Mit akar Oroszország a Közel-Keleten?

A Hamász október 7-i, Izrael elleni támadása óta Oroszország figyeli, ahogy a közel-keleti helyzet romlása foglalkoztatja fő ellenfelét, az Egyesült Államokat. Április 13-án azonban Moszkva aggódni kezdett, amikor Teherán – megtorlásul az Irán damaszkuszi konzulátusa elleni támadásért – több mint 300 rakétát és drónt lőtt ki Izraelre. Bár ezt a támadást a rakétavédelem és az Egyesült Államok, valamint arab és nyugati partnerek összehangolt támogatása hatékonyan semlegesítette, Izrael hat nappal később válaszul csapást mért egy Sz–300-as nagy hatótávolságú légvédelmi rendszerre Iszfahánban, egy Irán mélyén fekvő városban.

Akcióik kalibrálásakor mind Izrael, mind Irán jelezte, hogy mindenképpen el akarják kerülni a belecsúszást egy háborúba. Azzal azonban, hogy a két régi ellenség közvetlenül a saját területén vette célba egymást, azt sugallta, megváltoztak a köztük lévő íratlan szabályok, ami megnehezíti, hogy felmérjék a másik cselekedeteit és szándékait, és korlátozzák az eszkaláció kockázatát. Ez aggodalommal töltötte el Oroszországot, amely finom vonalon mozog az Egyesült Államok térségbeli erejének aláásása és a túlzott elköteleződés elkerülése között, és nem akar szélesebb körű háborút a Közel-Keleten – írja a Foreign Affairs hasábjain Hanna Notte, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja Európa, Oroszország és Eurázsia Programjának nem rezidens főmunkatársa.

Természetesen az Irán és Izrael közötti növekvő feszültségek Moszkva számára előnyökkel is járhatnak. Egyrészt a közel-keleti helyzet további eszkalálódása szinte biztosan elterelné Washington figyelmét Ukrajnáról, ahol Oroszország jelenleg offenzívát folytat. Ez a dinamika már közvetlenül október 7. után is megmutatkozott, amikor a Biden-kormányzat további Patriot-rendszereket küldött a Közel-Keletre, a Kijev által kétségbeesetten kért, korlátozott készletből merítve. Áprilisban, Irán Izrael elleni megtorló csapására számítva, az Egyesült Államok további katonai eszközöket telepített a térségbe, hogy segítse Izrael védelmét. Aztán júniusban, az Izrael és a Hezbollah közötti növekvő feszültségek közepette Washington hajókat és amerikai tengerészgyalogosokat küldött a térségbe. A további eszkaláció további amerikai erőforrások bevetését igényelné, amit a Kreml csak üdvözölhet. Ráadásul egy közel-keleti háború valószínűleg felhajtaná az olajárakat, ami megnehezítené a Biden-kormány azon erőfeszítéseit, hogy hónapokkal az amerikai választások előtt megzabolázza az üzemanyagköltségeket az amerikai átlagfogyasztók számára. Vlagyimir Putyin orosz elnök minden bizonnyal dörzsölné a kezét Joe Biden elnök szorult helyzetét látva.

Mindazonáltal egy szélesebb körű háború a térségben komoly kockázatokat jelentene Moszkva számára. Ha Izrael a Hezbollah vagy Irán ellen kezdene harcolni, akkor a Kremlnek három veszélyes következménnyel kellene számolnia: szövetségesének, Szíriának a háborúba való belekeveredésével, Irán azon képességének gyengülésével, hogy fegyvereket szállítson Oroszországnak, valamint az öböl menti arab államokkal és Iránnal való kapcsolatainak bonyolódásával. Egy szélesebb körű háborúban az Egyesült Államoknak arra kell számítania, hogy Moszkva korlátozott támogatást nyújt Izrael ellenfeleinek, és hangosan Washingtont okolja az eszkalációért, miközben elkerüli a közvetlen katonai beavatkozást. Az Egyesült Államoknak ezért a rendelkezésére álló diplomáciai és katonai eszközöket kell felhasználnia annak biztosítására, hogy a feszültségek a térségben ne fokozódjanak.

Damaszkuszi út

Még ha Irán és Izrael el is kerüli a közvetlen konfrontációt, Izrael és a Hezbollah jelenlegi konfliktusának eszkalálódása kockázatos lenne Oroszország számára. Ha Izrael úgy dönt, hogy megszállja Libanont, az valószínűleg széles körű pusztítást eredményezne, valamint azt, hogy a Hezbollah rakétákkal támadná Izraelt. Szíria, ahol Oroszország haditengerészeti és légi bázisokat tart fenn, gyorsan másodlagos színtérré válhat, mivel az országban számos Hezbollah-állás és utánpótlási útvonal található, amelyekre Izrael csapást mérne. A damaszkuszi iráni konzulátus elleni támadással együtt Izrael már csapásokat mért a szíriai infrastruktúrára, beleértve a lőszerraktárakat, ellenőrzőpontokat és főhadiszállásokat, amelyek lehetővé teszik Irán számára, hogy fegyvereket juttasson el a Hezbollahhoz és más partnereihez. Július elején egy izraeli dróncsapás Szíriában megölt két Hezbollah-harcost, ami arra késztette a csoportot, hogy rakétákat lőjön ki a Golán-fennsíkra. A közelmúltban az izraeli médiában olyan hírek keringtek, amelyek szerint Izrael figyelmeztette Bassár el-Aszad szíriai elnököt, hogy ne vegyen részt a jelenlegi gázai háborúban, sőt azzal fenyegetőzött, hogy megsemmisíti a rezsimjét, ha további támadások indulnak az országából.

A Hezbollah elleni teljes körű háború kitörése után valószínűleg fokozódnának a Szíria elleni izraeli támadások. Bár a hatás közel sem lenne olyan pusztító, mint amire Libanon számíthat, Oroszországot felidegesíthetné. Lehet, hogy Ukrajna külön kategóriába tartozó orosz külpolitikai prioritás, de Szíria továbbra is fontos a Kreml számára, mint egy olyan konfliktus, amelyből Oroszország került ki győztesen, mikor kiállt szövetségese mellett. Szíria azért is stratégiai érték Oroszország számára, mert platformként szolgál Moszkva hatalmának a Földközi-tenger keleti részére történő kivetítéséhez a Tartusban lévő tengeri támaszpontról és a Hmejmimben lévő légi bázisról, amelyet Oroszország az ukrajnai invázió előtt korszerűsített és bővített. Emellett az ország csomópontja a katonai erőforrások Líbiába és az afrikai Száhel-övezetbe történő szállításának, ahol Oroszország jelenléte egyre bővül.

A vonal mentén

Egy regionális eszkaláció megnehezítheti Oroszország Iránnal és az öböl menti arab államokkal való kapcsolatait is. Az elmúlt években az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia közeledett Iránhoz, azzal számolva, hogy a párbeszéd és a gazdasági kapcsolatok a legjobb módja a regionális stabilitás megőrzésének. Bár ezt a közeledést orosz közreműködés nélkül szervezték meg, Moszkva számára előnyös volt. Megkönnyítette a Kreml számára, hogy szorosan együttműködjön Iránnal és annak partnereivel, megbízottjaival, amelyek a régió fő nyugatellenes erői, miközben megőrizte kapcsolatait az arab államokkal. Eközben az Öböl-államokkal való koordináció az OPEC+-ban Oroszországnak befolyást biztosított az olajpiac felett, és az Egyesült Arab Emírségek kulcsfontosságú csatornává vált az ukrajnai invázióra válaszul bevezetett szankciók kijátszására irányuló orosz erőfeszítésekben.

Oroszországnak az öböl menti arab államokkal és Iránnal fenntartott kapcsolatai segítettek Moszkvának abban, hogy a Brazília, Oroszország, India és Kína által 2009-ben alapított BRICS-csoport tagságát bővítse, amelyhez a következő évben Dél-Afrika is csatlakozott. A csoport 2023-ban Egyiptom és Etiópia mellett Iránnal és az Egyesült Arab Emírségekkel is bővült, ami tovább erősíti a Kreml erőfeszítéseit a nem nyugati hatalmak egyre növekvő összefogására. Oroszország számára sokkal könnyebb fenntartani ezeket a kapcsolatokat, ha a Perzsa-öbölben harmonikus a viszony, ahelyett, hogy zéróösszegű játékba bocsátkozna, amelyben a konfliktus résztvevőinek  egyik felével folytatott ügyletei a másik felét bosszantják. Nem csoda tehát, hogy az orosz diplomaták örültek, amikor Hamad bin Isza al-Khalifa bahreini király májusban moszkvai látogatásán megígérte, hogy országa normalizálja kapcsolatait Iránnal.

Washingtonnak tisztán kell látnia Oroszország kilátásait egy szélesebb körű közel-keleti háborúval kapcsolatban. Moszkva nem érdekelt abban, hogy az amerikai diplomácia nyugalmat és stabilitást érjen el, de azt sem akarja, hogy a régió lángba boruljon. Ezért, bár Oroszország nem segít konstruktívan az Egyesült Államoknak a feszültségek enyhítésében, nem háborítja fel Iránt vagy megbízottjait, hogy teljes körű háborút indítsanak Izrael ellen.

Ha háborúra kerül sor, Washingtonnak korlátozott támogatásra kell számítania Oroszországtól Izrael ellenfelei számára, és azon kell dolgoznia, hogy aláássa vagy semlegesítse azt, ahol csak tudja. Washington figyelmeztetései, hogy Moszkva ne keveredjen bele, valószínűleg nem járnak sikerrel. Ehelyett az Egyesült Államoknak arra kellene ösztönöznie öböl menti arab partnereit, hogy gyakoroljanak csendes nyomást Oroszországra, hogy ne adjon át rakétákat és más fegyvereket iráni megbízottaknak, világossá téve az ezzel járó kockázatokat. Az Egyesült Államoknak emellett meg kell erősítenie saját védelmét, izraeli partnereit arra kell ösztönöznie, hogy tartsák tiszteletben az orosz vörös vonalakat Szíriában, és mindenekelőtt fokoznia kell diplomáciai erőfeszítéseit annak érdekében, hogy amennyiben kitörne egy háború a Hezbollah és Izrael között, azt gyorsan megfékezzék – írja a szerző. 

(Borítókép: Egy orosz katonai rendőrtiszt Deraa al Balaadban, Szíriában 2021. szeptember 9-én. Fotó: Yamam Al Shaar / Reuters)