Ezek a konfliktusok ugyanakkor nem korlátozódnak a hadviselő országok hadseregére - az áldozatok többsége civil. A polgári lakosság nagyobb eséllyel esik áldozatul tömeggyilkosságnak vagy erőszakos kitelepítésnek, mint eddig bármikor. Az ezredforduló háborúinak egyik legjellemzőbb kísérőjelensége az éhezés vagy a nemi erőszak - írja a Vöröskereszt.
Vége a hidegháborúnak
A svájci alapítású szervezet szerint a konfliktusok megszaporodásának oka a hidegháború végében, a szegénységben és szociális egyenlőtlenségben, illetve a korrupcióban keresendő.
Az erőszak persze megnehezíti a humanitárius szervezet dolgát: megszaporodtak a Vöröskereszt-alkalmazottakat ért támadások. 2000-ben a szervezet hét munkatársa halt meg, ebből hét a Kongó-medencében dúló "afrikai világháborúban".
Ennek ellenére a Vöröskereszt tavaly a világ nyolcvan országában volt jelen aktívan; 204 ezer tonna segélyt osztott szét (ebből 72 ezer tonnát a volt Jugoszlávia területén); egészségügyi programokat működtetett a világ 41 országában, és 20 millió svájci frank értékben támogatott hasonló programokat további 53 országban; 2500 konfliktusban eltűnt személyt kutatott fel.
Az ICRC 220 millió svájci frankos segélybüdzséjének 42 százalékát - nem meglepően - Afrikában, 40 százalékát - főként a balkáni válságnak köszönhetően - Európában és Észak-Amerikában költötte el.
A legnehezebb dolga a Vöröskeresztnek a háború, szárazság és nemzetközi szankciók sújtotta Afganisztánban volt. A szervezet csaknem kivonult az országból az ENSZ-szankciók kihirdetése után, de végül a tálib vezetés garantálta a biztonságát. A jelentés szerint a Vöröskereszt javított a kórházak helyzetén, támogatást nyújtott a szárazság és szankciók miatt éhező lakosságnak, a fundamentalista iszlám rendszer által sújtott nőknek, és segített feltérképezni az aknamezőket.