Ilona
16 °C
33 °C

Nem úgy sokkolták a menekültek Svédországot, ahogy innen látszik

qDSC03086
2016.10.25. 10:34 Módosítva: 2016-10-25 12:04:10
Svédországot a megszűnés szélére sodorták a menekültek, gondolhatnánk a hírek és főleg a magyar kormány kampánya alapján. Égő autók, békés polgárokra vadászó menekülthordák helyett azonban Stockholm békés volt, mint egy képeslap. Pedig a magyar heccmédia hírei nélkül is tudható volt, hogy Svédországot erősebben érintette a menekültválság, mint bármelyik európai országot.

Hiába érkeztek ugyanis százezrek Görögországba és Olaszországba, ha szinte mindegyikük távozott Nyugat-Európa felé. Hiába kért menedékjogot 2015-ben egymillió ember Németországban, számuk az összlakossághoz képes kisebb, mint Svédországban.

A Magyarországnál kisebb népességű, 9,6 milliós országba csak tavaly 160 ezren érkeztek, két év alatt pedig negyedmillió volt a menedékkérők száma.

Előző cikkünkben bemutattuk, hogyan alakította át ez a sokk a politikát, a médiát, és ennek következtében miként szigorította menekültekre vonatkozó, szuperhumánus törvényeit Svédország.

aIMG 7077
Fotó: Földes András

De hogyan hatott a menekültválság a svédek és a svédországi menekültek életére? A következőkben először azt olvashatja el, hogy miben nem igazak a svéd katasztrófáról szóló hírek (pozitív bevezető). A cikk második részében viszont kiderül, hogy a negyedmillió férfi, nő és gyerek nagyon is átformálta a lágy svéd modellt (elgondolkodtató főtéma).

A svéd modell nem omlott össze

Ami zajlik, valójában nem menekültválság, hanem politikai válság

– magyarázta a svéd állam megközelítését a Svéd Migrációs Ügynökség vezetője. Mikael Ribbenvik szerint Svédországnak megvannak a forrásai és a lehetőségei, hogy megoldja a válságot.

Egy svéd tanácsadó intézet, a Fores kutatója szerint pedig az sem igaz, hogy összeroppant az ország ellátórendszere a súly alatt. Az ország ideiglenesen, három évre fogadta el a szigorított törvényeket, hogy ezzel időt nyerjen a hirtelen érkező tömegek ügyének feldolgozásához.

A pozitív híreknél maradva, októberi látogatásom idején is egyértelmű volt, hogy a társadalmi szolidaritás a növekvő migrációs nyomás és a szélsőjobb előretörése ellenére sem olvadt el. A Refugees Welcome lendülete egész sor civil projektben él tovább. Önkéntesek tömege foglalkozik a frissen érkezettek integrációjával. A lelkesültséget jelzi, hogy az egyedülálló menekült gyerekeket befogadó családok és az állami segítők is jelképes összegért végzik munkájukat. A család gyerekekként másfél millió forintnyi, a segítő alig 60 ezer forintnyi támogatást kap havonta. A pénzt persze nem a magyar, hanem az elképesztősen magas svéd árakhoz kell mérni.

Open
Open
Fotó: Földes András

Svédországban nem tartozik a szürrealitás világába, hogy egy politikus akár pozícióját is hajlandó kockáztatni az általa fontosnak tartott emberi jogokért. Nacka önkormányzatának vezetője elmesélte, hogy amikor a menekültek elhelyezéséért küzdött néhány tiltakozó lakóval, azt mondta nekik:

Tudom, hogy legközelebb majd ellenem szavaztok, de nem érdekel. Nem is szeretném, hogy ti legyetek a választóim.

Jan-Eric Jansson polgármester kockáztatja a karrierjét is
Jan-Eric Jansson polgármester kockáztatja a karrierjét is
Fotó: Földes András

A szélsőjobb előretörése egyébként nem jelenti, hogy a menekültek támadásoknak, mindennapi inzultusnak lennének kitéve.

Nem érzem, hogy engem máshogy kezelnének a svédek

– mondta a 25 éves palesztin Abíd, aki néhány hónapja költözött ki menekültszállásáról, és jelenleg Stockholmban él. 

A stockholmi önkormányzat menekült gyerekekkel foglalkozó felelőse sem emlékezett olyanra, hogy a svédekkel egy iskolába járó menekült gyerekeket bántották volna társaik. „Egy esetet tudok kiemelni. A menekült gyerekek és a svéd gyerekek közti focimérkőzésre készültünk, és valakik egy este horogkeresztet festettek a pályára. A svéd gyerekek javasolták, hogy együtt takarítsák el, és így végül közös program lett az ügyből, nem ellenségeskedés” – emlékezett vissza egy interjúnkon Anna Nordin Larsson.

A svéd nagyvárosok életét valóban nem forgatta fel az utóbbi évek menekülthulláma. Ennek egyik oka, hogy – mint sorozatunk első részében olvashatták – az érkezőket nem táborokban szállásolják el, hanem apartmanokat béreltek számukra a város különböző részein. Mivel a svédek legnagyobb része nagyvárosokban lakik, legtöbbjüknek nem is lehetett túl sok tapasztalata a sokfelé szétszórt menekültekkel.

A vidéket megrázta a sok menekült

A bevándorlás méreteivel inkább a vidéki lakosság szembesült. Az amúgy is kritikus nagyvárosi lakáshelyzet miatt a hatóságok kénytelenek voltak vidéki épületekben elhelyezni a váratlanul érkező tömegeket, emlékezett vissza a 2015-ös év kihívásaira Anna Rehnvall, a Fores nevű think tank munkatársa.

Az állam már nemcsak lakásokat bérelt, hanem használaton kívüli épületekben is kialakított apartmanokat. A válságmegoldás azonban sokkoló helyzetet eredményezett. „Volt olyan település, ahol 5 ezer lakosra akár 15 ezer menekült is jutott” – mesélte a legnagyobb svéd lap, a Dagens Nyheter újságírója. Karin Eriksson szavai egybevágtak egy Svédországban élő magyar olvasónk tapasztalataival. „A dráma nem a nagyvárosokban van, hanem a kis vidéki településeken, a világ végén, ahova a svéd állam elzsuppolja a menekültkérők nagy tömegeit. Észak-Svédország szó szerint néptelenedik el, és az üres házakba, intézményekbe telepítik a menekülteket. Se rendőrség, se orvos nincs a kis falvakban, az erdő közepén” – írta nekünk Török Zoltán.

aIMG 7004

A kényszermegoldás a menekültek szempontjából sem a legjobb. „Egy kis faluban laktunk, a legközelebbi település negyven percre volt gyalog. Busz naponta kétszer járt – emlékezett vissza elmúlt fél évére Abíd, a palesztin fiú. – Az elhelyezés oké volt, hárman voltunk egy szobában, de nyomasztó volt, hogy nem tudtunk hónapokig mit csinálni. Elvileg dolgozhatsz, de ezeken a helyeken nincs munkalehetőség semmi. A nyelvet sem beszéled. Ültünk és vártunk.”

Még elkeserítőbbek voltak annak a szír férfinek a szavai, aki egyetemi tanárként dolgozott otthon.

Három dolgot csinálnak az emberek a világ végén összezárva. Dohányoznak, verekednek és telefonálnak.

A kínokat fokozza az adminisztráció vészes lassulása. A procedúrának két szakasza van: várni kell, hogy a menekültet interjúra hívják, majd várni kell, hogy a hivatal meghozza a döntését.

„Én két hónapig vártam, amíg behívtak interjúra. A többiek azt mondták, szerencsém van” – idézte fel tapasztalatait keserűen Abíd. Unokatestvérére fél év után került sor, és csak ezután következhetett a várakozás a döntésre. Abíd másfél éve vár már, és épp az utóbbi időben tolták ki a határidőt 18-ról 24 hónapra. 

aIMG 7341
Fotó: Földes András

„A köztes időben nem tanulhatod a nyelvet, vagy mást sem, így esélyed sincs elkezdeni az életet. Emberek százezrei várnak így.

Ebbe agyilag bele fogunk rokkanni

– fakadt ki Abíd. Pedig ő maga a szerencsésebbek közé tartozott: mivel korábban újságírókkal dolgozott, gyakornoki munkát kapott a Dagens Nyheter című napilap szerkesztőségében.

És bár a kérelmek elbírálásával dolgozó Svéd Migrációs Ügynökségnek 8400 dolgozója van, tavaly összesen 32 ezer kérelmet tudtak feldolgozni, tudtuk meg a hivatal vezetőjétől.

Azaz csupán a tavaly érkezett menekültek húsz százalékának kérelmével tudott foglalkozni a hivatal.

A papírmunkát nemcsak a sok kérelem lassította le, hanem hogy a törvényi változások miatt májustól októberig egyszerűen leállt a migrációs hivatal munkája. Az adminisztrációnak ugyanis ki kellett várnia, hogy milyen szabályok szerint folytathatja munkáját.

Svéd gyerekversek menekülteknek

A Svédországig jutott menekült gyerekek bizonyos szempontból könnyebb helyzetben vannak, mert a várakozás idején is a svédekhez hasonló jogok illetik meg őket, számolt be a terület illetékese, Anna Nordin Larsson.

Anna Nordin Larsson az egyedül érkező menekült gyerekek programját vezeti
Anna Nordin Larsson az egyedül érkező menekült gyerekek programját vezeti
Fotó: Földes András

A svéd állam nagyvonalú és humánus megközelítése volt a fő oka a tavalyi krízisnek. „Nem volt elég tanár, nem volt elég nyelvtanár, és hirtelen szűkösnek bizonyultak az iskolák is. Sok nyugdíjas tanárt kellett behívnunk, hogy valahogy megoldjuk a helyzetet” – sorolta a problémákat Larsson.

És hiába járhattak a menekült tanulók iskolába, sportolni, nyelvtanfolyamra, ha a törvényi szigorítás következtében sokaknak visszaesett a teljesítménye. Az előző fejezetből kiderült, hogy az érkezők már csak kivételes esetben kapnak állandó letelepedési engedélyt, az afgánok októbertől pedig még ideiglenes papírra sem jogosultak. „A gyerekek azt gondolják, hogy minek tanuljanak svédül, minek járjanak iskolába, ha úgyis kiutasítják őket" – magyarázta egy gyermekvédelmi munkás, Luciano Vargas,

A gyerekek életére sokkoló hatással van az is, hogy évekig húzódik a hivatali ügyintézés. Sokan másfél-két év után betöltik a 18-at, és hirtelen már a felnőttek jogai vonatkoznak rájuk: míg egyik nap még szabadon járhattak iskolába, másnap már a kiutasítás vár rájuk.

A családegyesítés leállítása miatt pedig még azok is megszenvedik a helyzetet, akik nem csúsznak ki az időből. A stockholmi önkormányzat menekült gyerekekkel foglalkozó felelőse már a szigorítás áldozatairól is tudott. „Néhány afgán és iráni gyerek inkább visszament hazájába, mert nem volt remény, hogy máshogy találkozzon a szüleivel” – mutatott rá Anna Nordin Larsson, hogy a gyerekek így visszakerülnek azon körülmények közé, amelyek elől menekültek.

A svédeknek sem könnyű

A nagyszámú menekült érthetően keltett feszültséget a magas színvonalú állami szolgáltatásokhoz szokott svédekben. Hirtelen megtörtént, hogy egyes helyeken várni kellett az orvosnál, lelassult a hivatali munka, és a sok külföldi diák nehezítette a tanítást. 

Ahogy riportunk korábbi fejezetében írtuk, ezek a hatások inkább csak kirívó példák voltak, amelyekről a lapok útján értesült a svéd közönség. A baljós hírek azonban megtették hatásukat: a politikai jobbratolódást a törvények szigorítása követte.

Karin Eriksson újságíró szerint nem várható lazítás a törvénykezésben
Karin Eriksson újságíró szerint nem várható lazítás a törvénykezésben
Fotó: Földes András

A Dagens Nyheter újságírója, Karin Eriksson szerint a kormány most időt akar nyerni, hogy feldolgozhassa a sok menekültkérelmet.

A menekültekre vonatkozó törvényeket ideiglenesen, csak három évre tette barátságtalanná a kormány. Volt már ilyenre példa a kilencvenes években, amikor a balkáni háborúk hatására hirtelen rengetegen érkeztek az egykori Jugoszláviából. A hullám elcsitultával a jogi környezetet visszaállították a barátságos, skandináv modellre. Így történik majd most is? – kérdeztem az újságírót.

„Nem szívesen jósolok, de a helyzet ezúttal másmilyennek tűnik.

Halkabbak a hangok, amelyek a migráció hasznosságáról szólnak. Kevesebben beszélnek arról, hogy Svédország azért lett sikeres, mert nyitottak és befogadóak vagyunk.

Most a bezárkózás a világtrend, a globalizáció nem pozitívum, hanem riadalmat kelt. A svéd pártok mindegyike konzervatívabb lett, gondoljuk csak el, hogy a szigorítást a baloldali koalíció vezényelte le. Nem hiszem, hogy visszatérünk a nagylelkű rendszerhez, de mivel a törvények átmenetiek, annyi történik, hogy helyettük újakat hoznak majd három év múlva, hasonló tartalommal. A családegyesítési tilalom is maradhat például.  A kormány célja, hogy Svédország kevésbé legyen vonzó a menekülteknek."

Cikkünk a Swedish Institute és az OSIFE újságírói ösztöndíjprogramjának támogatásával készült.