Lukács
7 °C
22 °C

A vasúttársaság kárpótolja a francia zsidókat

2006.06.07. 15:03
Történelmi jelentőségű ítéletet hirdetett Toulouse bírósága, mikor emberiesség elleni bűncselekmény elkövetése miatt kárpótlás fizetésére kötelezte a francia kormányt és az állami vasúttársaságot. A túlélők szerint a társaság dolgozói túlteljesítették a nácik elvárásait, lett volna választási lehetőségük. A vasúttársaság fellebbez a döntés ellen. A Magyar Államvasutakat eddig nem vonták felelősségre.

A francia kormányt és az állami vasúttársaságot kárpótlás megfizetésére ítélték Franciaországban, mert a második világháborúban zsidókat deportáltak egy gyüjtőtáborba, akiket onnan az auschwitzi haláltáborba küldtek, írja a BBC. A pert egy olyan testvérpár indította, akiknek zsidó rokonait vonattal szállítottak a Párizs melletti Drancy városában működő táborba Franciaország német megszállása idején. 1942 és 1944 között több mint 75 ezer francia zsidót deportáltak a németországi haláltáborokba.

Toulouse bírósága emberiesség elleni bűntettben találta bűnösnek a francia államot és a SNCF (Société Nationale des Chemins de fer Français) állami vasúttársaságot. A döntés értelmében a család 60 ezer euró kárpótlásra jogosult, amit a francia állam és a vasúttársaság köteles kifizetni.

Kényszeres együttműködés

Sokak szerint a bíróság döntése mérföldkő lehet, bár a SNCF úgy tervezi, hogy fellebbez ellene. „Meghökkentő szabályozás, képtelen vagyok megérteni” – nyilatkozta a társaság egyik ügyvédje, Yves Baudelot. Szerinte nem vonhatóak felelősségre, hiszen a háború idején a nácik kényszerítették a cég alkalmazottait az együttműködésre.

„Az SNCF-nek nem volt választási lehetősége. A nácik levélben tudatták, hogy mindent meg kell tenniük, amit a német hatóságok akarnak, aki ellenáll, lelövik” – magyarázta Baudelot. Az érvelést korábbi ügyekben azok a bírák fogadták el, akik szerint a SNCF valóban náci irányítás alatt működött a háború idején.

Az ügyre Alain Lipietz, az Európa Parlament képviselője, és Helene nevű testvére hívta fel a bíróság figyelmét. A testvérpár elmondta, hogy terelték össze Toulouse városában édesapjukat, és számos rokonukat 1944 nyarán, és tették fel őket a Drancy felé tartó vonatra.

Túlteljesítették a terveket

A Lipietz testvérek édesapja és egy rokona, akik túlélték a háborút, történelmi jelentőségűnek ítélték a bíróság döntését. Úgy vélik, ezek a tettek nem egyének, vagy akár támogatók tettei, hanem az állam felelőssége.

Dokumentumok is bizonyítják, hogy a SNCF a francia államnak számlázta ki az utazás költségeit, követelésének behajtásával pedig még Franciaország felszabadulása után sem hagyott fel. Lipietz szerint a bíróság mostani döntése bizonyítja, hogy az állam és a vasúttársaság sokkal többet tettek, mint amit nácik elvártak volna tőlük. Chirac elnök több mint tíz évvel ezelőtt ismerte be Franciaország szerepét a zsidók deportálásában, ami a BBC tudósítója szerint segített begyógyítani a legmélyebb sebeket, és lehetővé tette az ítélkezést.

A MÁV-ot még nem perelték

A magyar vasút ellen eddig nem indult ilyen eljárás. Raul Hilberg A pusztítás dokumentumai című könyvében azt írta, hogy az áldozatok koncentrációs táborokba szállításában Európa legkülönbözőbb részeiből részt vett a vasutak nagy létszámú vasutas- és tisztviselőgárdája, akik a vonatokat működtették, és akik az adminisztrációt végezték, azaz kiállították az egy útra szóló vasúti jegyeket. Magyarországon ugyanez történt, a Magyar Államvasutakat azonban nem vonták felelősségre.

Míg a Horthy-korszakra vonatkozóan még a mozdonyok típusairól is konkrét adatok maradtak fenn, az 1944-es tavaszi, nyári időszakról szóló dokumentumok eltűntek - ezzel érvelnek azok, akik ellenzik a MÁV számonkérését - mondta az MTI-nek Kovács Tamás történész.

Eltűnt menetlevelek

"A háborús időszakban a menetlevelek valóban ott maradtak az állomáson, illetve eltűntek, ám ettől még perelhető lenne a MÁV. Véleményem szerint azonban nem a MÁV felel a deportálásért, hanem azok az emberek, akik kiadták az utasítást" - vélekedett Botos János történész, a Holokauszt Emlékalapítvány munkatársa. "A magyarországi deportálásokat és a vasúti szállítást Eichmann különleges kommandója vezette, amelyben közreműködött a magyar államgépezet és közigazgatás. Erkölcsi szempontból azon is érdekes elgondolkozni, hogy vajon a szövetségesek miért nem bombázták az Auschwitzhoz vezető vasúti síneket" - tette hozzá a történész.

Bibó Istán Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című könyvében így fogalmazott: "..A közigazgatás még emberségesebb része is nagyobbrészt abban a szellemben működött, hogy a törvényes magyar kormánynak a törvényes intézkedéseit hajtja végre, amelyek csupán kegyetlen és erőszakos végrehajtói közegek kezében vezettek különféle borzalmakra....Odáig csak nagyon kevesen jutottak el, hogy az államhatalmat gengszterbandának, rendeleteit papírcafatoknak, s a velük való engedetlenséget, kijátszást és hamisítást erkölcsi kötelességnek tekintsék".