Részeg, trágár és egészen apró

Ha nem is éri el egy lézerkardozó hülyegyerek vagy egy jelentőségteljesen néző prérikutya népszerűségét, de Albertirsa focicsapatának himnusza a maga módján netes sztárrá vált az elmúlt napokban. Nem is csoda persze, olyat még rohanó világunkban sem mindennap hall az ember, hogy valaki herélt hangon vonyítva áriázzon a The Show Must Go On dallamára olyanokat, hogy "A győzelemért / Mindent megtesz ez a csapat / Mert jó, jó a csapat" meg hogy "Meccsnek végén / Ők boldogok lesznek / Egy szerényet / A Jazzben ünnepelnek / Óó, de sose isznak / Sokat átbeszélik a tanulságokat". Papp Attilának hívják a  zseniális áriázót, és a himnusz annyira tökéletes, hogy  nekem gyanús, hogy valami duplafenekű víruskampányról lehet szó.

A fociinduló elvileg konzervatív műfaj lenne, de a kisebb csapatok ebben is rugalmasabbak, hamarabb váltanak valami újra, így igen szórakoztató órákat tölhet az ember videómegosztós himuszszörföléssel. Van itt minden, a lakodalmastól a metálig, a népsportos patronoktól a bátor bazmegolásig. Himnuszszörfölni egyedül érdemes, merészen ugrándozva, nem akarom elrontani a mókát, így most csak pár állócsillagra hívnám fel a figyelmet.

Az "őszinte himnusz" furcsa szóösszetételnek hangozhat mindaddig, amíg az ember nem hallotta a Sormás SE indulóját, ami a csodálatos helyi hip-hop együttes, a K-PO műve. Sormás a Rigyác-Szepetnek-Eszteregnye Bermuda-háromszög mellett, Nagykanizsa közelében található, és azzal írta be magát örökre a futballtörténelembe, hogy futballindulójában bevallja: "Bulizással, bebaszással zárjuk le az évet". Ilyenkor minden hallgató egy kicsit sormásinak érezheti magát, és himnusztól várhatunk-e ennél többet?

A szám egy pontján a K-PÓ-sok eljátsszák, milyen lenne, ha a focikommentátorok ópium hatása alatt közvetítenének.

A legmegrendítőbb vallomás: "A szívünkből fóóólyik a vér / Akkor is kiállunk a csapatért".

Amit Snoop Dogg sem mert volna meghúzni

A nyugati parti G-funk meglepően sok magyar focicsapatot nyűgözött le, Mateloveics és Emily kaliforniai hip-hop-ütemekre és nyávogó női kórusra álmodták meg a Püspökhatvani Sport Egyesület himnuszát, amit mindeközben beleng az utánozhatatlan Szigony utcai melankólia. És olyat talán maga Snoop Dogg sem mert volna lereppelni, hogy

"Elindították a csatába a csatárt / Várja már a csavart labdát. / Megkapja és a fejről bepattan / Így szerez előnyt Püspökhatvan."

Irigykedhet Pec, Rád és Acsa, hogy nem náluk rímel Pest megye legfeketébb hangja.

Hogyan mulat az ex-bányász?

Nyilván középtempós, Lord-stílusú rockot hallgat és Bon Jovinak képzeli magát, gondolhatták az egykori híres focivárosban, és az első osztályból kiesett tatabányai csapatnak ilyen indulót írattak. A szám csúcsa az elfúló "Harcoljatok! Harcoljatok!"

Ha már rock, jöjjön egy találós kérdés. Nagy Hoh-ho-ho-horgász + Jobb lábat a bal után, balt a jobb után + doni kozákok + matrózpunk = ? Hát a legjobb nevű magyar kispályás csapat, a Rubeola FC Csömör himnusza a Kárpátia előadásában. Ők a refrénverseny győztesei azzal, hogy "Rubelola, Rubelola, hopp, hopp, hopp". Szó mi szó, ez 10/10-es csapathimnusz, best of Kárpátia.

Sör és gajdolás

A nemhivatalos himnuszok és csapatindulók általában persze sokkal bátrabbak és innovatívabbak (értsd: trágárabbak és viccesebbek), mint a klubok által megrendelt dalok.

Ha van lelátóra illő zenei műfaj, akkor az a streetpunk, ami az utcán tengődő brit prolifiúk besörözött együttgajdolásra kitalált zenéje. A prolifiúk a tengődés és sörözés mellett köpködni szerettek meg focit nézni, mert az akkor még olcsó népi szórakozás volt, alig drágább a turházásnál. A történelem legjobb focidalát, a Trouble On The Terracest a műfaj alapegyüttese, a testületileg West Ham-fanatikus londoni Cock Sparrer írta.

A második legjobbat viszont egy magyar együttes, a legendás Boiler, ráadásul a Dinamo Torpedónak, ami a neve ellenére nem vicc, hanem a különféle addikciókból kigyógyult magyar punkok tényleg létező focicsapata. Az induló gondolati lényege: "Ha nem tetszik, amit tudunk / Letépjük a faszodat".

Rasszista lábjegyzet

A streetpunk később oi! néven az egyre inkább rasszistává váló skinheadek zenéje lett, és mivel a magyar lelátókon aránylag kevés a tengődő brit prolifiú, egy rakás csapat nemhivatalos himnuszát muzikális hungaristák írták. Klasszikus példa a Vecsés indulója a Radical Hungarytól. Pörgős szám, fülbemászó dallam és akárhány sör után is könnyen gajdolható refrén, amit én máris megtanultam:

"Hajrá, Vecsés! / Hajrá, Vecsés! / o-ooo-óó-lé-ó-óó"

A lelkesedést erősen csökkenti, hogy a Radical Hungary igazi náci csapat, az egyik legnagyobb slágerük a Fehér magyar, úgyis mint "Azt mondják, hogy rasszista vagyok / Mert van otthonom / Nem putriban lakom". Klassz lehetett Pisont Istvánnak Vecsésen játszania a karrierje végén.

Jó lehet csepeli csajnak lenni

A street punk karibi, skás vonulatába tartozik a Csepel FC-rajongó Rizsa lelátói klasszikusa. Táncos lendület, rokonszenves életigenlés plusz halhatatlan sorok:

"Üres a hordó / Repül a korsó / Mindenki fekszik az alkoholtól / Micsoda álmok / Micsoda lányok / Mindenkit basznak a csepeli srácok".

Nekem ez a kedvencem, sajnálom is, hogy MTK-s vagyok, mert "Salgótarjáni úti srácokkal" bicsaklik a ritmus.

A Csepelnek amúgy is jó, mert nekik a hivatalos himnuszuk se béna, hanem igazi, dauerolt hajú, cicanadrágos stadionrock, "Hajrá, Csepel! / Hajrá, Csepel! / A szívem tiéd / Nem hagylak el!". (Ezen a linken a Wall Street adja elő, két bikinis-zászlós muff társaságában).

Szinti keleten és nyugaton

Posztobányi László, a Pálinka-dal előadója, a kiskun Demis Roussos - tudják, "Gyümölcseink heves vére / Minden magyar büszkesége" - hatalmas szintetizátoros spíler. Az ő szintidiszkós átdolgozása avatja gyűjteményi darabbá a Kiskunhalas csapatának himnuszát, úgyis mint "Este meccs után / Ha múlatod magad / Halas város csapatára / Ürítsd poharad!"

Szintizésben a Nyugat sem marad el. A szombathelyi kiscsapat, a Spari FC zseniális megoldást választott: fogták a városi nagy testvér, a Haladás ismert himnuszát, a "Haladás" szót pedig kicserélték a saját csapatuk nevére.

A Haladásé egyébként a magyar futball egy legbénább himnusza. Nemrég egy fanatikus Hali-drukker vallotta be nekem, hogy mennyire piroslik a füle, amikor azt hallja, hogy "Jöhet majd az ellenfél a sínautóbuszon / Lehúzzuk a rolót mi a tizenhatoson". De ha ugyanezt turbómulatós-megaszintis stílusban nyomják le, olyan kis változtatásokkal, mint "Mikor a Spari Trading Team kivonul / a világ kivirul és a lány szíve kigyúl", az egész hirtelen a helyére kerül.

Itt a vége. Ha Ön azt hiszi, most már tényleg mindent látott és hallott, és hogy a focistáknál nincs keményebb, akkor ön naiv gyermek. Azzal búcsúzom, amint a BUTEC Budakalászi Tenisz Club összes versenyzője, együtt és egymás után megerőszakolja Tina Turnert. Ez a kemény, nem Schmitt Pál helyesírása!