További USA cikkek
- Donald Trump megszólalt: „Vérfürdő” lesz, ha nem választják újra
- Jön Joe Biden évértékelője, mindenki azt várja, megteszi-e a nagy bejelentést
- Balkáni tükör: kire kacsint Trump, kit segít Biden?
- Trump egy volt energiaügyi lobbistát jelölt belügyminiszternek
- Trump: Obama lehallgatott, ez az új Watergate
James M. Jeffords |
Jeffords lépése felbolygatja a kongresszusi erőviszonyokat
Jelenleg 50-50 képviselővel rendelkezik mindkét párt a szenátusban, a döntő szavazat az alelnöké, aki természetesen szintén republikánus. A politikus lépése a Demokrata Párt kezébe adja a felsőház irányítását, ami többek közt azt is jelenti, hogy ők jelölhetik a bizottsági tagokat, és több, a törvényhozás menetét alapvetően befolyásoló bizottsági elnöki poszthoz is jutnak. Bajba kerülhet Bush elnök törvénykezési programjának több eleme is. Republikánus stratégák azt nyilatkozták a The New York Timesnak, hogy az adminisztráció egész programját veszélybe sodorhatja a szenátor távozása.
A szenátor a párt balszárnyán helyezkedett el
Jeffords egyébként egyike a legliberálisabb republikánus szenátoroknak, többször is szavazott a párt ellen. Kapcsolata a Fehér Házzal rossz, véleménye sok ponton homlokegyenest eltér a konzervatív programmal rendelkező elnökétől. Egyike volt azoknak a politikusoknak, akik miatt a republikánus törvényhozók tárgyalni voltak kénytelenek a demokrata ellenzékkel Bush adócsökkentési tervei kapcsán - a szinte teljesen kiegyensúlyozott kongresszusban ugyanis már egy képviselő szavazata is sorsdöntő lehet.
Index-grafika |
Mivel az Egyesült Államokban a törvényhozást és az elnököt (a kormányt) külön választják, gyakran előfordul, hogy a végrehajtó hatalomnak nincsen többsége a kongresszusban. Sőt, ez tulajdonképpen elég ritka: az ötvenes évek elején fordult elő utoljára, hogy a republikánusok uralják a képviselőházat, a szenátust és a Fehér Házat egyaránt. Bill Clinton kormányzásának első két évét leszámítva végig ellenséges, republikánusok uralta kongresszussal állt szemben - sokak szerint pont ez az egyik oka a Demokrata Párt jobbratolódásának, a kilencvenes éveket jellemző konzervatív reformoknak.