Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMBob Dylan nyerte az irodalmi Nobel-díjat
További Kultúr cikkek
- Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összeg
- 36 év után visszatért Salman Rushdie műve az indiai könyvesboltokba
- Van egy ország, ahol az emberek boldogok azért, mert oda születtek
- Rendkívüli turnéra indítják Olaszország egyik legféltettebb gyűjteményét
- Tilda Swinton rangos elismerést vehet át
Az irodalmi Nobel-díjat 2016-ban Bob Dylan zenész kapta, új irodalmi kifejezési módjai miatt, amikbe beépítette az amerikai zenei hagyományokat.
Sara Danius, az akadémia elnöke riporteri kérdésre elmondta, hogy persze, hogy Dylan megérdelmi a Nobel-díjat, hiszen éppen az előbb kapta meg. Danius szerint Dylan nagyszerű költő az angolszász irodalomban, már 54 éve folyamatosan újra feltalálja magát. Az elnök az 1966-os Blonde On Blonde című albumot ajánlja meghallgatásra azoknak, akik a díjazott munkásságát meg szeretnék ismerni.
Dylan irodalmi életművéről a Könyvesblogon lehet többet olvasni.
Bob Dylan: Blonde On Blonde (1966)
Bob Dylan 1941. május 24-én született a Minnesota állambeli Duluthban. Hibbing városában nőtt fel egy középosztálybeli zsidó családban. Tinédzser korától játszott különböző együttesekben, idővel egyre jobban érdekelte az amerikai folkzene és a blues. Woody Guthrie volt az egyik bálványa. A Beat-korszak és a modernizmus költői szintén nagy hatással voltak rá.
1961-ben New Yorkba költözött, ahol elkezdett fellépni különböző, Greenwich Village-i klubban és kávézóban. A producer John Hammond segítségével aláírt egy lemezszerződést, és 1962-ban megjelent az első lemeze, Bob Dylan címmel. A rá következő években sorban jelentek meg a nagy hatású lemezei, 1965-ben a Bringing It all Back Home és a Highway 61 Revisited, 1966-ban a Blonde On Blonde, és 1975-ben a Blood On The Tracks. A munkatempója később sem lankadt, még 2006-ban is jelent meg lemeze.
Dylan 1965-ös és 1966-os turnéja nagy reflektorfényt kapott, egy ideig követte őt D. A. Pennebaker dokumentumfilmes, aki 1967-ben kiadta a Don't Look Back című filmet a zenészről. Dylan dalai szóltak az ember társadalmi helyzetéről, vallásról, politikáról, és szeretetről. A dalszövegei rendszeresen megjelentek könyv formájában is. A dalszerzés és szövegírás mellett festett, színészkedett, és forgatókönyvet is írt.
A lemezei mellett megjelentek olyan kísérleti írásai is, mint az 1971-es Tarantula. 2004-ben megjelent a Chronicles című önéletrajza, (magyarul is elérhető Krónikák címmel), amiben a korai, New York-i éveit írja le, és azt, milyen volt a kortárs popkultúra figyelmének középpontjában állni. Az 1980-as évek második fele óta Dylan szinte megállás nélkül turnézik. Hatalmas hatással volt a zenére, és a munkásságából is rengeteg más alkotás született már.