Miklós
-7 °C
2 °C

Kudarcesélyes csúcstalálkozó Nizzában

2000.12.04. 15:33
A csütörtökön kezdődő nizzai csúcs kulcsfontosságú lesz a bővítési folyamat szempontjából. Itt kell, hogy eldőljenek olyan kérdések, mint a miniszteri tanácsi szavazatok újraelosztása, a minősített többséggel hozott döntések kiterjesztése több területre, illetve a ,,kétsebességes Európa" kérdése. Egyelőre azonban semmiben nincs egyetértés.
Az ok, ami miatt ezek a kérdések hirtelen sürgőssé váltak, az Unió bővítése. Bár az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt a minősített többséggel hozott döntések száma (nagyjából 80 százalék), igen sok területen még mindig vétójoggal bír minden tagállam. Ez működik is egy olyan unióban, ahol - mint ma - 15 tag van. A bővítés azonban akár 30 tagúvá is teheti az EU-t, ilyen sok tag esetén pedig az intézménybénulás és döntésképtelenség veszélye fenyeget, ha mindenkinek vétójoga van. A francia elnökség ezért több ilyen, egységet követelő területre is kiterjesztené a minősített többségi szavazást. A legfontosabb öt terület a népjóléti ügyek, a bevándorlási politika, az adózás, a kereskedelem, és a regionális segélyek kérdései.

Szavazatok és biztosok országonként
OrszágSzavazatok a miniszteri tanácsbanBiztosok számaLakosság (millió fő)
Németország10282
Franciaország10259
Nagy-Britannia 10259
Olaszország10257
Spanyolország8239
Hollandia5115
Görögország5110
Belgium5110
Portugália5110
Svédország518
Ausztria418
Dánia315
Finnország315
Írország314
Luxemburg210,5

(forrás: Európai Bizottság)

Ragaszkodnak vétójogukhoz

Természetesen ezt sokan - valójában szinte mindenki - ellenzi, attól függően, hogy ki melyik területből profitál leginkább. Spanyolország és Portugália például mindenképp megőriznék vétójogukat a regionális segélyek ügyében, hisz ők ,,húznak" a legtöbbet ezekből. Britannia az adóharmonizálástól retteg, ezért itt nem engedne vétójogából. Franciaországnak mára nyilvánvalóvá vált, hogy külkereskedelmüket veszély fenyegetné az olcsó agrártermékeket piacra dobó kelet-európai országok csatlakozásával, ezért nem akarja magát alávetni a többségi akaratnak. Németország az olcsó munkaerő beözönlésétől tart, ezért a bevándorlási politikában akarja megtartani az utolsó szó jogát.

Nem könnyű a szavazatok újrasúlyozása sem

Ennek megfelelően a legfőbb döntéshozatali szervben, a miniszterek tanácsában is újrasúlyoznák a szavazatokat. A jelenlegi elosztás szintén a kicsiknek kedvez, de a nagyok közt is van aránytalanság: Párizs és Berlin egyaránt 10-10 szavazattal bír, pedig 23 millióval kevesebb francia van, mint német. Párizsnak persze esze ágában sincs erről lemondania.

Miért félnek a németek a bővítéstől?
Varsóban hétfőn hozták nyilvánosságra a Nemzetközi Tanulmányok Központja elnevezésű nem kormányzati szervezet Miért félnek a németek az Európai Unió keleti bővítésétől? című jelentését (a www.csm.org.pl internetoldalon tekinthető meg). A jelentés szerzői a német társadalom elutasító magatartását (csak 38 százalék támogatja a bővítést) egyebek között a volt NDK átalakulásának magas pénzügyi és társadalmi költségeire, az eurónak a német társadalom véleményének ellenére történt bevezetésére, a Brüsszel és az EU iránti kritikus viszonyra, amelyek Németország szempontjából kedvezőtlen megoldásokat erőltetnek, valamint arra a félelemre vezetik vissza, hogy a globalizáció kedvezőtlen befolyást gyakorol a német gazdaságra.

(forrás: MTI)

Mindenki szeretne legalább egy bizottsági tagot

A biztosok számának kérdése nem kevésbé komplikált. Jelenleg minden tagnak járna legalább egy bizottsági tag, de ha megnő a tagok száma, a bizottság túl nagyra nőne. A kis államok azonban - zászlóvivőjük Ausztria - nem hajlandóak elfogadni, hogy nekik ne legyen bizottsági tagságuk, attól félve, hogy a nagyok ,,fejük felett" hoznák a döntéseket. Még a csatlakozásra várók - köztük hazánk - is ragaszkodnak egy taghoz. A nagyok már lemondtak arról, hogy két taggal rendelkezzenek, a kicsik viszont nem akarják elfogadni a kompromisszumként felkínált rotációs megoldást, vagyis azt, hogy az országok váltakozva küldjék biztosaikat az Unió ,,kormányába".

A ,,kétsebességes Európa" az egyetlen ügy, amiben nagyjából van egyetértés: azok az - euroszkeptikus - államok, akik eddig befolyásuk csökkenésétől tartottak, mára hajlandóak elfogadni egy ,,kemény mag" létét, vagyis azt, hogy egyes államok szorosabban integrálódjanak bizonyos kérdésekben, mint mások. Persze ez gyakorlatilag már most is igaz, például az euró kérdésében.

Kudarcesélyes konferencia, reményteli magyar várakozás

Kicsi az esély a sikerre - összegzik sommásan és komoran diplomaták és kommentátorok nizzai várakozásaikat. Való igaz, Jacques Chirac francia államfőnek, az EU soros elnökének múlt heti ,,tapogatózó" körútja nem járt sok sikerrel, még a németekkel sem sikerült megegyeznie semmiben. Szerződéstervezet és egyetértés nincs, a ma is zajló külügyminiszteri egyeztetőértekezleten pedig kiderült, hogy még az előzőleg sima ügynek tekintett megerősített együttműködés kérdése (,,kétsebességes Európa") is problémákat vet fel brit, ír, és svéd részről. ,,Jelenleg nincs olyan kérdés, amelyben megállapodtunk volna" - mondta Hubert Védrine francia külügyminiszter újságíróknak. A Die Weltben megjelent nyilatkozatában Romano Prodi EU-főbiztos szerint ötven százalék esély van a sikerre.

"Természetes, hogy az utolsó pillanatig folynak az egyeztetések" - ismertette a magyar kormány hivatalos, optimista álláspontját lapunknak Horváth Gábor külügyi szóvivő. Horváth emlékeztett, hogy az Unió eddig minden alkalommal sikeresen véghezvitte azokat a reformokat, melyek önmagára vonatkoznak.

Csatlakozásra várók
Sok múlik Nizzán

Megengedhetetlen a kudarc

Ha bukik azonban konferencia, figyelmeztetnek sokan, valóban baj lehet. Évekbe telhet, míg újra összeülnek és valódi döntést hoznak a kormány- és államfők, ez pedig a csatlakozásra váróknak rossz hír. A La Vanguardiának nyilatkozó Javier Solana kül- és biztonságpolitikai felelős arra figyelmeztet, hogy nem engedhető meg a kudarc, mert az évekkel visszavetné a strukturális átalakítást és a bővítést. Ráadásul rengeteget árthat az amúgy is gyengélkedő eurónak. Azt már csak a pesszimistább közgazdászok teszik hozzá, hogy ha az euró hosszútávon nem szedi össze magát - vagy esetleg még tovább gyengül -, az gazdasági pánikhoz vezethet. A jelenlegi csúcsot egy év tárgyalássorozat előzte meg. A borús helyzetből és a kudarctól való félelemből elemzők szerint az következik, hogy valamilyen egyezményt összekalapálnak majd Nizzában, radikalizmusa azonban legalábbis kétséges. Halasztásra kell számítani több kérdésben is.