György
2 °C
15 °C

Találtunk egy tökéletes társasjátékot

MZS 0821
2017.01.29. 07:49
Egy város urai lehetünk benne, és ez sokkal összetettebb feladat, mint gondolnánk. És van egy játék, amiben az ember csak az egyik kezét használhatja. Az Index társasjáték-ajánlója.

Egyre többen jönnek rá, hogy a társasjátékozás korszakának egyáltalán nem kell véget érnie a gyerekkorral: egyre többen merik végre bevallani, hogy felnőttként is imádnak táblás játékokat játszani, ezzel párhuzamosan pedig egyre több felnőtteknek szóló társasjátékot adnak ki Magyarországon is. Nem is csoda: a társasjáték az egyik legjobb szórakozás bármilyen társaságban, akár barátokkal, akár az unalmas családi ünnepségeken, akár bulikban, akár otthon kettesben. Úgyhogy az Index mostantól – a nagy karácsonyi ajánló után – minden hónapban ajánl egy-két társasjátékot.

Quadropolis

Quadropolis angol nyelvu ASM34537 14845626776243

Az ember kicsomagolja a játékot, elkezdi végigolvasni a szabályokat, lejátssza az első menetet, és megdöbben, mert beigazolódik az első gyanúja: a Quadropolisban tényleg nem nagyon lehet bármi olyasmit találni, ami bele lehetne kötni. Egyedül talán annyit, hogy túl hamar véget ér, de senki sem tiltja meg, hogy azonnal újra nekikezdjünk, szóval ez a gyenge kis ellenérv is kiszenved egy halk sóhajjal. Jó, mondjuk a grafika nem kiemelkedő, csak olyan korrekt. Hát, ez van.

Már a magyarul a napokban megjelent játék „kerettörténete”, vagy inkább alapgondolatának összetettsége is lenyűgöző. A játékosok egy-egy város tervezőmérnökei, akik egy-egy, a kezdetben üres, kerületekre osztott, saját táblát töltenek fel különböző épületekkel, de úgy, hogy minden döntésnek komoly következménye van. Nem lehet egyszerűen csak mindenfélét egymás mellé pakolni anélkül, hogy ne gondoskodnánk a városlakóink boldogulásától és szabadidő-eltöltésétől kezdve a környezetvédelemig mindenről.

Vagyis ha boltokat akarok építeni, akkor kell, hogy sok ember mozogjon a környéken, tehát érdemes a munkahelyek környékére, gyárak és kikötők mellé építenem, hogy ne álljon üresen egész nap. Ha viszont sokan élnek a városomban, nyilván kell nekik építenem pár helyet, ahol ellehetnek napközben, legyen az munkahely vagy kulturális intézmény. Viszont ha gyárat építek, akkor nő a károsanyag-kibocsátás, úgyhogy érdemes parkokat is telepítenem, hogy javítsak valamennyit a helyzeten. Ha viszont kulturális intézményeket akarok építeni, érdemes figyelni rá, hogy minden kerületbe jusson belőle egy, hogy minden lakóhoz eljusson a nagybetűs műveltség. Szóval

ez nem Orbán Viktor játéka, itt egy összezsúfolt múzeumi negyeddel az ember komoly pontokat veszít.

Itt tényleg minden az utolsó gondolatig úgy van kitalálva, hogy az teljesen logikus legyen, de nem csak egy, a jobb játékélmény érdekében csűrt-csavart játék világán belül, hanem a valóságban is. A Quadropolis igazából tanítani is szeretne játék közben, sőt nemcsak szeretne, de tud is, ami ijesztően hangzik, de nem az: annyira jól van kitalálva a játékmenet, hogy senkinek eszébe se jutna azon sopánkodni, hogy ugyan kit érdekel a természetvédelem vagy a felelős városvezetés viszonya a közszolgálatisághoz.

Nemcsak a sztori, a kivitelezés is hibátlan. A szabály könnyen érthető, ennek ellenére az ember még az ötödik-hatodik játék után is rájön újabb és újabb stratégiákra, amikre figyelhetne, ha tudna, de úgy is abszolút élvezetes az egész, ha a játékos nem igyekszik fejben matematikai egyenleteket gyártani a lehetséges kimenetelek előrelátására. A szerencsének csak pont annyi szerepe van, hogy egy kicsit izgalmasabb legyen a játék, de egyáltalán ne kelljen úgy éreznünk, hogy mindegy is, hogyan tervezgetünk, úgyis csak a sors dönt helyettünk. Jellemző a Quadropolis precíz kivitelezésére, hogy a többszemélyes játékok között talán nincs még egy, amit ennyire jól, az élmény bármiféle csorbulása nélkül lehetne ketten is játszani: a legtöbb stratégiai játéknál a kétszemélyes verzió, ha jó is, azért csak árnyéka az igazinak.

Ráadásul a rövidség ellen még egy érv az, hogy a játéknak van profi verziója is azoknak, akik már megunták az alapjátékot: ebben még kétféle épületet lehet építeni, összetettebb a pontozás és egy kicsit a játékidő is növekszik. De igazából ez csak ráerősít arra az érzésre, hogy mennyire jó már az alap is: a szakértői verzióban már pont annyival kellene több dologra figyelni, hogy kiderüljön, igazából úgy volt tökéletes az egész, ahogy volt.

Ára: 12 990 – 13 990 Ft

Kinek ajánljuk: Mindenkinek. De tényleg. Azoknak is, akik a bonyolult stratégiai játékokra indulnak be, de azért nem dőlnek a játékkardjukba egy félórás játék miatt sem, és azoknak is, akiknek egy négyórás parti Civilization azért már sok, viszont a Ki nevet a végént legszívesebben rituálisan felgyújtanák.

Hányan játszható: Ketten, hárman vagy négyen.

Űrcsempészek

rcsempeszek G M34321 14785954880235

Az Űrcsempészek egy teljesen magyar fejlesztésű és kivitelezésű játék, ami nem tökéletes, de nagyon egyedi a társasjátékpiacon, és ez 2017-ben azért nem kis szó. A kerettörténete és a pontgyűjtés módja a stratégiai játékok alapelveire támaszkodik, viszont azokkal szöges ellentétben itt a gyorsaságé a főszerep.

Minden körben egyszerre kell felfordítani annyi űrszektor-kártyát, ahány játékos van, és mindenkinek egyszerre kell licitálniuk ezekre a dobókockáikkal, ráadásul a játékszabályok történetének valaha volt egyik legviccesebb kitétele szerint:

a játékhoz mindenki szigorúan csak az egyik kezét használhatja,

persze nem kell semmi pajzánra gondolni, ez csak az egyenlő esélyekről és a gyorsaság szabályozásáról szól.

Szóval az Űrcsempészek különlegességét az adja, hogy az egész stratégiát tulajdonképpen három-négy másodperc alatt kell kitalálni és kivitelezni, szemben a gondolkodós, fontolva haladós, birodalomépítgetős játékokkal. Minél olcsóbban kell megszerezni minél több bolygót úgy, hogy ehhez ráadásul minél kevesebb űrlényt kelljen lekenyerezni a csempészárunkkal – de arra, hogy felmérjük, melyik kártyához hány bolygó és hány űrlény is társul, azaz hogy „mennyibe kerül”, és azt mi megengedhetjük-e magunknak, csak egy villanásnyi időnk van, mert ha totojázunk, a többiek már le is tudták a maguk licitjét, és a szabály szerint a leglassabbat nem kell megvárni.

Úgyhogy a játékmenet kifejezetten érdekes, az meg, hogy ezt az érdekest ki használja a szó jó és ki a rossz értelmében, már ízlés kérdése, mindenesetre minél gyakorlottabb az ember, annál több élvezetet talál a játékban. Viszont az Űrcsempészek nem azoknak való, akik a gyönyörűen kidolgozott sztorikat keresik a társasokban: ahogy a tesztjáték alatt az egyik kolléga megfogalmazta, a kerettörténet kicsit olyan, mint egy facebookos appban, ahol igazából tök mindegy, hogy a figura, akit mozgatok, római harcos vagy éppen kisegér, attól még a lényeg ugyanaz marad.

A fejlesztő Lencse Máté nem is bonyolította túl a hátteret, csak annyira, amennyire egy épkézláb alaphoz kellett, hogy ne mondjuk számokra vagy ikszekre és körökre kelljen licitálni; de jellemző, hogy a sárga, kék, piros és zöld áruknak még neve sincsen, szóval nem tudjuk, hogy akkor most ektoplazmával és sugárhajtóművel üzletelünk-e, vagy mondjuk vízzel és oxigénnel. Kis fakockákkal, és kész.

Úgyhogy az Űrcsempészek azoknak való igazán, akik le tudnak számolni a stratégiai játékokhoz tartozó elvárásaikkal, és egy sokkal lényegre törőbb, gyakorlatilag bármi másnál hamarabb lezavarható társasjátékra vágynak: egy tíz-tizenöt perces menet olyankor is belefér, amikor mást még kipakolni se lenne elég idő. És nem mellesleg pont fele annyiba is kerül, mint egy nagyobb szabású társas.

Ára: 5890 – 6490 Ft

Kinek ajánljuk: Akik megunták, hogy egy fél napot rá kell szánniuk minden játékra, és akik keresik a teljesen szokatlan megoldásokat.

Hányan játszható: Hivatalosan 2-8 fő játszhatja, de sajnos a kétszemélyes verzió szinte teljesen élvezhetetlen. Legalább négyen érdemes nekiülni, de sokkal jobb, ha ennél is többen vannak.

Ne maradjon le semmiről!