Mi lesz veled, kárpátaljai magyarság?

Nagy felháborodást váltott ki a kárpátaljai és a magyarországi sajtóban is a múlt héten elfogadott új ukrán nyelvtörvény (valójában egyébként oktatási törvény), ami Petro Porosenko elnök aláírására vár, mondván, ezzel eltörlik a magyar oktatást. Persze ez a legrosszabb forgatókönyv is benne van a pakliban, de ez nem újdonság, hat éve is ezzel riogatták a kisebbségeket, mégsem lett belőle semmi. A jelenlegi adatok és az ukrán kormány álláspontja alapján inkább az mondható el, hogy Ukrajna próbál a saját politikai érdekeinek (egységesítés) és a kisebbségi jogoknak is többé-kevésbé megfelelni.

Mi is ez az új törvény?

A Legfelsőbb Tanács szeptember 5-én fogadta el az új oktatási törvényt, 255 képviselő szavazta meg a 359-ből. A törvény szerint a középiskola után minden diáknak beszélnie kell ukránul, rendelkeznie kell matematikai, ökológiai, gazdasági tudással és általános műveltséggel, illetve olyan tudást kell kapniuk, amit a gyakorlatban is tudnak hasznosítani.

Ami az oktatás nyelvét illeti: a kisebbségi óvodákban és a kisebbségi elemi iskolákban teljes egészében a kisebbség nyelvén folyna az oktatás, miközben az ukrán nyelvet kvázi idegen nyelvként tanítanák (eddig anyanyelvi szinten oktatták, vagyis a gyerekeknek ukrán alaptudás nélkül kellett ukránul tanulniuk, ami általában nehézséget okozott, emiatt pedig nem is tanulták meg az államnyelvet).

Az 5. osztálytól kezdve megjelennének az olyan tantárgyak, amiket már ukrán nyelven tanítanának (hasonlóan a kétnyelvű magyarországi gimnáziumokhoz, nyilván azzal a különbséggel, hogy ez nem opcionális lenne). Az állami fenntartású felsőoktatási intézményekben pedig az ukrán nyelv lenne az oktatás nyelve.

A törvény értelmezése körül azonban egyelőre nagy a zűrzavar: a törvényben például külön kimondják, hogy az oktatás hivatalos nyelve az ukrán, a nemzeti kisebbségeknek pedig alkotmányos joguk a saját nyelvű oktatás.

Vannak források és értelmezések, amik ezt pozitívabban értelmezik, úgy, hogy a kisebbségek anyanyelvükön tanulhatnak külön osztályokban vagy fokozatosan térnek át az ukrán nyelvű oktatásra. Illetve vannak olyan, pesszimistább vélemények is, amik például csak a magyar nyelv- és irodalom órák magyar oktatását vagy napi két kisebbségi nyelven tartott órát prognosztizálnak.

A felsőoktatásnál is sok a kérdőjel. Kárpátalján jelenleg két magyar vagy részben magyar, államilag elismert felsőfokú oklevelet adó tanintézmény van: a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar (Beregszászi) Főiskola és az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi kara. Utóbbi esetében már most az  "alapvetően magyarul, de néhány tárgyat ukránul" való tanítási rendszer működik, nem tudni, hogy ez mennyire változik, mivel, bár ukrán állami fenntartású, de magyarországi támogatásokat is kap a kar. 

A Beregszászi Főiskola helyzete azonban merőben más, mivel az intézmény ukrán állami támogatást nem kap. A Főiskola alapítója és fenntartója a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány (KMFA), ami a szükséges anyagi támogatás jelentős részét Magyarországtól kapja. Hogy ennek tükrében milyen szabályokhoz kellene magát tartania a Főiskolának, az jelenleg nem egyértelmű.

Ami mindenképp pozitív

Az új szabályozásokat nem azonnal vezetik be, hanem felmenő rendszerben, egy 12 éves folyamat részeként. Ez teljesen szembemegy a korábbi ukrán gyakorlattal,

Azok a magyarul tanuló diákok, akik 2018-ig elkezdték bármilyen szinten a tanulmányaikat, pont ugyanúgy fogják azt elvégezni, mintha nem is lenne új törvény.

A törvény lehetőséget biztosít arra, amiért már évek óta küzdenek a helyi magyar pedagógusok: önállóan állíthatják majd össze tantervüket, ami különösen a magyar diákok ukrán nyelvre való oktatásában segíthet sokat. Eddig központilag meghatározott, egységes tanterv volt. 

Az iskolák jobban járnának azzal, hogy a magyarországihoz hasonlóan központosítják a finanszírozási rendszert. A regionális tanfelügyelőségeket megszüntetnék, ami a magyaroknak jó is lehet, mert ezek Kárpátalján jellemzően az ukrán tannyelvű iskoláknak kedveztek. Az iskoláknak be kell majd számolniuk a költségvetésükről, hogy a szülők lássák, az állam milyen összegeket fordít az adott iskolára, illetve a szülői adományok is nyomon követhetőek lehetnek. Elviekben tehát csökkenne a korrupció.

Nem csak a kisebbségeket érinti, mindenesetre a kétéves középiskola háromévesre bővül: továbbra is 1–4. osztály lesz az elemi iskola, 5–9. az általános iskola, de a mostani 10-11. helyett 10–12. a középiskola. A kilencedik osztály után a diákoknak az úgynevezett akadémiai középiskola és szakiskola közül lehet majd választani. Előbbi egy kvázi előkészítő a felsőoktatásban való részvételhez, utóbbi pedig egy szakosított oktatást fog végezni. Az egyetemi képzés struktúrája pedig közeledni fog a nyugati rendszerhez: három év alap-, két év mesterképzés lesz. Jelenleg négy éves az alapképzés.

A hozzáállás dönthet

Dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnöke a téma szakértőjeként azt mondta, egyelőre még ők sem ismerik az oktatási törvény teljes szövegét. A részinformációk alapján szerinte egy olyan törvényről van szó, ami többféleképpen értelmezhető, a törvény alkalmazása vélhetően azon múlik, hogyan állnak majd hozzá az illetékes vezetők.

Ez utóbbi különösen fontos, ugyanis az ukrán kormány részéről a homogenizációs törekvés nyilvánvaló. Az is valószínűsíthető, hogy ezt mindenképpen, rejtett vagy publikus eszközökkel, de megpróbáljak majd elérni. Azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy ez a törvény nem vagy nem elsősorban a magyar kisebbség ellen irányul (nem mintha ez érv vagy mentség lenne), hanem egy válaszlépés az oroszországi beavatkozásokra (Vlagyimir Putyin elnök az oroszajkú lakosok igényeire hivatkozva annektálta a Krim félszigetet, és támogatja a kelet-ukrajnai szakadárokat).

Emiatt, illetve Ukrajna európai integrációs törekvései miatt reális esély lehet arra, főleg az eddigi tapasztalatokból kiindulva, hogy regionális szabályozás lesz az országban, és Kárpátalján a magyarságnak kedvezően vagy kevésbé károsan értelmezik/alkalmazzák majd a szabályt. 

Kárpátalján két okból is nagyobb teret kaphat a magyar nyelv használata:

• a megcélzott nyolcmilliós orosz kisebbségre jobban odafigyel az ukrán kormány, mint a 130-150 ezres magyarságra,
• a magyar nyelv sokkal távolabb áll az ukrántól, mint az orosz, és nem lehet egy kalap alá venni a többi szláv kisebbségi nyelvvel. Így a magyar kormány – ahogy eddig is – kilobbizhat komolyabb engedményeket.

Fontos az ukrán nyelv

A kárpátaljai magyarok egyik legkomolyabb problémáját az jelenti, hogy nem beszélik az ukrán nyelvet. A Szovjetunió ideje alatt minden állampolgárnak, beleértve a magyarokat is, kötelező volt az orosz nyelv ismerete, a többségük pedig meg is tanult, mert anélkül lehetetlen volt boldogulni.

Nagyon ritka volt az, hogy valaki nem tudott oroszul, még a legeldugottabb magyar településeken is magas szinten oktatták a gyerekeket. Azoknak a kárpátaljai magyaroknak a többsége, akik még a szovjet oktatási rendszerben végezték el a középiskolát, máig beszéli az oroszt vagy annak kárpátaljai, kevert dialektusát, vagyis képesek most is boldogulni Ukrajnában. Ez azonban a Szovjetunió felbomlásával megváltozott.

A Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség alelnöke és egyben a csongori általános iskola igazgatója, Nagy Sándor szerint a már ukrán érában tanuló ma 20-30 évesek 90 százaléka nem tud ukránul, de ez alól a tanárok többsége sem kivétel. A fiatalabbak között még többen vannak, akik nem beszélnek ukránul, köszönhetően az ukrán nyelv rossz minőségű oktatásának.

Erről nem a tanárok tehetnek: olyan központi tanterv van jelenleg érvényben, ami úgy kezeli a kisebbségekhez tartozó diákokat, mint akik eleve anyanyelvi szinten tudnak ukránul. Ez azt jelenti, hogy nincs alapozó képzésük, a diákok nem nagyon tanulnak szavakat, nem tanulják meg rendesen az ukrán nyelv alapjait, hanem egyből rátérnek a nyelvtanra és a magas-irodalomra, amiből nyelvtudás nélkül nyilván nem értenek egy szót sem. 

Az ukrán nyelv jelenlegi oktatásának következménye, hogy a magyar gyerekek nem akarnak és nem tudnak Ukrajnában továbbtanulni a középiskola után. Így döntő többségük vagy elmegy Magyarországra tanulni, vagy – mivel Ukrajnában nem tud boldogulni – gazdasági menekültként Németországba, Hollandiába, Szlovákiába, Ausztriába dolgozni (Magyarországra többnyire a szegény, nem magyar ukránok mennek). Egyikük sem fog visszatérni Ukrajnába, egy életszínvonalában elmaradott országba, aminek a nyelvét sem ismerik. 

Kántor József, a Nagydobronyi Középiskola igazgatója ezzel kapcsolatban tavaly azt mondta egy az Átlátszó Oktatásnak készült interjún, hogy

49 végzős diákunk van, abból ukránul anyanyelvi szinten senki, társalgási szinten jól talán ketten tudnak.

További problémát jelent a magyar iskolák alacsony színvonalú felszereltsége, az ukrán állam infrastrukturális fejlesztéseinek elmaradása, a tankönyvek hiánya és a megdöbbentően alacsony, 50 ezer forintnak megfelelő összegtől kezdődő tanári fizetések is. Ezeket a a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) igyekszik pótolni a magyar állam támogatásával.

Azonban bármennyire is furcsának tűnik, ahhoz, hogy a kárpátaljai magyarok szülőfüldükön magyarként élhessenek tovább, fejlődjenek közösségi és kulturális szinten, meg tudjanak élni, elengedhetetlen az ukrán nyelv ismerete. Különben csak fantom állampolgárként léteznének, akiknek ügyintézőt kell bérelniük, ha kórházba vagy bankba akarnak menni, vagy ha egy kérvényt kell megírniuk. 

A diplomáciában bízva

Az új nyelvtörvényt sokan úgy értelmezték, hogy az direkt módon ahhoz vezethet – a homogenizáció miatt –, hogy a magyar oktatással együtt megszűnik létezni a kárpátaljai magyarság is. Az ukrajnai magyarokat azonban sokkal jobban fenyegeti a gyenge ukrán gazdaság és a nyelvtudás hiányából fakadó piaci hátrány, amivel az eleve rossz helyzetük még rosszabb.

A magyar kormány felismerte a gazdasági helyzetből fakadó problémákat, a KMKSZ-szel együtt azért komoly erőfeszítéseket tett, hogy a magyar települések oktatási-infrastrukturális fejlődése mellett a kisvállalkozások gazdasági potenciálja is növekedjen. Ez egy értelmes ukrán oktatási koncepcióval kiegészülve pedig kifejezetten hatékony is lehet.

Emiatt – az ukrán homogenizációs törekvéseket elutasítva – érdemes átgondolni, hogy hogyan lehet a törvény adta lehetőségeket a kárpátaljai magyarság javára fordítani. Amennyiben ez valamilyen okból nem lehetséges vagy az ukrán kormány túlságosan messzire megy a törvénnyel, akkor, ahogy Orosz Ildikó is mondta, 

Ez így abszolút rendben van. Azonban a kárpátaljai magyarság a jelenleg hatalmon lévő, mérsékelten nacionalista kormány jóindulatától függ, amely szükség vagy kényszer esetén képes lehet a radikális és veszélyes ultranacionalistákhoz nyúlni. A vélt és valós, nemzetiségeket érintő sérelmeket emiatt mindenképpen célszerűbb zárt ajtók mögött, íróasztalnál tisztázni és konszenzusra jutni, mint kitenni a kárpátaljai magyar embereket és közösségeket az ukrán nacionalista atrocitásoknak. 

A nyelvtörvény messze nem ideális, lehetne ezt a magyarság és a kisebbség szempontjából sokkal előnyösebben is csinálni. Azonban nem ez a legnagyobb problémája a kiszolgáltatott, magyarországi támogatásokból élő kárpátaljai magyarságnak és oktatásnak. Emiatt kell megfontoltan kezelni a helyzetet, mert ha az eldurvul, akkor a kárpátaljai magyarság végső esetben az ország elhagyását is választhatja. A helyükre pedig érkezhetnek az ukránok, akkor pedig teljesen okafogyottá válik a nyelvtörvény, mert nem marad Kárpátalján magyar, akit magyarul lehetne oktatni.

Borítókép: A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola felújított épületrésze az ukrajnai Beregszászon. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI.