A szankciók ellenére zavartalanok a mindennapok Oroszországban

Háború ide vagy oda, az oroszok mindennapjait alig vagy szinte sehogyan sem változtatta meg az orosz–ukrán konfliktus nyomán elfogadott hét szankciós csomag. Továbbra sincs hiány az alapvető fogyasztási cikkekből, a gazdaság él és virul, köszönhetően a párhuzamos import bevezetésének, amivel Moszkva sikeresen megkerülte a nyugati szankciókat. Putyin feje egyedül a rekordmagas, 16 százalékos infláció miatt fájhat. A Levada Központ júniusi felmérése szerint az emberek fele úgy véli, hogy a nyugati szankciók inkább erősítik az országot, és serkentik a gazdaság fejlődését. Putyin támogatottsága mindeközben nyolcvan százalék, ami jóval magasabb, mint a háború előtti volt.

Mint ahogy a Foreign Affairs elemzése fogalmaz: az elhúzódó harcok mindinkább arra ösztönzik az oroszok többségét, hogy hazafiként támogassák Putyint az Ukrajnáért vívott harcokban. Sokatmondó, hogy az egykori liberális napilapban, az Izvesztyijában Szergej Kirijenko, Putyin első kabinetfőnök-helyettese arról írt, hogy Moszkva mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy újjáépítsék a „fasiszták” által lerombolt Donyecki-medencét, még akár az életszínvonal átmeneti csökkenése árán is. 

Igaz – mint később kiderült – a közleményt meghamisították, feltehetőleg Kirijenko ellenlábasai, ám, ha abból indulunk ki, hogy Putyin nemrég Nagy Péter születésének 350. évfordulóján hasonló birodalmi ambíciókról beszélt, már korántsem olyan elképzelhetetlen a felvetés. 

Moszkva hamarosan válaszút elé érkezhet, mert a nyugati szankciók beérése egybeeshet a 2024-es elnökválasztásra ráforduló kampány kezdetével, ami Putyin számára kiemelt jelentőséggel bír. Nem meglepő, hogy az orosz elnök előre gondolkodik, illetve számos állami intézmény, minisztérium is megkezdte már a háború utáni államapparátus kiépítését az elfoglalt ukrán területeken. 

Alekszej Raksza demográfus szerint 2022 áprilisában kevesebb csecsemő született Oroszországban, mint bármely hónapban a második világháború alatti kritikus két évben: 1943-ban és 1944-ben. Természetesen a születésszám a koronavírus-járvány miatt nemcsak Oroszországban esett vissza, hanem máshol is.

Ami munkaerőpiacot illeti, Moszkvának a munkaórák számának drámai csökkentése ellenére ugyan sikerült megőriznie a munkahelyeket, ám a munkanélküliség növekedését nem tudták megfékezni. Hamarosan komoly gondokkal szembesülhetnek azok a szektorok is, amelyek nagymértékben függnek a nyugati alkatrész-utánpótlástól, ilyen például az autógyártás és a légi közlekedés is. A másik nehézséget az jelenti, hogy egyre kevesebb a képzett munkaerő, mivel sok mérnök, informatikus, egyetemi tanár hagyta már el az országot a háború kitörése óta. 

Vlagyimir Putyin ázsióját jócskán emelte 2014-ben a Krím annektálása, most pedig a háborús időben ismét nőtt a népszerűsége. Megtorpanást csak a nyugdíjkorhatár 2018-as megemelése eredményezett, de az is csak átmenetinek bizonyult. 

Egyesek szerint a nagyhatalmi birodalomépítésre való hivatkozás idővel már kevés lehet ahhoz, hogy elvonja az orosz társadalom többségének figyelmét a mindennapi megélhetési problémákról, így valószínűleg további ellenségképet kell majd fabrikálni, hogy tartósan lekössék az emberek érdeklődését.

(Borítókép: Sefa Karacan / Anadolu Agency / Getty Images)