Orsolya
7 °C
17 °C

Tovább a végtelenbe

2008.05.07. 06:55
Észak-Karolinában Obama hozta a kötelező győzelmet, Indianában pedig drámai küzdelemre kényszerítette Clintont. Kár, hogy ez semmit sem számít - az előválaszási szezonból már csak egy hónap van hátra, Clinton hülye lenne most visszalépni. Az augusztusi demokrata elnökjelölő kongresszuson pedig bármi megtörténhet.

A létező legsablonosabb véget ért a május 6-i két demokrata előválasztás. Barack Obama nagyot tarolt a demográfiailag neki kedvező (amerikai politikailag korrekt eufemizmus, jelentése: jelentős részben feketék lakta) Észak-Karolinában, míg Clinton rendkívül szoros győzelmet aratott a döntően fehérek lakta, de Obama Illinois-ához közeli, a Chicagói médiapiac részének számító Indianában. (A cikk írásakor még számoltak Indianában, de megkockáztatom, hogy Obama már nem fogja behozni amúgy minimális hátrányát.)

Egy dolgot szögezzünk le az elején, akármilyen eredmények szülessenek is a hátralevő előválasztásokon, Clinton egy hónappal a vége előtt már nem fog kiszálni a jelöltségért folyó versenyből. És az sem valószínű, hogy az előválasztási szezon június 3-i befejezését követően, még az augusztusi demokrata jelölőgyűlés előtt visszalépjen riválisa javára. Hiszen egy jelölőgyűlésen bármi megtörténhet, és Clintonnak erős érvei vannak. Hiába van több kötött mandátumú delegáltja Obamának, hiába lesz már immár biztosan neki több szavazata az összes előválasztás után, erősebb érvnek tűnik, hogy Obamának az idő előrehaladtával sem sikerült meghódítania a kevésbé művelt fehér munkásrétegeket - ők az amerikai középosztály. Márpedig a kékgalléros fehérek ingadozó szavazók, ha nem tetszik nekik a demokrata jelölt, könnyedén a republikánusokhoz pártolhatnak.

Obama persze még bizonyíthat. Május 13-án Nyugat-Virginiában, 20-án Kentuckyban tartanak előválasztást, ha bármelyik államban sikerülne felülmúlnia a várakozásokat, végleg felé billenhetne a mérleg.

De ha ekkor sem sikerül meghódítania a fehér szavazókat, akkor kezdődhetnek Clintonék machinációi. Például a mandátumbíráló bizottságot uraló clintoniták alaposan elbírálhatják az obamista delegátusok mandátumát. Beültethetik Florida és Michigan küldötteit is a kongresszusra. A szuperdelegátusok, akiket legfeljebb adott szavuk köt, tetszésük szerint átpártolhatnak az aktuálisan szimpatikusabb/végső soron többet ajánló jelölt mellé. Mondhatnak most bármit, az, hogy egy szuperdelegált kire szavaz, csak a kongresszuson derül ki.

Sok múlik majd azon is, hogy melyik jelölt mennyire tudja majd kordában tartani saját delegáltjait. Obama eddig jól vizsgázott szervezésből, de kérdés, hogy lelkes, fiatal stábja mennyire ismeri majd ki magát a kongresszusi szabályok útvesztőjében.

Ahogy az is kérdés, hogy a Demokrata Párt fejesei miben hisznek inkább. A klasszikus demokrata koalíciót az eddigi előválasztások alapján Clinton tudná összekovácsolni. Az nem kérdés, hogy az Obama táborának magját alkotó feketék és fiatalok bármilyen demokrata jelölt mellé odaállnának. A kékgalléros munkásréteget viszont láthatóan csak Hillary képes megszólítani, igen nagy százalékban pártolnának inkább McCainhez, ha Obama lenne a jelölt. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a demokratáknak a hagyományos koalíciójukkal kéne nekifutni a választásoknak. A stratégák már biztos számolgatják, hogy a liberális-értelmiségi-ifjúsági-fekete koalíció elég szavazatot hozhat-e novemberben.

A történelmi tapasztalatok Obama ellen szólnak. John Kerry 2004-ben minden tekintetben vereséget szenvedett. Michael Dukakisszal felmosták a padlót 1988-ban. 1984-ben Garry Hart még a jelöltséget sem tudta megszerezni, ahogy 1980-ban Ted Kennedy sem, pedig aztán neki nem volt nehéz dolga Jimmy Carterrel. 1972-ben George McGovern 49 államban kapott ki Nixontól, pedig már szó volt a Watergate-ről, Vietnamban meg zajlott a háború. Az utolsó liberális demokrata, aki győzni tudott, Franklin Delano Roosevelt volt, de ő bírta a kékgallérosok támogatását is. A fehér középosztály szavazatai nélkül demokrata politikus még nem nyert elnökválasztást, Bill Clinton is a középosztályt célzó programjaival tudott nyerni 1992-ben. Ami pedig a lelkes fiatalokat illeti az "ifjúsági szavazat" az amerikai politika szent grálja. A demokraták McGovern óta várják, hogy a fiatalok végre jelentős számban menjenek el szavazni. Eddig még sosem jött be, míg a hatvan éven felülieknél hetven százalék feletti a részvételi arány, a fiataloknál a legmagasabb érték sem érte el az ötven százalékot.

Egyszóval, a demokraták nincsenek könnyű helyzetben. A jelöltséget Obama érdemelné az eredmények alapján. Clinton az elkötelezett küldöttek és az összes szavazat számában sem tudja már behozni. De ez a jelölőgyűlés nem arról fog szólni, hogy ki kapott több szavazatot, vagy kinek van több elkötelezett küldötte. Ez a kongresszus kizárólag arról fog szólni, hogy melyik jelöltnek lehet nagyobb esélye John McCain ellen. És bár a mostani közvélemény-kutatások szerint Obama tűnik esélyesebbnek, gyengesége a fehér szavazók körében megkérdőjelezi ezt.

[Ha van mondanivalója, be szeretne szólni a szerzőnek, helyesírási/ténybeli hibát talál, vagy csak melegebb éghajlatra küldené bármelyik jelöltet, jöjjön kommentelni!]