Útlevelet igen, jogokat nem nagyon kapnak az állatok

Az Unió első, állatokkal kapcsolatos törvényeit leginkább gazdasági és kereskedelmi érdekek motiválták, míg 1990-ben létre nem hozták az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, mely végül 1994-ben, Koppenhágában kezdett aktív munkába. Az EEA feladata volt többek közt irányelveket alkotni a vágóállatok védelméről, az állatok szállítás közbeni védelméről, vagy épp az állatkísérletek szabályozásáról.

Az állatkínzás és egyéb kérdések intézését azonban az unió a tagállamok saját belátására bízza. Ennek eredményeképp a németeknél vagy az osztrákoknál szigorúan, Olaszországban, Svédországban és Franciaországban enyhébben, de büntetik az állatok bántalmazását. Ezzel szemben Szlovákiában - bár civil mozgalom már alakult e célból - nem része a büntetőjogi szabályozásnak az állatkínzás büntetése.

1. Bár vannak bizonyos jogaik, az állatok nem teljes értékű személyek az EU-ban

Az Európai Unió sokáig nem igazán járt elől az állatok védelmében. Hiába hoztak ugyanis az állatok védelmét és kíméletét hirdető rendelkezéseket, ezek különböző környezetvédelmi vagy agrárpolitikai rendelkezések részei voltak csupán, de nem jött létre egy, csakis az állatok érdekeit védő szabályrendszer. Másrészt az unió nem ismerte el – és máig sem ismeri el – az állatokat, mint természetes jogalanyokat.

Az állattenyésztéssel kapcsolatban (amely az állati jogok egy fontos terepe) két uniós rendelkezést szoktak kiemelni: az 1978-as, uniós állatvédelmi szabályt mely rögzíti az öt állati alapjogot - az éhezés és a szomjazás elkerülését, a kényelmetlenségek elkerülését, a fájdalom, a sérülések és betegségek elkerülését, a normál viselkedéstől való eltérés kerülését és a félelem megelőzését - illetve az állatvédelem kapcsán sokszor emlegetett, 1997-es Amszterdami Szerződést. Azonban ez utóbbi is csak pár sornyi általános szabályt rögzít az állatok védelméről és kíméletéről szóló protokolljában.

2010-ben a svéd liberális párti képviselő, Marit Paulsen készített jelentést a Parlamentnek a 2006 és 2010 közötti állatjóléti cselekvési tervről. Az EP ugyanis még 2006-ban az uniós állatjóléti politika alakulásáról szóló jelentést kért a Bizottságtól, valamint azt, hogy „az állatjólét szerepeljen nemzetközi tárgyalási programjának minden szintjén, mivel a 21. században az állatvédelem az emberiesség egyik megnyilvánulása és az európai civilizáció és kultúra egyik kihívása”.

Paulsen jelentésében azt írta: a 2006 óta eltelt négy évben a Bizottság leginkább az élelmiszertermelésre szánt állatokra összpontosított, a fogságban tartott vagy vadállatokat azonban nem vonták be a cselekvési tervbe. A 2011 és 2015 közötti cselekvési tervbe ezért az uniós szabványok harmonizálásáról és tudományos kutatások elrendeléséről szóló rendelkezések mellett már ezek a hiányosságok is bekerültek.

Magyarország az 1998-as állatvédelmi törvényben rögzítette először, hogy „az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége, elismeri továbbá „azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára”,  2004-ben pedig a német mintát követve úgy döntött, szabadságvesztéssel bünteti azt, aki állatot kínoz, vagy vele kegyetlen módon bánik.

2. Az unióban még az állatoknak is útlevele van

Az Európai Parlament 2003-ban szavazott arról a rendeletről, melyben a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állategészségügyi követelményeket rögzítették. Ezeknek értelmében 2004 októbere óta az EU területére nem engednek be kutyát, macskát és vadászgörényt útlevél nélkül.

A pet passportot eredetileg a veszettség terjedése ellen és az eltérő tagállami szabályozások egységesítésére hozták létre. Az unió évekig készült az egységes okirat bevezetésére, melyet minden, nem kereskedelmi célú utazásnál ki kell váltani a kedvtelésből tartott állatok számára. Ehhez az állatnak egyértelműen azonosíthatónak kell lennie, azaz olvasható tetoválással, vagy a bőr alá ültetett mikrochippel kell rendelkeznie, ha pedig nem felel meg ezeknek az előírásoknak vagy hiányzik az útlevele, a határőr visszaküldheti indulási országába.

Magyarország 2004-es csatlakozása után az állatútlevél kiállításával és regisztrálásával a Magyar Állatorvosi Kamarát bízta meg, a háromezer forintba kerülő útleveleket pedig az állatorvosok állítják ki. Akik viszont a veszettségtől hivatalosan is mentes Nagy-Britanniába, Írországba, Svédországba vagy Máltára utaznak, azoknak további, speciális követelményeknek is meg kell megfelelni, hogy az állatok elkerülhessék az egyébként fél éves karantént.

A veszélyeztetett állatfajok egyik országból a másikba történő szállítását is ellenőrzik, így ha a természetben ritkán előforduló állatot szeretnénk utaztatni, szintén engedélyt kell kiváltani hozzá.

3. Nincs több kacsatömés, szabálytalan tojás vagy ellenőrizetlen tyúkketrec – az EU állategészségügyi intézkedései

Az állat-egészségügyi jogszabályok a teljes uniós joganyag mintegy negyedét teszik ki, ezek közül most csak a legérdekesebbeket emeljük ki.

Ilyen például a tojótyúkok érdekében, a fogyasztók és állatvédők nyomására hozott rendelet, vagyis a hagyományos, egy tyúkra 550 négyzetcenti helyet biztosító ketrecek 2012-től való betiltása, illetve feljavított, 750 négyzetcentis ketrecekre történő cseréje. 2010 decemberében az úgynevezett EP-s tojásvitában Tabajdi Csaba szocialista és Glattfelder Béla néppárti képviselő is felszólalt, mert szerintük mindezzel nem az uniós tagországok érdekeit, hanem a harmadik országból érkező áruk könnyebb behozatalát segítik elő.

Az unió gátat szab a jogszabályoknak nem megfelelő tojások uniós kereskedelmének is, vagy épp a kacsáknál és libáknál a nagyobb máj eléréséért alkalmazott erőltetett etetés eltörlésének, melynek betiltásáról több állatvédő szervezet és az Európai Tanács nyomására, 1998-ban döntöttek. A bevezetett irányelv szerint: „egyetlen állatot sem lehet oly módon etetni étellel vagy itallal, hogy az neki szükségtelen szenvedést vagy sérüléseket okozzon”.

Az irányelv azonban csak azokban az országokban rendelte el a tiltást, ahol addig a napig nem gyakorolták ezt a fajta etetési módot, vagy már létezett az állatokkal szembeni kegyetlenség elleni törvény. Azokban a főként közép-európai országokban - köztük hazánkban is – ahol már létezett a libák és kacsák tömési gyakorlata, csak alternatív megoldási módok keresésére kötelezték az országokat.

A másik súlyos probléma, mellyel az uniós politikának foglalkoznia kellett az állattartás terén, a különféle állatbetegségek kérdése volt. A tenyésztett állatok kis helyeken való összezsúfolása és szállítása miatt ugyanis újabb és újabb tagállamokban jelentett problémát például a fertőző kergemarhakór, madárinfluenza vagy a száj- és körömfájás elterjedése.Janusz Wojciechowski, az EP lengyel képviselője ezért 2008 májusában saját kezdeményezésére készített jelentést a témában, megalapozva ezzel az EU új, 2013-ig szóló állat-egészségügyi stratégiáját.

A stratégia az EU‑ba, az EU‑ból, és az EU-ban tartott vagy szállított összes állat és a vadon élő állatok egészségével is foglalkozna, ha azok más állatokat vagy embereket fertőzhetnek meg. Wojciechowski jelentésének alapelve: jobb megelőzni, mint gyógyítani, ezért a megelőzés szellemében elsősorban csökkenteni kéne az ipari tenyésztőtelepek méretét, az állatok szállítását az abszolút minimumon kell tartani - ezzel is megelőzve a betegségek egyik országból a másikba való terjedését - és támogatni kell az oltásokat, illetve egyéb megelőző technikák finanszírozását.

4. Klónozásról és csimpánzkísérletekről szó sem lehet

A kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált állatok védelmében már 1986-ban született egy uniós rendelet a tagállamok törvényeinek összehangolásáról. Ez a később tanácsi irányelvvé tett szöveg előírja: valamennyi kísérletet úgy kell megtervezni, hogy elkerüljék a kísérleti állatok nélkülözését,a nekik okozott szükségtelen fájdalmat és szenvedést; a kísérletekbe a lehető legkevesebb állatot lehet bevonni, és ezek közül is azokat, amelyeknek a legalacsonyabb a neurofiziológiai érzékenysége; az állatok genetikai örökségének módosítása és klónozása pedig csak akkor mérlegelhető, ha a célok etikailag indokolhatók, és biztosítják az állatok védelmét és kíméletét.

Ezeknek a rendelkezéseknek egy része később az 1997-es Amszterdami Szerződés jegyzőkönyvébe is bekerült és azóta is újabb és újabb próbálkozások vannak arra, hogy az állatokkal történő tudományos kísérletezést más módszerekkel váltsák ki. 2006 júniusában épp az EP későbbi elnöke, a lengyel Jerzy Buzek készített jelentést a 2007-től 2013-ig tartó uniós kutatási és technológiafejlesztési programról.

Készült aztán egy EP-jelentés is, melyet Neil Parish készített a '86-os irányelv módosítására. "Az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelme a tudomány jelenlegi korlátai között még elképzelhetetlen élő állatokon végzett kísérletek nélkül - olvasható a szövegben - ez az irányelv azonban jelentős lépés annak a célnak az elérése felé, hogy megtörténjen a tudományos kísérletekre használt élő állatok teljes kiváltása." Az új szabályok szerint az állatok kizárólag akkor használhatók fel kísérletekben, ha kifejezetten erre a célra tenyésztették őket, és csak a második vagy idősebb nemzedékbe tartozó állatok használhatók fel, meghatározott átmeneti időszak után, és valamennyi kísérletet általános vagy helyi érzéstelenítés mellett kell lefolytatni.

Szintén nagyon erős nyomás alatt állt az EP az uniós csimpánzkísérletek betiltása miatt. Az erről szóló petíciót 178 EP-képviselő írta alá, de az ügyben előrelépés csak 2008 novemberében történt, mikor az Európai Bizottság elfogadott egy jelentést a már többször említett, 1986-os irányelv felülvizsgálatáról, mely magában foglalta az emberszabású emlősök, köztük a csimpánzok kísérleti állatkénti való használatát.

Az irányelv szerint ezeket az állatokat csak abban az esetben lehetne kísérletekre használni, ha a faj megőrzéséről vagy az európai lakosság súlyos járvánnyal való fertőzöttségéről van szó. 2009 májusában az EP megerősítette a tiltást és egy tervezetet küldött a Tanácsnak, melyet 2010 szeptemberében el is fogadtak. A már javított irányelv 2013 januárjától válik hatályossá, onnantól azonban csak különleges engedély birtokában lehet emberszabású állatokat kutatási célra használni. Az egyéb, nem emberszabású állatokon történő kísérletek azonban folytatódnak.

5. Az EU-ban nem lehet fókavadászatot tartani

A fókavadászatot a világ különböző részein űzik kulturális vagy kereskedelmi célokból, Norvégiától Oroszországon és Kanadán át Namíbiáig, összesen 15 különböző faj egyedeit vadászva. A kereskedelmi célból leölt állatok számát állatvédő szervezetek évente 900 ezer fókára becsülik világszerte, az ezekből az állatokból készült termékek harmada pedig vagy áthalad az EU-n, vagy egyenesen az EU-s piacra érkezik.

A fókavadászatról 2006 novemberében az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése tett ajánlást a tagállamok felé, arra kérve őket, hogy tiltsanak be minden olyan kegyetlen vadászati módszert, amely nem garantálja az állatok azonnali, szenvedés nélküli halálát, illetve tiltsák be az állatok olyan eszközökkel történő elkábítását, mint a hakapik, a bunkósbot vagy a lőfegyver, és mozdítsák elő a fókatermékek kereskedelmének tilalmát célzó kezdeményezéseket.

A fókatermékek behozataláról azonban az uniós intézmények közül először a Bizottság készített jelentést 2008-ban, az Európai Parlament és a Tanács csak 2009-ben rendeletet hozott a fókatermékek kereskedelméről. Ebben kiemelik, hogy "a fókák érző lények, amelyek képesek érzékelni a fájdalmat, megpróbáltatást, félelmet és a szenvedés egyéb fajtáit". A fókatermékeknek az Európai Unióban való betiltásáról szóló nyilatkozatában ezért az Európai Parlament felkérte a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki rendeletet valamennyi grönlandi fóka- és hólyagos fókatermék behozatalának, kivitelének és értékesítésének betiltására.  A szabályozás 2009 novemberében lépett hatályba, a termékekkel való kereskedelem pedig 2010 augusztusa óta büntetendő.