Esterházy a Süddeutsche Zeitungban megjelent esszéjével abban a másfél hete tartó vitában foglalt állást, amelyet Jacques Derrida és Jürgen Habermas marxista filozófusok indítottak el írásukkal.
|
Békétlenek
| |
Franciaország és Németország ellentéte az Egyesült Államokkal leglátványosabban az iraki háború felvezető szakaszában mutatkozott meg. A háborút hevesen ellenző Franciaország elutasítását részben az önálló európai külpolitikával, aktívabb világpolitikai szerepvállalással is indokolta. A különutas politika a háború után is folytatódott, Chirac, Schröderrel egyetértve a NATO-tól független közös európai haderő felállítását javasolta.
|
|
Derrida és Habermas szerint a kibővülő Európai Unió külpolitikai megújulásának is lehet néhány országból álló vezető ereje, a megújuláshoz vonzó kulturális vízióra is szükség van. A két filozófus tehát kiállt a franciák és németek különutas külpolitikai elképzelései mellett.
Esterházy szerint eltúlzottak a különbségek: "Úgy néz ki, mintha Amerikát eltakarná Bush. Amerika véleményem szerint ugyanolyan, mint mi, csak másként" Esterházy szerint is üdvözlendőek az erőegyensúly megteremtésére irányuló erőfeszítések, az egyensúly azonban nem cél, csak következmény lehet.
Habermas szerint a vonzó európai vízió manapság csak "a tanácstalanság nyugtalanító tapasztalásából születhet". "Ezek fontos mondatok" - véli Esterházy. A mostani tanácstalanság azonban "inkább nyugodtnak tűnik". "Az első lépés tehát az lenne, hogy nyugtalanok legyünk. Meg kellene találni (tudomásul venni) az összeurópai nyugtalanítót" - zárja esszéjét az író.
Átfogó elemzések, világátalakító kérdések és jövőképek egy kötetben.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!