Nem a bűnbak civilek pörgetik a migrációt

Mindinkább kiszorulhatnak a Földközi-tengeren át lélekvesztőkön érkező emberek kimentéséből a civil szervezetek hajói. Idén már nemcsak a magyar kormány retorikájának állandó része, hogy az NGO-k együttműködnek az embercsempészekkel, hanem ezt állítja az olasz kormány is, és egyre keményebb a fellépés a líbiai partoknál is, ahol már figyelmeztető lövéseket is leadtak a vízbe esett migránsok kimentésére érkezett hajók egyikére.

A Földközi-tengeren keresztül idén eddig több mint 90 ezer ember jött, 1229-en a tengerbe vesztek, tavaly csaknem ötezren a 179 ezerből.

Négy év alatt több mint 600 ezren érkeztek így, gumicsónakokon, más lélekvesztőkön a tengeren keresztül Olaszországba, legalább 13 ezren haltak meg az afrikai partot elhagyva.

Az áldozatok száma magasabb is lehet, hiszen sok holttest elő sem kerül. Az NGO-k szerint működésük nélkül nem kevesebb menekült lenne, hanem több halott, a hatóságok szerint azonban a migránsok áramlása látványosan lelassulna, ha a civil szervezetek hajói nem könnyítenék meg az átjutást.

Az embercsempészek és az NGO-k szervezett együttműködését már áprilisban hangoztató olasz ügyészség bizonyítékokat nem hozott fel, de meggyőző érvként dobta be, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) jelentése is ezt mondta ki. 

Nem sokkal később a Frontex cáfolatot adott ki, amely szerint ilyen együttműködésről nincsen szó, az ezt először még tavaly decemberben megszellőztető Financial Times tévesen értelmezte a jelentést. „Sosem állítottunk ilyet” –  nyilatkozta  a Frontex szóvivője a The Interceptnek a civil szervezetek és a csempészek állítólagos együttműködését illetően. Később a Financial Times is visszavonta az állítást, hogy a Frontex a csempészekkel való együttműködéssel vádolta volna az NGO-kat.

„Nem véletlenül jött a vád, ez egy új stratégia, amelynek célja, hogy kriminalizálják az NGO-kat” – mondta a már idézet The Interceptnek a Sea-Watch civil szervezet szóvivője. Ruben Neugebauer szerint tudatosan akarják őket összemosni az embercsempészekkel.

Nem együttműködés, kihasználás

Hogy a civilek az embermentés kapcsán akaratlanul is kapcsolatba kerülhetnek az embercsempészekkel, az ettől még nem kizárt. Elvileg valóban lehet, hogy maguk az embercsempészek értesítik a civil szervezeteket a több száz emberrel hánykolódó lélekvesztők koordinátáiról – csak hát ez másodlagos, amikor nők, gyerekek, férfiak százait kell kimenteni egy felborult csónak közelében.

Ha együttműködésről a Frontex nem is beszél, azt fenntartja, hogy az NGO-k hajóinak jelenléte bátorítja a menekülteket és megkönnyíti az embercsempészek munkáját. A jelentésben a kimentettek elmondásai alapján arról is ír, hogy az embercsempészek valóban a mentőhajók érkezésével bátorítják az indulókat, részletesen beszámolva arról, hogy mire számíthatnak a hajók láttán – írta a Times. A Frontex 2017-es elemzése szerint az, hogy az NGO-k hajói Líbia partjaihoz nagyon közel mennek, hogy kimentsék az életveszélyes csónakokról az embereket, csak növeli a menekültáradatot.

Az ismét a migráció fő útvonalába eső Olaszország kormánya épp ezért fogalmazott meg az NGO-k számára egy magatartáskódexet, amelynek célja, hogy semmiképp se váljanak a mentőhajók az embercsempészek futószalagjává, és valóban csak az életmentésnél lépjenek közbe.

Tűzvonalban lehetetlen menteni

A kódexet több NGO aláírta, de nem mind. Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) például elutasította a tízpontos dokumentumot, amely szerint:

• Az NGO-hajóknak tilos telefonon vagy bármilyen más eszközzel, esetleg fényekkel jelezni jelenlétüket, ezzel ösztönözve a migránsokkal teli hajók elindítását a líbiai partokról. 
• Az NGO-mentőhajók nem adhatják át az általuk megmentett csoportokat más olasz vagy nemzetközi hajóknak, vagyis az NGO-knak el kell szállítaniuk a legközelebbi és legbiztonságosabb kikötőig a megmentett embereket. A mostani gyakorlat az, hogy az NGO-mentőhajók nem sokkal azután, hogy fedélzetre vették a migránsokat, átadják őket például az olasz parti őrségnek, hogy ez szállítsa partra őket, miközben az NGO-hajó visszasiet Líbia felé újabb csoportokat menteni.
• Tilos a humanitárius szervezetek mentőhajóinak líbiai vizekre úszniuk, hogy ott vegyék fedélzetre a migránsokat. Az NGO-hajók kizárólag akkor mehetnének líbiai felségvizekre, ha életveszélyben levő emberek mentésére sietnek. A Sar-vonal ezt a célt szolgálja.

• A kódex előírja, hogy az NGO-hajókon egy hatósági személy, például rendőr is utazzon az embercsempészet elleni vizsgálatok folytatására. Ezen kívül az NGO-hajóknak nem szabad akadályozniuk a líbiai felségvizeket ellenőrző líbiai parti őrség munkáját sem.
• Köteleznék a tengeri mentést végző NGO-kat pénzügyi forrásaik részletes közlésére. Azzal a kötelességgel együtt, hogy a nem olasz NGO-k jelezzék tevékenységüket saját államuk tengerészeti hatóságainak is.
• A Földközi-tengeren dolgozó NGO-kat hatósági tanúsítvány beszerzésére köteleznék, ami igazolja alkalmasságukat a mentési munkára. Kötelezővé tennék, hogy működjenek együtt az érkezési ország hatóságaival, tehát ha a dél-olaszországi partokra viszik a migránsokat, osszanak meg minden információt az olasz rendőrséggel, ami az embercsempészekkel szembeni fellépést és más bűncselekmények kivizsgálását segítheti.

Úgy tűnik, bejött az olasz kormány politikája, amely az NGO-k szerint össze akarja mosni őket az embercsempészekkel. Az aláírást elutasító MSF közölte a hétvégén, hogy felfüggeszti embermentő tevékenységét a Földközi-tengeren, mert ellehetetleníti munkájukat az olasz fél, és fenyegeti őket a líbiai parti őrség is.

Bűnbaknak is jók a civilek

Az NGO-k szerint azonban csak a valódi probléma elfedésére szolgál, hogy a menekültáradat növelésével a mentőhajókat vádolják meg: az áradat ugyanis mindenképpen jön, hiszen a bizonsági és gazdasági helyzet egyre romlik Afrika számos régiójában, Eritreától Ghánáig. A közel-keleti Szíriában zajló polgárháború már nem főszereplő: 2015-ben még a szíriaiak adták az összes Európába érkező több mint felét, idén a Frontex szerint a legnagyobb csoportot már az elefántcsontparti, a marokkói, a gambiai és a guineai állampolgárok adták.

A bűnbak szerepét elutasító NGO-k felhívják a figyelmet arra is, hogy a Líbiába délről érkezők elviselhetetlen körülmények között vannak az ottani táborokban, fizikai erőszaknak, szexuális bántalmazásnak kényszermunkának kitéve, márpedig ezeken a körülményeken nem segít, hogy az NGO-kat vádolják a menekültáradat felpörgetésével.

Az NGO-k érveit erősíti, hogy az olasz bekeményítéssel, a civil szervezetek hajóival nem az illegálisan érkezők száma csökkent, csupán az iránya változott nagyon gyorsan. Olaszország helyett ismét Spanyolországra terelődött át, amely korábban is kiemelt útvonal volt az afrikai oldalon, de spanyol fennhatóság alatt lévő Ceuta és Melilla városok, illetve a szűk tengeri átjáró révén.

Az MTI jelentése alapján ezen az útvonalon át idén eddig 11 ezren érkeztek, ennyien tavaly egész évben jöttek, 2015-ben csak hétezren, ami eltörpült az akkor Olaszországon és a Balkánon, Magyarországon Nyugat-Európába tartók százezres tömege mellett.

A spanyol részen viszont most látványos a növekedés: júliusban 2300-an érkeztek, négyszer annyian, mint 2016 júliusában. 

(Borítókép: Menekültek várják, hogy kimentse őket az Aquarius mentőhajó harminc tengeri mérföldnyire Líbia partjaitól, 2017. auguszuts 2-án. Fotó: AFP  / Angelos Tzortzinis)