban holtan találtak rá. Az akkori élettársa ellen emeltek vádat az ügyben.

Miközben a rendőrség a prevenció fontosságát hangsúlyozta, a saját nyomozási munkáját igyekezett megvédeni. Azt állították: az őslakos nők ellen elkövetett gyilkosságok felderítési aránya hajszál híján pont ugyanolyan jó, mint a nem őslakos női áldozatok esetében: 88 a 89 százalékhoz képest.

Pickton, a disznótenyésztő rém

De ez nem nyugtatta meg azokat, akik szerint a rendőrség félvállról veszi az őslakos nőket érintő bejelentéseket. Részben erre a feltevésre alapozta majd' 20 évig tartó működését Kanada leghírhedtebb sorozatgyilkosa, Robert Pickton, akit 6 nő meggyilkolásáért ítéltek el, de valójában sokkal több áldozata lehetett. Ő maga egyszer a priccsen ülve azzal dicsekedett a beépített cellatársnak, hogy 49 embert ölt meg, és sajnálkozott, hogy nem lett meg a szép kerek 50-es szám.

Pickton dúsgazdag sertéstelep-tulajdonos volt. A farmján óriási bulikat rendezett, így csalta közel az áldozatait, akik között sok volt a prostituált és drogfüggő őslakos nő. A földi maradványokat a disznóknak adta. A Vancouver melletti sertéstelepen 2002-ben 33 nő DNS-nyomait találták meg. A vadászatot megkönnyítette Picktonnak, hogy az eltűnések beolvadtak a többi sok tucat, sok száz közé eset közé: egyszerűen nem keltett nagy feltűnést, hogy megint nyoma veszett egy őslakos nőnek.

Ha csak a rendőrségen múlik, a 20 éves Karina Wolfe gyilkosa sem valószínű, hogy valaha megkerül. A lány, aki kristályfüggő volt, 2010. július 2-án tűnt el. A holtteste 2015 novemberében került elő a várostól északnyugatra, egy mocsaras területen. Hogy találták meg? A 33 éves gyilkos, Jerry Constant, elítélt szexuális bűnöző egy szép napon maga sétált be a rendőrségre, feladta magát, és megmondta, hol a holttest.

Öngyilkosság vagy gyilkosság?

Az eltűnéseknél sokszor azért sem kezdenek a rendőrök teljes erőbedobással nyomozni, mert az az első feltételezés, hogy az illető túladagolt vagy öngyilkos lett. Kanada évek óta küzd az újra-újrainduló öngyilkos hullámokkal az őslakos közösségekben, és nagyon úgy tűnik, hogy nem bír el velük.

Tavaly áprilisban például az ontariói Attawapiskat indián közösségben rendkívüli állapotot hirdettek, miután egyetlen nap alatt 11-en kísérelték meg öngyilkosságot. A kanadai statisztikai hivatal tanulmánya szerint ötből egy őslakosnak vannak öngyilkos gondolatai valamikor az élete folyamán, de valószínűleg ez az arány valójában még magasabb, mert a mintából kimaradtak a különösen veszélyeztetett fiatalok és az idősek.

Az öngyilkossági hullámok után kezdődő fogadkozások nagyon hasonló dolgokról szólnak, mint amik az eltűnések, gyilkosságok ügyében felmerültek ajánlásként a régebbi vizsgálatok után. Például javítani kellene az oktatáson és az őslakosok borzalmas lakhatási körülményein. Most sok helyen még a tiszta ivóvíz is probléma.

Az induló nagy vizsgálat bejelentésekor Jody Wilson-Raybould, az igazságügyi miniszter időnként a könnyei visszatartásával küszködött a Guardian szerint. "Tudjuk, hogy a vizsgálat nem tudja meg nem történtté tenni mindazt az igazságtalanságot, amit az őslakos emberek elszenvedtek az eltelt évtizedekben. De számba vehetjük, mi történt a múltban, reflektálhatunk a jelenlegi körülményekre, és kijelölhetjük az utat" - mondta.