Elvették a rovásírásos műtárgy iróniáját

Máris megorrolt a múlt héten megnyílt Mi a magyar? kiállítás egyik résztvevője a Műcsarnokra. A Société Réaliste elnevezésű művészduó Facebook-oldalán kérte az intézményt, hogy Sztálinváros vége című alkotásukat a lehető leghamarabb távolítsák el a kiállítóteremből, és az ezt követő sajtóközleményekből, publikációkból töröljék a csoport nevét. És mivel a Műcsarnok már kifizette az anyagköltséget a munka átvételekor, ezt az összeget a magyar Gróf Ferenc és a francia Jean-Baptiste Naudy által alkotott, nemzetközileg is elismert művészeti csoport kész azonnal  visszafizetni.

A Sztálinváros vége egy rovásírásos városnévtáblát ábrázol, és nyilvánvalóan azt a jobboldali önkormányzatok által követett divatot figurázza ki, melyet követve még a Székelyföldtől nyolcszáz kilométernyire lévő Zalába is rovásírásos helyiségnév-táblákat állítanak. A Société Réaliste problémája az volt, hogy műalkotásukat a kiállítás Legendák nevet viselő termében állították ki, ahol a csodaszarvasok és turulok között a Sztálinváros vége elvesztette eredeti kritikai értelmét, és nem több egy „exotizáló aláfestésnél”. Az alkotók ironikus szándékait ráadásul a Legendák termében olvasható tárlat-bullshit is rombolja, mely Lezsák Sándor-i mélységben ragozza a semmit:

„A legtöbb nép közösségi emlékezetében fellelhetők az ősi múlt tudományos szempontból tisztázatlan, de széles körben ható hősei, a valóságtól bátran elrugaszkodó történetei. A középkori krónikások többsége az eredetmondákat, a hitet adó, példamutató csodás történeteket ugyanúgy fontosnak tartotta rögzíteni, mint kortársaik viselt dolgait. Bár az akadémiai historizmus ezeket nem tekinti hiteles forrásnak, a magyar történeti tudatnak mindig is szerves része volt a Csodaszarvas legendája, a turulmadár mítosza vagy a hun-magyar rokonság. Az érdeklődő laikusok nem csekély része meggyőződéssel vallja, hogy ezek a múlt ködébe vesző mondák történeti alapokon nyugszanak. A mitológiai vagy történelmi alakokhoz kapcsolódó legendák ilyen módon – a tradíció valós vagy irodalmi elemeként – a mai magyar identitást is sok esetben befolyásolják. Az itt látható művek erre reflektálnak.”

Az Indexnek sikerült elérnie a Société Réaliste magyar tagját. Gróf Ferenc elmondta nekünk, hogy június 25-én, nagyjából egy hónappal a Mi a magyar? megnyitója előtt kapták meg a felkérést, melyben nem szerepelt a kiállítandó mű szoros kontextusa. A megnyitón pedig nem volt ideje elolvasni a tárlat kísérőszövegét, ezért reagált csak most a mű elhelyezésére. Kérdésünkre Gróf elmondta, hogy nem keresték meg személyesen a Műcsarnokot, és nem is merült fel bennük az, hogy áthelyeztessék a Sztálinváros végét, mivel nem kívánnak belemenni semmilyen alkudozásba. Ez ugyanis már idegen a művészettől, ráadásul a Legendák termének többi darabja és a kísérőszöveg szerinte egy olyan egységes, zárt világképet sugall, mellyel a Société Réaliste nem tud közösséget vállalni.

A Société Réaliste döntésével az Indexnek nyilatkozó Király András képzőművész is egyet tud érteni, egy ilyen kontextusban szerinte is elvész az eredeti művészi szándék. A kiállításon két, tükörre húzott paprikacsíkkal jelenlévő Király szerint többeket is a teljes előzetes koncepció ismertetése nélkül kértek fel a részvételre.

A hazai képzőművészek helyzetére az egyébként Párizsban élő Gróf Ferenc is kitért, aki szerint a finanszírozási struktúra központosításával a magyar művészek egyre kevésbé engedhetik meg azt, hogy nemet mondjanak az ilyen felkérésekre, és kénytelenek belemenni bizonyos kompromisszumokba.

Az ügyben természetesen megkerestük a Műcsarnok vezetését is, az intézmény azonban csak holnapra ígért tájékoztatást, mivel előbb még át akarják gondolni a történteket.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!