Csak egy kis utánajárás kell és szív

Török Gyöngyvér éveket töltött a Budapest-szakirodalom termelésével (elég csak A mi Budapestünk című sorozat klassz köteteire gondolnunk), érthető, hogy nem hagyta nyugodni a 70 éves palackposta. A kiindulópont a fekete kartonpapírból álló címlap karcos felirata volt: Csipkay Jánosné karácsonyi boltja, 1940– 1942. Az albumban enteriőr-fotók, kivágott újságcikkek és meghívók jelölték ki a kutatás irányát további nevekkel, helyszínekkel és időpontokkal. Török Gyöngyvér után az Index folytatta a nyomozást és göngyölítette tovább a vállalkozó úriasszonynak és társnőjének lakberendezéssel meg egy kis világháborúval bonyolított történetét.

Csipkay Jánosné, a dolgozó társasági hölgy

A lakásberendező Csipkayné 1898-ban született Budapesten, Pártos Irén néven. Anyja Bartolucci Viktória (1861–1915) operaénekesnő volt, aki Pártos Gyula (1845–1916) szecessziós műépítész miatt lett „szép firenzei Carmenből magyar menyecske.” A 19 évesen Budapesten vendégszereplő Victorine-ra előbb a Nemzeti Színház, majd Pártos csapott le.

„A magyar közönséget egy csapásra meghódította az igen szép, érdekes arcú, ragyogó feketeszemű, sugártermetű olasz leány, kinek plasztikus taglejtése és kitűnő arcjátéka drámai erővel hatott, nagy terjedelmű hangja megkapóan zengett” – írta róla a Budapesti Hirlap.

1890-ben házasodtak össze és a társaság által Victorine-ként ismert énekesnő visszavonult a színpadtól. Ezután már csak baracklekvárjával meg bájos magyar akcentusával kápráztatta el környezetét. 1891-ben megszületett első gyerekük, Pártos Lili (később Radnay Miklósnak, az Operaház igazgatójának lett a felesége). A Pártos-lányok hamar árvaságra jutottak, anyjuk 1915- ben, apjuk 1916-ban halt meg. Hogy mivel töltötte rövidszoknyás kisasszony-éveit Pártos Irén, nem tudjuk. Annyi biztos, hogy 23 évesen férjhez ment dr. Csipkay Jánoshoz.

Az 1888-as születésű, úri családból származó Csipkay Budapesten végezte az orvosi egyetemet. A rokonok visszaemlékezése és Galsai Pongrác szerint ezalatt a csitriként is veszedelmes Bajor Gizi elcsavarta a medikus fejét. A fémkarpereccel megpecsételt jegyesség csupán egy évig tartott. A hosszú első világháborús frontszolgálat után dr. Csipkay a Bársony-klinikán (a mai SOTE női klinika a Baross utca 27.-ben) volt nőorvos. Aztán 1927-ben már Miskolcon találjuk, ahol „köztiszteletben és közszeretetben folytat széleshírű orvosi praxist.”

A miskolci társaság oszlopos tagja volt Csipkay főorvos és felesége. A kis feketelapos albumból kiderül, hogy a Palóczy utca 35.-ben laktak (ez ma a 21-es). Az első oldalra beragasztott meghívó szerint ide várta látogatóit 1940-ben, „vásárlási szándék nélkül is.” A fotókon a nagypolgári lakás egyik szobájában gazdag díszítésű drapériák, szőttesek, kerámiák, kézzel festett lámpaernyők, faragott bútorok hívogatták a vásárlókat a háziasszony saját megtömött könyvszekrénye és családi festményei között. Ez olyan „bolt, amiben csak az van, ami más üzletben nincs” – írta a beszámoló. A háború miatt a legtöbb magyar kéz munkája: Krupinszky hamutartói szellemes mondásokkal, Gádor-kerámiák, Gorka-vázák, de voltak a Teleki téri ócskapiacról hozott székek is.

És ne higgye, hogy mindez olyan sokba kerül: egyáltalán nem. Csak persze egy kis utánajárás kell és szív

– mondta Pártos Irén. A szálak felfejtése közben kiderült, hogy nem 1940-ben nyílt meg először a lakásbolt. 1936-ban a Színházi Élet már hírt adott a kisváros decemberi szenzációjáról: „Miskolcon különben megkönnyítette a karácsonyi ajándékok beszerzési gondját egy ottani előkelő úriasszony, Csipkay Jánosné. Csipkayné a lakásán a legízlésesebb lakberendezési tárgyakból és iparművészeti tárgyakból díszes kiállítást rendezett. S a sok karácsonyi holmit úgy kapkodják, hogy ezt még a híres Miskolci Vásár is megirigyelhetné.”

A társ: Endre Lászlóné Fábry Karolin

A könyvecske második felében változik a helyszín. Az új fejezetet nyitó meghívó Budapestre, a Harmincad utca 3. III. emelet 3.-ba szólít („Lift díjtalan!”), és dr. Csipkayné mellé Endre Lászlóné is betársult a lakásdíszítő műterembe.

Az 1940-es években járunk, így felmerül a kérdés: vajon annak az Endre Lászlónak a felesége lenne? És igen, az övé: a Szálasival pártot alapító Pest vármegyei alispáné, az 1944-ben belügyi államtitkárként majd a deportálásokat szisztematikusan megszervező vitéz Endre Lászlóé. Bár azt mondják, már csak papír szerint. Fábry Karolin (máshol Carolaként emlegetik) 1918-ban lett Endre felesége. Ugyan a házasság állítólag hamar válságba jutott, a válást csak 1944-ben mondták ki.

A Svájcban és Münchenben művészettörténetet és festészetet tanult Karolin képeit 17 évesen kiállította a Műcsarnok, „így alakult ki az a vágyam, hogy mindig szép dolgokkal foglalkozhassam” – nyilatkozta a kivágott és beragasztott újságcikkben Endre Lászlóné. A szépség és az otthon szeretete kötötte össze Csipkaynéval:

a mi munkánknak ösztönzést az a feltétlen hit ad, hogy csak a szép és szeretettel csinált otthonokból nőhet ki egy nemesebb igényű, harmonikusabb és építeni tudó társadalom.

Az ideiglenesnek szánt Harmincad utcai helyiségből hamar elköltöztek. A telefonkönyv szerint 1943-ban már biztosan a Dorottya utca 1.-ben volt Endre Lászlóné és Csipkay Jánosné lakásberendező üzlete. A „meglepő, magas színvonalú,” viaszvirágokkal, antik faragott faszobrokkal, modern asztalkákkal teli boltról és a „két rendkívüli tehetséggel, ízléssel és szaktudással megáldott varázskezű hölgyről” lelkesen számolt be az archivált újságkivágás.

Az utolsó évek

Pártos Irén és férje átvészelte a második világháborút. A családi visszaemlékezések szerint életük utolsó részében Leányfalun éltek, közvetlenül a Duna-parton. Dr. Csipkay „igen szép ember” volt, Irénke pedig okos és nagyon életrevaló. Sok-sok évvel élte túl a férjét. Kilencvenévesen még Amerikába repült egy szédülés elleni unikumos üvegecske bátorító társaságában. Így mesélik.

A budapesti telefonkönyv a tanú rá, hogy Fábry Carolát nem érte bántódás, miután egykori férjét háborús bűnösként 1946-ben kivégezték: 1945 és 1949 között egyedül vitte tovább a Dorottya utcai lakásdíszítő-műtermet. Úgy tűnik, a válás mentesítette minden következmény alól, habár a Magyarországnak kiadott, ítéletre váró Endre Lászlót többször meglátogatta és ő volt vele a halála előtti utolsó este is. „Vitt magával szép tiszta szalvétát, abroszt, evőeszközt, tányért, poharat, mindent, jó vacsorát....” – idézte fel fiuk Varga Ágota Leszármazottak című dokumentumfilmjében. Úgy tűnik, szépérzéke az utolsó közös pillanatban sem hagyta el.

Nehéz összeszámolni, hány nő kezén forgott ez a zsebméretű album. Két, szépért lelkesedő úriasszony lakásdíszítésbe fogott, és ezt dokumentálta is az 1940-es években. Egy Budapest tereiért lelkesedő amerikai lány sok évvel később felemelte a kuka mellől. Egy szerkesztőnő elkezdte a szálak felfedését. Mi pedig folytattuk. Tanulság? Van! Ne dobjon ki semmit, inkább vesse bele magát egy jó kis nyomozásba.

Köszönet Csipkay Évának, Szitnyayné Csipkay Gyöngyinek és Hazag Ádám történész-muzeológusnak (Herman Ottó Múzeum).