Luca, Ottilia
1 °C
5 °C

Szponzorált házibuliba járnak a tinik?

2013.02.19. 09:41 Módosítva: 2013-02-19 15:36:00

“A Nap odasüt a házra, madárka száll az antennára” - énekli a Kaukázus egykori frontembere, és nem is egy bábszínház bemelegítéseként pár tucat óvodásnak, hanem egy rakás részeg egyetemistának, akik arcukon a Hair óta rettegett mosollyal tátognak vele, sőt néhányan még mutogatnak is: a nap ugye süt, az ujjaim rezegnek, ez meg itt a házikó, a kezemmel mutatom a tetőt. És igen, közben úgy nézek, mintha Geréb Ágnes szállt volna alá mennyei ragyogásban.

Mindez a Mika Tivadarban csak egy kicsit meglepő, az viszont kifejezetten furcsa, hogy alighogy véget ér a dal, ami belekarolt a lelkekbe, és közös körtáncra hívott a boldogság hajnali harmattól csillogó rétjén, na mindezek után az énekes leereszti dobozgitárját és szelíden csak ennyit kérdez: Ki akar nyerni egy ingyen Zubrówkát? Vagy hívjam inkább Zsubinak?

És mindenki mosolyog, Geréb Ágnes még itt van köztünk, csak ingyen termékmintákat osztogat vodkás üvegnek öltözve. És ez a fickó énekelte még nem is olyan rég, hogy “Csak a teszkó, mindenkinek lesz jó, akciókban dúskálunk, és megment minket a teszkó”.

Mindez csak azért fontos, mert ez a hosszú pr-akciók éjszakája, a hétvége amikor a buli színtiszta marketingként csapódik ki a lepárlóban. A Zubrówka mellett most akciózik a Rézangyal is, hogy sípoltatná ki a nevük az NMHH. A békebeli életérzésre építő pálinkamárka persze most már a nagyon fiatalokra hajtana, ahogy mindenki más is. A tizenévesek meg ugye nem buknak a rusztikus bútorok közt a pálinka opálos csillogásában gyönyörködő öltönyös üzletemberekre, így jött, hogy az ötlet, hogy legyen egy házibuli, de olyan hatalmas, hogy a készenléti rendőrség is kivonuljon a konfettiágyúkkal.

És ha már házibuli, hát válasszák meg a tagot, aki az egészet tartja, de nem is egyszer, de hat hónapon át folyamatosan, és kapjon is házat a bulihoz, de legalább is egy lakást. Meg reflux tornyot lánccal. Az álommeló alkoholista verziója ez, mert hát mi lehet annál jobb munka, mint fél évig bulizni, ráadásul úgy, hogy a buli jön házhoz. Főleg, ha reggel nem neki kell felmosnia a hányást, és elmosogatnia a cigarettacsikkekkel csurig tömött poharakat.

Mindezt a Facebookon reklámozta be a cég, de nem mint pr-eseményt, hanem mint igazi házibulit. Mert ugye a social web, meg a tinédzserek marketingelérése, még jó, hogy a Snapchat még csak most szivárog át a határon, mert azt már egy harmincas marketinges meg sem érti, csak ha bekatizik a webkettes továbbképzés előtt.

A házibuli persze a Bár Ó nevű romkocsmával egy címre volt bejelentve, hiszen a pálinkaház arca a kocsma melletti lakásban húz le majd fél évet, vagyis meghitt vasárnap délelőttök várnak rá az elkövetkező hónapokban pár tucat ismeretlen részeggel, akik túl sokáig maradtak a szórakozóhelyen. De legalábbis egy felessel tovább a kelleténél.

A nyitó bulin persze egy saroknyi tizenéves vár szép sorba rendezve arra, hogy bejusson egy olyan romkocsmába, ahova egyébként egy másik hétvégén csak úgy besétálhat, körülnézhet, majd fintorogva megjegyezheti, hogy baszdmeg, ide is csak harmincas angolok járnak legénybúcsúzni. Amikor azt kérdezem, hogy zavarja-e őket a házibulinak számító szponzorált jókedv, akkor egy részük furán néz rám, és van olyan is, akinél hallani a csörömpölést, ahogy leesik: ja, akkor ezért vannak itt a biztonsági őrök. De a többség csak megvonja a vállát, persze, hogy reklámparti, de hát van ingyen pia, és bent bulizik egy rakás barátjuk.

“Az olimpiát meg a Coca-Cola szponzorálja, nem?” - mondja az egyik sorban álló egyetemista srác, majd a jól felépített hasonlathoz újabb, de rozoga építményt ácsolva még hozzáteszi: “Ha szeretem a magasra ugrást, vagy tudod, ahol azon a lécen vetődnek át, akkor elmegyek, még ha nem is szeretem a kólát. Mondjuk nem tudom, ki nem szereti a kólát”.

Odabent eközben a huszonéves szponzorarc bulizik, hátán egy ledfal erejével világít, hogy Tag, a kabátjába pedig két tömlőt varrtak, egyet a mézes baracknak, egyet meg a szilvának. Ennyiben, meg pár raklapnyi előre csomagolt felesben ki is merül a pálinkaház támogatása, ide tényleg mindenki olyan piát hoz be, amilyet csak akar, és nincsenek hatalmas molinók, meg felest kínáló, cégjelzéses miniszoknyába öltöztetett hoszteszek sem.

Idebent is érdekelt volna, hogy most akkor zavar-e valakit az hogy egy marketingakció keretén belül isszák le magukat, de a legértelmesebb nyilatkozat is csak annyi volt, hogy “nincs jobb mint tinivel kúrni”. Ez pedig ugyan többet mond a célcsoport alkoholfogyasztási szokásairól, mint egy ppt-vel megtámogatott, száz oldalas pdf-ben letölthető piackutatás, mégsem adott választ a releváns kérdésekre.

A Tag persze folyékonyan nyilatkozott, biztos Pálffy István tartott neki tréninget a buli előtt: a lényeg az, hogy bulizni jó, a termék jó, és a kettő közti összefüggés legfeljebb a véletlen műve. Mindez jelentheti azt, hogy a mai fiatalok rohanó világunkban már kurvaként állnak az információs szupersztráda szélén, kezük feltartva, mint egy lájk gomb, és mindenre felkéredzkednek, amit a cégek kínálnak. De jelentheti azt is, hogy végre felnőtt egy generáció, akik értik, hogy mi az a piacgazdaság. Megkockáztatom, hogy a marketingesek sem tudják a választ, csak eventet kreálnak, bulit, meg koncert hirdetnek, és osztanak meg. Azt ismételgetik, hogy gerillamarketing, meg social web, és igyekeznek megjegyezni, hogy a Tumblr az új Facebook, a Snapchat meg az új Tumblr, és egyébként is a Gangnam Style már kínos, a Harlem Shake viszont kúl. És a végén a kúlt megpróbálják fiatalosan megnyomni.

A harmincas éveik végét taposó marketingszakemberek megnyugtatására azért közlöm, hogy semmi nem változott: a házibuli központja még mindig a konyha, és az este egy pontján a rendőrök ugyanúgy kiszálltak, mintha csak 1986-ot írnánk.