Olyan Putyinnak, mint Orbánnak a foci

Gyerekként is szerettem a csapat élén lenni, de egy idő után nem elég a vezetői hajlam, úgyhogy sportolni kezdtem. Először bokszoltam volna , de hamar eltörték az orrom, így hosszú ideig nem bírtam edzésekre járni, elment a kedvem, és végül a szambo felé fordultam

– vallotta meg Vlagyimir Putyin egy dokumentumfilmben.

Az idén 65 éves orosz elnök valóban ért a dzsúdóhoz, szívesen lép tatamira, hogy edzhessen az orosz válogatottal. Persze a fogásokat megnyeri Putyin, de mivel gyakorlásról van szó, belefér, hogy a partner együttműködően guruljon tovább, ez legalábbis kevésbé ciki, mint amikor az elnök nyolc gólt lő az orosz hokiválogatottnak, vagy, amikor meg kell tapsolni szerény zongorajátékáért.

Persze így is akadt, aki óvatosan odakente a hét danig sportból, nyolcadikig már inkább tiszteletből, 60 évesen jutott elnököt. Történetesen egy nő vitte földre, de Putyin igyekezett jópofát vágni hozzá:

Az orosz dzsúdóválogatottat egyébként az olaszok 1980-as olimpiai bajnoka – Olaszország ugyanis nem bojkottálta a moszkvai olimpiát –, Enzio Gamba vezeti. A riói olimpián két aranyat és egy ezüstöt szerzett csapat edzőjének egy ideje már a vízumokkal sem kell bíbelődnie: Putyin ugyanis tavaly őt is felvette a VIP-orosz állampolgárok sorába, Gerard Depardieu, Roy Johnson, Steven Seagal vagy a szocsi olimpián Oroszországnak két snowboardos aranyat szerzett amerikai, Vic Ivan Wilde mellé.

Nincs legenda az erős fiúcskáról

A szambo – a szó az önvédelem fegyver nélkül kifejezés orosz rövidítéséből született – szovjet küzdősport, amely leginkább a dzsúdóval rokonítható, 11 évesen szippantotta be a kis Vovát Leningrádban. Az elnök saját bevallása szerint azonban nem nyűgözte le első edzőjét, akiről mindig nagy tisztelettel beszélt. „Nagyon hálás vagyok Rahlinnak, hogy nem zavarta el azokat a gyerekeket, akik nem tűntek elsőre tehetségeseknek. Sőt, amikor húzódzkodásokat kellett a válogatáson csinálnunk, volt, aki sokkal többet csinált, mint én, mégis megvált tőle. Sok évvel később kérdeztük, miért. Rahlin azt mondta, azért, mert akik többet csináltak, tudtak volna még többet, mégis leálltak, ti viszont igyekeztetek mindent kihozni magatokból” – mesélt a négy éve elhunyt edző filozófiájáról. 

A cél, hogy a legnagyobb eredményt érjük el minél kevesebb, de annál hatékonyabb erőbedobással. Kompromisszumra is mehetünk, de csak akkor, ha azon keresztül vezet az út a győzelemhez 

– Putyin intelmei az általa 1999-ben társszerzőként írt könyvhöz tíz évvel később készített oktatófilmből.

Rahlin csak 14 évvel volt idősebb Putyinnál, a kezdetektől edzette, a későbbi elnök szüleihez is elment, hogy bátorítsa őket fiuk további sportolásának támogatásában. Rahlinnak tulajdonképpen igaza lett, elvégre az átlagos testalkatú, 170 centis fiatalember Leningrád bajnoka lett szambóban, majd 1976-ban cselgáncsban, amelyet a hatvanas évektől népszerűsítettek a Szovjetunióban, miután 1964-től a sportág olimpiai szám lett.

Hogy az igazi élsportban ez mire lehet elég, az 24 éves korára kiderülhetett, mert Putyint nem arra vitte tovább az élete. 1975-ben befejezte a Leningrádi Állami Egyetem jogi karát majd az Állambiztonsági Bizottsághoz (KGB) került, ahol 1977-től az elhárításban dolgozott.

Nekem is volt szerencsém gyerekként részt venni ebben a csodálatos világban, ahol nemcsak a fizikai erő, de az emberi minőség is számít. Ahol szükség van együttműködésre, önbizalomra, céltudatosságra, türelemre, az ellenfél, a társak és az edzők iránti tiszteletre

– Putyin intelmei.

Érdemes volt Putyin mellett dzsúdózni

„Amennyire tudom, Putyin felel Arkagyij, Borisz, Vaszilij és a többi srác kéréseiért. Jó barátok, Putyinban megmaradt a bajtársiasság érzése. A srácokat nem a két szép szemükért vette magához dolgozni, hanem mert bízik azokban, akiket ismer és akikről tudja, hogy hűségesek” – ezt akár Putyin legnagyobb kritikusai is mondhatták volna, pedig ezt, bóknak szánva nem más mondta tíz évvel ezelőtt, mint a Putyin már idézett nagyrabecsült egykori edzője. (Rahlin 75 évesen 2013-ban halt meg, Putyin a temetésén is részt vett, majd arra kérte testőreit, hagyják egy kicsit egyedül sétálni, gondolataiba merülve.) Az idősödő edző szerint tiszteletreméltó haverság meg is hozta a gyümölcsét.

Arkagyij és Borisz a Rotenberg fivéreket jelenti, előbbinek 2,6, utóbbinak egymilliárd dolláros vagyona van, és mellesleg a kormány pénzügyeit kezelő Rosszija bankért felel. Arkagyij Rotenberg meggazdagodásához nem kellett Zuckerbergnél okosabbnak lenni: elég volt, hogy a Gazprom eladta neki tender nélkül saját építési leányvállalatait, hogy aztán azokat bízza meg a gázóriás a vezetéképítés gigantikus projektjeivel. „A Gazpromot kérdezze, miért nekem adta el... Igen, együtt sportoltunk (Putyinnal), de voltunk ott legalább húszan, ettől még nem lett sikeres mindenki... A sportolás és a génjeink diktálhatták, hogy sokat dolgozunk” – adott magyarázatot a meggazdagodásra Arkagyij Rotenberg a Kommerszant 2010-es interjújában.

Vaszilij Sesztakov szintén edzőtárs volt, Putyin felemelkedése után otthagyta cselgáncsedzői állását, és segített 2001-ben összekalapálni az Egységes Oroszországot. Jelenleg felsőházi képviselő, de az orosz pártviszonyok ismeretében nem meglepő módon nem kormánypártiként, hanem a váltópártnak megálmodott, de egyelőre takaréklángon tartott Igazságos Oroszország (SZR) színeiben.

A dzsúdó nem csak egészséget, izmokat és fogásokat jelent. A dzsúdó része a jó szándék, segítség a társaknak. A dzsúdó elvei tökéletesen megfelelők egy toleráns társadalom felépítéséhez.

– Putyin intelmei.

A „többi srác” között van a leggazdagabb is, Gennagyij Tyimcsenko, aki a Forbes 2017-es becslése szerint 16 milliárd dollárt hozott össze. A világon az 59., az Oroszországban a 4. helyre elég vagyon alapját Oroszország legnagyobb olajkereskedőjeként szerezte. Persze a Gunvor sikerének hivatalosan nincs köze a Putyinhoz fűződő barátsághoz. A céget 2014-ben a Krím orosz megszállása miatt nemzetközi szankciók alá vont Tyimcsenko eladta norvég állampolgárságú üzlettársának. A vagyon most az almatermeléstől a vasúti szállításon át a gázkitermelésig több tevékenységet magába foglaló Volga Group révén van Tyimcsenko kezében.

Gyemin Momot ugyan nincs az ötszág leggazdagabb orosz között sem, de az orosz küzdősportok szövetségének vezetőjeként, korábban stadionépítésért felelős cég vezetőjeként szintén nem érezhette magát elfeledve a régi edzőtársak között.

A tanítók megbecsülését a dzsúdó kapcsán gyakran kiemelő Putyin többször bizonyította, hogy nem feledi a régieket: Rahlint 75. születésnapja közeledtével köszöntötte fel kamerák előtt, de hasonló ajándékot kapott a dzsúdón kívüli világból Putyin KGB-s főnöke, a 90 éves Lazar Matvejev, aki Drezdában irányította a későbbi elnökött 1985 és 1990 között.

Meghaltam, de a maffia örökké él 

Putyin életében még egy edző fontos szerepet játszott, akit viszont alvilági kapcsolatokkal is összehoztak. Az elnök kritikusai szerint tőle származnak Putyin sittes beszólásai, mint a korai időkből elhíresült „a vécén is kicsináljuk a terroristákat”, vagy a már elnöki fenyegetés egy külföldi újságírónak, hogy ha annyira az iszlám barátja, akkor jöhet Moszkvába, ott „úgy körülmetélik, hogy többé semmi sem nő ki”.

A dzsúdó nem csapatjáték, nem bújhatsz el a többiek mögött, egy az egy ellen kell bizonyítanod...De a dzsúdó jelentése puha utat is jelent. Ami sokszor nem látványos, de sokkal hatékonyabb.

– Putyin intelmei.

Ez az edző a Rahlin után következett, 1936-os születésű Uszvjacov volt, aki kedvelte a 16 évvel fiatalabb Putyinék csapatát. Filmes, kaszkadőrös kapcsolatai révén segített a srácoknak, hogy statisztaként forgatásokra mehessenek. Uszvjacovot vezetéknév nélkül Putyin megemlíti első elnöki interjúkötetében is, mint olyan embert, aki sokat segített neki.

Igaz, Uszvjacov – Viktor Senderovics újságíró szerint – összesen húsz évet ült a börtönben, egyik tagja volt a tambovi bandának, amely a kilencvenes években Szentpéterváron élte aranykorát. Abban az időben, amikor Putyin a város nemzetközi kapcsolataiért felelős beosztottja, majd egy rövid időre alpolgármestere volt. Putyin felelt a külföldi beruházásokért is a négymilliós városban, ami kiemelten fontos posztot jelentett a hiperinfláció és áruhiány sújtotta ország nyugati kapujában.

Uszvjacov egyébként 1994-ben egy lövöldözésben halt meg Szentpéterváron. A sírfeliratán állítólag ez áll: „Én meghaltam, de a maffia örökké él.” 

Meghívták, de a fizetésről megfeledkeztek

„Az ő szekciójukból jól emlékszem Arkasa Rotenbergre, de Vova Putyin nem volt feltűnő. Az elhárításba épp ilyenek kellenek, hogy amikor kéne, ne tudd őket felidézni az emlékezetedben” – emlékezett vissza 2013-ban a Putyinnál öt évvel idősebb Nyikolaj Vascsilin. Az egykori sportoló, számtalan szovjet és orosz filmben kaszkadőrként dolgozó férfi egyike azon keveseknek, aki nem profitált a Putyinnal való sportismeretségből. Bár nyíltan beszél a korrupt putyini rendszerről, azt visszautasítja, hogy a szervezett bűnözői csoport bármiféle szerepet játszott volna Putyin felemelkedésében.

„Nem játszunk egy csapatban. Ő (Putyin) a közös barátainkkal, Arkasa Rotenberggel, Gyemid Momottal, Vaszja Sesztakovval meghívott, hogy dolgozzam a Sportos Oroszország alapítvány szentpétervári igazgatójaként, aztán fizetést sem adtak és a szolgálati időmet sem tudtam igazolni” – mondta a filmszakmában egykor ismert, ma már 50 ezer forintnyi rubelből tengődő nyugdíjas, aki idősebb dzsúdósként állítólag még oktatgatta is a kis Putyint – nyilván abból az időből, amikor már mégis észrevette őt.

Vascsilin könyvet írt emlékeiből, Csoda a sártaposó cípőben címmel, egyértelműen utalva Putyinra. „Együtt indultunk az életben, ő eljutott oda, én amoda... Láttam őt nincstelen fiúcskaként, és hirtelen megtörtént a csoda. Ez a csoda tette őt azzá, aki, nem pedig a bandafőnökök.”