Nyilván az ellenkultúrát képviseljük

A Bánkitó Fesztivál egyik alapvetése mindig a függetlenség volt, ezért is nincsenek reklámok a rendezvényeiteken. De mi a baj a hirdetésekkel? Nem lehet olyan támogatót találni, ami nem vár el cserébe hivalkodó felhajtást?

A fesztivál indulásakor eldöntöttük, hogy nem fogunk függeni senkitől politikailag, emberi léptékűek szeretnénk maradni, és nem akarunk olyan támogatókat, akikről nem lehet biztosan tudni, honnan szerzik a pénzüket – arra viszont nincs módszerünk, hogy ezt igazán követni tudjuk. Olyan emberekkel kezdtünk a szervezésbe, akik korábban dolgoztak nagyobb fesztiválokon, és elegük lett belőle; fontos volt, hogy a Bánkitó kiszakadást jelentsen az embereknek, a legtöbb szponzor pedig olyasmit követelne meg tőlünk, ami tönkretenné ezt az élményt. A látogatóknak bejött, hogy nem mászkálnak mindenütt hoszteszlányok.

De azt sosem akartuk, hogy semmiképp se legyenek támogatóink: már második éve van ilyen együttműködésünk, de ez mindig összefügg az eredeti célkitűzéseinkkel. Tavaly a Telenorral közösen csináltuk meg a Mutyimentes Övezetet, ahol szinte észre sem lehetett venni, hogy ők állnak a dolog mögött. Idén a Magnet Bankkal ugyanígy vagyunk: ők ugyanúgy a civil szervezeteket, a fenntarthatóságot támogatják, mint mi, úgyhogy a projekthelyszínükön is erről van szó. Velük nem kellett kompromisszumokat kötnünk.

Azt mondod, a politikától is függetlenek akartok maradni, ugyanakkor az emberek egy része számára már az politikai, ellenzéki elkötelezettséget jelent, hogy a fesztivál a menekültek befogadása mellett, a kormány hivatalos kommunikációjával szemben foglal állást, hiszen az idei jelképetek egy szétvágott kerítés. 

Ez a fesztivál minden évben jelzi a tematikájával, hogy mik a számunkra fontos értékek, és nyilván olyan embereket várunk, akiket érdekelnek ezek a dolgok, és ha nem is értenek egyet, de szeretnének beszélgetni róla. Politikusokat pedig nem hívunk meg, legfeljebb kerekasztal-beszélgetésekre, de oda is a téma lehetőleg minél fiatalabb szakértőit. És tök jók a visszajelzések: a jobboldali médiában sem hozzák ezt fel ellenünk, nem állítják, hogy valamilyen pártkötődéssel rendelkező fesztivál lennénk. Nekünk fontos, hogy nyílt párbeszédet lehessen folytatni az év legfontosabb témájáról, a migrációról, vagy a másik fő témáról, a korrupcióról, és azt sem rejtjük véka alá, hogy mi erről a véleményünk.

Lassan ellepik a várost a plakátjaink! * Keressetek ti is, reméljük, sokat láttok majd. * #bankito #plakat #hataroknelkul

Bánkitó Fesztivál (@bankitofesztival) által közzétett fénykép, 2016. Máj 25., 01:16 PDT

Tarthatatlan és iszonyatosan para az a menekültellenes manipuláció, ami folyik a médiából. Ezért is jelenik meg ilyen erősen grafikai elemként és állásfoglalásként a szétvágott kerítés.

Szerintem már azzal is tettünk valamit, hogy teleplakátoltuk a várost ezzel a poszterrel.

Szervezés közben azért muszáj kapcsolatba kerülnötök a politikával, ha mással nem is, Bánk önkormányzatával mindenképp. Érzékeltek bármilyen ellenállást?

Senki előtt nem titok, hogy fontos nekünk a ma konfrontatívnak számító társadalmi üzenetek megjelenése, ennek ellenére elég befogadó az a közeg, amit találtunk. Talán azért, mert Bánknak vannak hasonló hagyományai, az ellenpedagógiai táborok és az ott mindig megforduló híres emberek miatt. Úgyhogy a város egyáltalán nem akar konfrontálódni velünk. Az ember biztos nem így képzeli el a mai magyar vidéket, de Bánk van ennyire nyitott. A hatóságok meg mindig a kulturált közönséget dicsérik.

A függetlenségünkkel pedig az is jár, hogy az NKA-hoz vagy más állami szervezethez sem pályázunk, nincsenek ilyen bevételeink. A fesztivál a vendéglátós és a jegybevételekből tartja el magát, ami azért durva, mert nem is tudok más olyan, hasonló méretű kulturális projektről, ahol nem jelennek meg állami pénzek. Mondjuk én azt gondolom, úgysem kapnánk semennyit, úgyhogy igazából időt is megspórolunk azzal, hogy nem írunk pályázatokat.

De hogy lehet megélni csak a bevételből? 

Ez csak annak köszönhető, hogy az emberek olyan jó fejek, hogy megveszik a jegyet a fesztiválra – ebből jön a legtöbb bevétel. Abban a pillanatban, hogy ők úgy döntenek, nem érdekeljük őket, nem lesz többé fenntartható a Bánkitó. Ez egy nonprofit fesztivál, amit 90 százalékban önkéntesek szerveznek, most is százötvenen segítenek nekünk, sőt mi magunk is csak költségtérítésért dolgozunk, és a zenekarok is kevesebbet kérnek, vagy akár ingyen jönnek. Ezzel nagyon sokat megtakarítunk. De azért jó lenne, ha lenne egy fizetést is kapó stábunk, és valahányan évközben is tudnának a fesztiválon dolgozni.

Mekkora a fesztivál teljes költségvetése?

A vendéglátásra nincs igazán rálátásom, de pár tízmillió forint körüli összegről van szó. De szerintem a fesztiválnak sokkal nagyobb az eszmei értéke: ha minden önkéntes melót és fellépti díjat kiszámláznának a megszokott áron, ennek az ötszöröséről beszélnénk.

Idén először árultok fesztiválpólókat és táskákat, darabját párezer forintért. Az eladások tudnak észrevehető bevételt termelni?

Meglátjuk, de remélem, működni fog. Még mi is tanuljuk ezeket a dolgokat: évről évre próbálunk kitalálni újabb és újabb ötleteket, hogy fenntartható maradjon ez az egész.

Ellenkultúrának tartod, amit a Bánkitó képvisel?

De arra jutottunk, inkább a progresszivitást erőltetnénk, még ha ez fellengzősen is hangzik. Az első pillanattól fogva úgy válogatjuk a zenei, színházi és civil programokat, hogy megmutassuk, milyen ma a progresszív kulturális közeg.

Persze nyilván az ellenkultúrát képviseljük, ha kultúrának a Magyar Művészeti Akadémiát vagy a Nemzeti Kulturális alap által támogatott dolgokat nézzük, vagy akár a propagandába átment Petőfi Rádióra gondolunk. Bár az igaz, hogy az ellenkultúra és a progresszív kultúra ma eggyé és ugyanazzá kezd válni, mivel a rendszer által támogatott területek legnagyobb része avítt, nem előremutató, megrekedt, konzervatív kulturális értékeket mutat. A mi közönségünk talán azért sokszínűbb, mint a nagy fesztiválokéi, mert a nagy fesztiválok már unalmasak.

Tud organikusan együttműködni a tűző napon részegen tóba ugrálás a koncertek előtt, meg a civil kerekasztal-beszélgetésen a szemléletformálás?

Szerintem tud, de hazugság lenne azt mondani, hogy minden ember megjelenik a beszélgetős programokon, mert nem jelenik meg:

De az tök fontos, hogy megvannak ezek a programok is. Ez hatalmas lehetőséget kínál arra, hogy egy csomó bulizót is behúzzunk, és ezzel ők is érzékenyebbé váljanak a társadalmi problémák vagy a kultúra felé, mivel itt nem igazán lehet elkerülni, hogy beleütközz az ilyen programokba, akkor is, ha nem vagy különösebben nyitott az ilyesmire. Szerintem más tömegrendezvényen Magyarországon nem lehet ilyen programokkal találkozni: lehet, hogy csak párezer emberről beszélünk, de már ez sem az a szám, ami máskor jellemző lenne a civil közeget megmozgató eseményeken.

De eljut azokhoz az üzenet, akik amúgy mást gondolnának? Nem csak azok ülnek be egy menekültekről szóló beszélgetésre, akik amúgy is azt gondolják, amit ti, ahelyett, hogy a bornírt arcokat próbálnátok meggyőzni?

Jogos kérdés, és álságos is lenne azt mondanom, hogy itt aztán tényleg megjelenik mindenki, és rengetegen vannak, akik nem értenek velünk egyet. De mi nem is érezzük feladatunknak a meggyőzést, sokkal fontosabb, hogy azok, akik amúgy nem foglalkoznának ezekkel a témákkal nap mint nap, itt tájékozódhassanak és vitázhassanak, és átélhetővé váljanak számukra ezek a problémák.

Ráadásul a fesztiválon egymásra csúsznak a különböző közegek: máskor nem nagyon találkoznak az elektronikus zenék rajongói és azok, akik a független színházak előadásaira szoktak beülni. És nem hiszem, hogy az esti urban rap koncert közönsége teljesen egyetért a tanközlönyös diákokkal, itt viszont összetalálkozhatnak és beszélhetnek egymással. Ez a cél, nem a meggyőzés.

Szerinted mennyire van konkrét hatása az ilyen beszélgetéseknek az egyes emberekre?

De még fontosabb, hogy a közegek találkozása miatt a következő évben kialakuljanak új projektek, ha például összejönnek a kulturális és a civil szereplők, vagy ha kooperációk jönnek létre a fellépő zenészek között.

És az is fontos nekünk, hogy a társadalmi üzenetek összefolyjanak a kultúrával. Magyarországon nagy kérdés, kell-e politizálni a színházban – hát számunkra egyértelmű, hogy kell, ami nem azt jelenti, hogy tök didaktikus módon az egyik szereplő legyen Orbán, a másik meg Gyurcsány leképezése, hanem azt, hogy fontos kérdésekkel foglalkozol, és megpróbálsz elmondani valamit a világról.

A színház arra lenne való, hogy behozzon olyan témákat, mint a menekültválság, a mélyszegénység, a nők elleni erőszak, roma-nem roma együttélés, és elgondolkodtasson róluk. Ha megnézek egy színházi előadást, mindig az az első kérdésem, mi az, ami miatt a rendező fontosnak találta a témáját ma Magyarországon, és nagyon sokszor nem kapok még erre sem választ. Nagy tervünk, hogy a Bánkitón legyen egy komoly színházi szemle. Idén azért sikerült összehozni egy tök jó színházi helyszínt, mert Bodó Viktor beállt a program mögé, és szerzett néhány mecénást, cégeket és magánembereket, akiknek ez fontos volt, és fejenként párszázezer forinttal megtámogatták az ügyet.

Már négy év eltelt azóta, hogy be kellett zárnotok a Sirályt. Visszanézve hogy látod ezt a történetet, mennyire volt szerepe benne a politikának?

Eléggé egyértelmű volt, hogy politikai okokból történt, ami történt. A Sirály foglaltház-jellegű működése egyértelműen nem volt fenntartható egy olyan rendpárti városvezetés mellett, mint amit Tarlós István képvisel. Nem volt titok, hogy politikai okok álltak a háttérben: a fideszes városvezetés lépéskényszerbe került, nem engedhették, hogy tovább működjön egy ilyen botrányos hely. Ha visszafogottabban politizáltunk és ügyesebben taktikáztunk volna, valószínűleg meg lehetett volna őrizni a helyet, de a mai napig azt gondolom, jó döntés volt, hogy eljöttünk és nem alkudtunk meg.

Iszonyatos mennyiségű kreatív energia volt ebben a történetben, és szerintem egy csomó, ma is aktív társadalmi szervezet azóta is ebből építkezik: azok az emberek tűnnek fel a civilek között, akik akkor lettek aktívak.

A Sirály működésével párhuzamosan épült ki a belvárosban a bulinegyed. Mit gondolsz, lehet ma még Pesten ennyire a centrumban kultúrát közvetíteni, civil ügyeket képviselni?

Ekéztem a színházakat, amiért ennyire leszarják, mi van körülöttük. Egy üzleti vállalkozástól a bulinegyedben nem várható el ugyanaz, mint tőlük, de a kilencvenes és a kétezres években azért még sok helyre jellemző volt közösségi, kulturális működés – ez a mai hetedik kerületben már nincs meg. Ennek az is az egyik oka, hogy nagyon felmentek a bérleti díjak, így már annyi pénzbe kerülne fenntartani egy Sirály méretű, színházi projektekre is alkalmas helyet, ami már nem lenne kifizetődő. De közben mégiscsak működik például a Hátsó Kapu a hetedik kerületben, szóval mégsem hiszem, hogy a földrajz annyira determináló lenne. A nyolckerben viszont ott van a Müszi, a Patyolat, az Auróra és a Gólya.

Biztos, hogy természetes egy nagyvárosban, hogy az ilyenek nem pont a centrumban vannak, de

Mindabba, ami a Bánkitó Fesztiválon jelen van, nem nagyon lehet a városban csak úgy belefutni: nagyon kell ismeri a kínálatot, hogy megkapd ezeket a programokat. 

2014-ben nyílt meg a nyolcadik kerületben a Sirályhoz sokban hasonlító Auróra. Te is a Sirály folytatásának tekinted?

A Sirályban benne maradt annyi energia, amit muszáj volt valahová továbbvinni: együtt volt egy csomó ember, akik csinálni akartak egy helyet. Az Auróra közösségi hely, mind együtt igazgatjuk, nincs hierarchia: addig fog működni, ameddig van elég ember, akit ez izgat, aki elkötelezett, és amíg van rá kereslet – már ha eltekintünk attól az ezer indoktól, amiért bármikor bezárhatnák. Iszonyatosan béna dolog, hogy az állam vagy a város nem támogatja az ilyen nonprofit, nemcsak üzleti, de kulturális vállalkozásokat. Az embernek már azért meg kell feszülnie, hogy működtetni tudja; már az is nehéz, hogy a közönség egyáltalán tudomást szerezzen rólunk, mert nincs semmi pénzünk kommunikációra.

Az Auróra kilenc különböző civil szervezetnek ad irodát – köztük a Pride-nak és a Roma Sajtóközpontnak –, úgy hetven civil szervezettel csinálunk programokat, emellett van színház és filmklub. És közben próbálunk egy olyan helyi közösségi házat létrehozni, ami a környékbeliek számára is fontos.

Mennyire tud a nyolcadik kerület kevésbé szerencsés részén lévő Auróra kapcsolódni a környék problémáihoz?

Ez iszonyatosan kemény munka. Már második éve van egy közösségszervezői programunk, ami csak arról szól, hogy a szomszédságból egy helyi ügyekben érdekérvényesítésre képes csoportot faragjon. Ambivalens helyzet, hogy a fennmaradás érdekében egyrészt olyan programokat kell szerveznünk, amikre sokan eljönnek, másrészt viszont közösségi házként azon is dolgoznunk kell, hogy ne zavarjuk a helyieket. Ez nem pár év munkája lesz, pláne, mivel a fenntarthatóságot egy olyan állami vagy EU-s támogatásnak kéne kipótolnia, ami viszont számunkra nem elérhető.