Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Vidnyánszky Attila üzent Dúró Dórának: A Nemzeti Színház dolga, hogy gondolati-esztétikai értelemben is úttörő legyenA Teenager Party hatása különösen a hatvanas években volt felbecsülhetetlen, amikor a rock and rollt és a beatet kezdetben tiltotta, majd később is csak megtűrte a közszolgálati magyar rádió – ekkor a Radio Luxemburg mellett a SZER volt az új zenék kizárólagos forrása itthon. A Teenager Party, majd utódja, a Délutáni randevú népszerűsége azonban megmaradt azután is, hogy a magyar rádióban is egyre több lett a fiatalokat megcélzó popzenei műsor. Cseke továbbra is zsákszámra kapta a legtöbbször csak jeligével ellátott leveleket a kívánságműsorában, és a SZER megszűnéséig, azaz 1992-ig dolgozott a rádiónál, jelenleg Münchenben él.
A műsor hagyatékát, egy teljes évtized több könyvespolcnyi levelezését néztünk át az Open Society Archives (OSA) archívumában. A levelek és képeslapok felbecsülhetetlenül értékes kordokumentumok, melyből tökéletes képet kaphat bárki, milyen lehetett fiatalnak lenni Kádár János országában a hetvenes években.
A műsornak író fiatalok döntő többsége csak jeligével azonosította magát, vagy pedig külföldről adta fel a müncheni vagy londoni postacímre szánt levelet – igen sok levelet adtak postára például Csehszlovákiában, melyeknek csak egy része származott felvidéki magyaroktól. Így is tudni olyan esetekről, amikor valaki ellen a Szabad Európa hallgatása vagy a rádióval folytatott levelezés miatt indult eljárás a hatvanas-hetvenes években.
Külön érdekességük a leveleknek, hogy Cseke a jelige mellett egy rövid „sztorit” is várt a hallgatóktól a kívánságok mellett, és rendszerint ezeket is beolvasta a lejátszott dalok előtt. Mivel a teljes archívum rendes feldolgozásához nemhogy egy újságcikk, de egy könyv is kevés lenne, csak néhány jellegzetes, valamiért példaértékű levelet választottunk ki, és a könnyebb olvashatóság érdekében begépelve olvashatók, a mi megjegyzéseinkkel.
Kedves Cseke László!
„Jaj csak jönne újból az 1848-as szabadságharc” jeligére az Illéséktől az „1848-as szabadságharc”-ot ha lehetne.
Tisztelt Cseke László, azt gondolom, nem haragszik meg, hogy (ha) magázom, hiszen a fia lehetnék. Mivel még nem voltam nyugaton, ha lesz ideje, írhatna, hogyan élnek kint az emberek. Én most leszek 18 éves, szeretem a zenét és a sportot. A művészetet ki nem állhatom. Én szívesen kimennék nyugatra. De majd ha meglesz a szakmám, meg a technikumot elvégeztem.
Tisztelt Cseke László, szeretném ha majd írna, mert szeretnék levelezni.
Horváth Zoltán
Szombathely
A levél írója nem kis kockázatot vállalt, amikor névvel-címmel adta fel a levelét, pláne úgy, hogy a szokásos számkérés mellett nyíltan politizált. A levél mégis eljutott a címzetthez, remélhetőleg ez azt is jeleni, hogy átcsúszott a rendszeren, és nem lett baja a szerzőjének. Egyébként a Március 1848 című Illés-számra gondolhatott.
Kedves Cseke László!
Egy nagyon nagy kérdéssel fordulunk Önhöz. Lágerben vagyunk Traiskirchenben, lassan 9-ik hónapja. Sok-sok szenvedés után végre elérkezett az a pillanat, hogy repülőre ülhetünk. Mivel „új hazába” készülünk Canadába, ami elég messze van!
Sajnos most utoljára hallgatjuk az Ön műsorát jövő vasárnap, azaz május 9-én, amit mindig nagy szeretettel hallgattunk! Igaz, hogy ki késtünk az időből, de talán még lehet reményünk rá, hogy meghallgatja kérésünket. Tudjuk azt is, hogy hibásak vagyunk annyiban, hogy nem írtunk egy-két héttel előbb, de most támadt az az ötletünk, hogy írunk Önnek, mivel e héten kaptuk meg a vízumot.
Ezzel a négy számmal szeretnénk elbúcsúzni az itteni barátoktól:
Beat - Ó Darling
Afrodité gyermekei - Eső és könnyek
Led Zeppelin - Rengeteg szerelem
Bee Gees - Ne felejts el emlékezni rám
Mind a négyhez közös emlékek fűződnek.
Elnézést kérünk a zavarásért, de talán figyelembe veszi, hogy a kérésünk egyedi - ha a kért számokat május 9-én játszaná le.
Hálás tisztelettel és főleg sok-sok köszönettel hű hallgatói:
S. Kati
Cs. Ibolya
J. Anita
T. Katalin
Jelige: “Végre szabadok vagyunk!”
Ebből tökéletesen látszik, hogy jóval nagyobb szerepe volt azokban az időkben a Szabad Európának egy szimpla kívánságműsornál. Mivel akkoriban az volt a szokás, hogy az angol számcímeket is lefordították, nem mindig könnyű kitalálni, pontosan melyik számra is gondoltak, itt viszont igen, bár az elsőnél az előadó természetesen a Beatles. (Oh Darling, Rain and Tears, Whole Lotta Love, Don't Forget to Remember).
Tisztelt Cseke László!
Először is gratulálok önnek a nagyon jó és színvonalas műsoraiért. Egyébként a SZER valamennyi műsorával meg vagyok elégedve.
Kérésem kissé egyoldalú lesz, de megmagyarázom, miért. Jeligém: ILLÉS-RAJONGÓ, a kéréseim később írom, előbb a magyarázat.
Én már nem vagyok egészen teenager, de azért még eléggé annak érzem magam, legalábbis ami a tánczenét illeti. De most Öntől csak ILLÉS-számokat fogok kérni. Ennek az oka a következő: idén nyáron elhagytuk Magyarországot végleg. Otthon viszont olyan lemezgyűjteményem volt, amiben az ILLÉS-ék összes száma megvolt. Ezt természetesen nem hozhattam magammal, és nem tudom, mikor kapom meg ismét. Mi most Traiskirchenben lakunk és Kanadába készülünk, ahol gondolom, nem tudjuk majd hallgatni az ön rádióját. Nekem nagyon hiányoznak az ILLÉS-számok, ezért szinte vadászok rájuk a rádióban, hogy minél többet magnóra vehessek. Ezért kérek öntől csak ILLÉS-számokat. Bármit ad, csak örülni fogok neki, de azért szeretném, ha most néhány ritkábban hallható számot küldene 1974. március 23-án.
1. Kedves szélbarátom (Nem vagyok benne biztos, hogy ez a címe, tehát leírok belőle pár sort: „Ó kedves napsugár, nézd, itt állok egymagam, megfognám két kezét, de oly messze van”, vagy „Kedves szél, ha szólnál hallgatna rád talán, küldd vissza őt nekem, küldd el hozzám”. Remélem, ráismernek. A következőt nem ilyen rébuszban írom:
2. Egy régi kép vagy Téli álom
3. Jelbeszéd vagy Kislány, add a kezed.
Írnám tovább is, de tudom, hogy három számnál többet nem adhat. Na és hogy el ne felejtsem a sztorim: Ma két éve, hogy Kelenföldön odajött hozzám egy idegen fiú. Mikor hátat fordítottam neki, mert láttam, hogy meg akar szólítani, megkérdezte: „Mi az, semmiképp se akarsz velem szóba állni?” „Semmiképp” - válaszoltam, és ezzel el is indult köztünk a beszélgetés. Azóta is ismerjük egymást és nagyon boldogok vagyunk együtt.
Ezzel zárom is levelem, maradok hű hallgatója, kívánok önnek sok-sok jó műsort, és előre is köszönöm kívánságom teljesítését.
Katona Erzsébet
Egy ízelítő abból, mi volt az, amiből még nyugaton is hiány lehetett az analóg világban: a magyar zene.
Tisztelt Cseke úr!
Szeretném, ha ezt a kérésünket mielőbbi műsorára tűzné.
Stori: A kis csapat, Szellő, Jacson, Öcsi, Fagyos, Danglár és Dujuló leutaztak Agárdra. A nap örömei után alvás következett. Egy szénabogjából mindenki kivette a maga adagját. A szúnyogok támadása ellen lombokkal védekeztünk. És jött a reggel, jött a meglepetés. Danglár észrevette véres ingét, és felordított azt hitte, míg aludt a szúnyogok csapolták meg. Mi ezen akkorát röhögtünk, mert tudtuk, hogy a mellette fekvő haverja kente szét az ingén a piros bogyókat.
Ebből a megrázó erejű sztoriból lehet, hogy hiányzik az előző kettő sorsfordító mélysége, de Fagyos, Danglár és Dujuló vannak olyan jó becenevek, mint A Pogány Madonna rosszfiúi (aki nem tudná: Alkalmas, Brikett, Feladat, Szivar és Bajusz.)
Kedves Cseke László!
Levelem a délutáni randevú műsorához szenteltem. Jeligés levelemhez csatolok egy kis sztorit esetleg élményt, mely jeligém után olvasható, és a számokat utána pingálok le.
Jeligém: „Zakó a kabátzsebben”
A sztorit 1971. június 27-én, születés- és névnapomon szeretném hallani.
Egy délután az Ifjúsági Parkba látogattunk el kettesben egy cimborámmal. Találkoztunk nem szívesen látott ismerősünkkel, aki azt mondotta: Köztünk már régen esedékes, hogy néhány őszinte pofont váltsunk. Haveromat e megjegyzés szíven találta, s belevágott a kötekedő alakba, ki felborított egy arra közlekedő személyt. De máris felugrott, de vesztére, mert az én veszélyes balegyenesemtől egyszerűen elszállt, mintha a vitorla nélküli siklórepülést gyakorolná. És belegabalyodott cimborámba meg az öklébe, és minimum tizenhat pofont kapott, amíg kivergődött ismét. És miután kivergődött, tőlem egy horogütés újra a földre vitte, de ördögi specialitásának köszönhette, hogy tőlem elkerült. Estében elkaszálta cimborám lábát és egymásra zuhantak. Megint zuhogott a négy súlyos ököl. Az újéletparki fiúk bámészkodva körbeállták eszme és ütéscserénket. Ritka szép verekedés! Ahogy ketten álljuk és osztogatjuk a pofonzivatart. Akkorákat, hogy lazább csontrendszerű embereknek szilánkra repedezett volna a koponyája. Időközben vörösre kékre vert fejű ismerősönk cimborám nyakát fogja jobb kezével, jobbnak láttam közbeavatkoznom. Egy iszonyú pofon, amit visszakézzel kap vérfreccsenés közepette, nekivágódik a csatorna aljának, hogy csak úgy döng és horpad. (nem a fej, hanem a csatorna), de közben egy csokorra valót kap cimborámtól mindent elsöprő monszunként, respektált pofonokból, majd egy rúgás éri térde táján, egymásra zuhannak. És a földön gurulva csépelik egymást, aki felül került. Cimborám gőzkalapácsszerű ütéseit osztogatja, a haját tépve töredezik ismerősünk feje alatt a beton. De már csak egy gyomorrúgást kapott kedves ismerősünk, melytől globálisan fűbe harapott. Hamarjában szedelőzködtünk, mert a közelben jegyváltás nélkül berontott néhány zsaru. Szerencsére válságos állapotban ugyan, de hazakászálódtunk cimborámmal. Drága ismerősünket a közeli kórházba szállították, mint később megtudtuk. De fogadjon el tőlünk egy kis szíverősítőt.
A számok:
Shocking Blue - Hatalmas Dzsó (Mighty Joe)
The Beatles - Rakendról mjúzik
Illés zenekar - Mákos rétes
Creedence Clearwater Revival - Fuss a dzsungelen át (Run Through The Jungle)
A sztorik közül egyértelműen ez viszi a pálmát: a debreceni Ifjúsági Parkban játszódik, és a szerzője vélhetően sok Rejtőt olvashatott.
Tisztelt Cseke László!
Múlt évben küldött listámról, amelyen 400 szám címe szerepelt, egy keddi randevúban 5-öt lejátszott. És megígérte, hogy a dec. 12-i oltugedör programban lejátszik még 5-10 számot. Azonban csak 1-et játszott le abban az éjféli programban, azt is a legvégén. Az akkori jeligém így kezdődött: „A szőrös húsleves együttes Gordonpusztán Gugyerák Ferdinánd vezetésével stb.”, biztos emlékszik rá. Írtam akkor még egy sztorit, és kértem, hogy a vasárnapi programban is játsszon le pár számot, de erre nem került sor. Ugyanakkor volt kedden jelige, akinek vasárnap is játszott számokat. Meg a listámról nem a három csillaggal kiemelt, elsőszámú kedvenc felvételeimet játszotta, és majdnem végig kiemelt, elsőszámú kedvencem, Jimi Hendrix számaiból sem játszott le egyetlenegyet sem. Így most csak Jimi számokból álló listát küldök, s mellékelek egy sztorit, és arra kérem, egy kevésbé zsúfolt vasárnapi Teenager partyban kárpótlásul forgasson le legalább 5 Jimi számot. Ki nem emelek egyet sem, hisz mindegyik kedvencem. Ne haragudjon, hogy nem a londoni címre küldtem a levelemet, de az elég bizonytalan. A sztorim a múltkori.
Vonaton járunk iskolába. Szokásunk, hogy minden állomáson kinézünk az ablakon. Egyik nap is kinézünk az ablakon, az eső zuhogott, akkor már talán harmadik napja egyfolytában. A mellettünk lévő kocsiról egy fiatalember szállt le, a bakter odaszólt neki: Pista, gyere ide. A fiatalember odament, mire a bakter: „Apád azt üzeni, hogy ma nem kell öntöznöd.”
Remélem, most majd nem kell csalódnom. Szeretném, ha a következő kérdésekre adna választ majd. Hány nagylemeze van Jiminek, mi az LP-k címe, és hány szám van rajtuk. Ha megkapja a levelem, akkor a szombati minikívánságműsorban forgassa le az Equals együttes új számát. Tisztelettel a jelige.
Jeligém: Illésék ma a világ ura, mivel Jimi szemét hunyta.
Talán még az előzőnél is szórakoztatóbb ez a sértett és követelőző levél, de ha már ennyire erőszakos a levélíró, legalább egy új sztorit kitalálhatott volna egy szakállas vicc helyett.
Kedves Cseke László!
A Teenager Partyban szeretném hallani a következő zeneszámokat:
1. Van-e jogom szeretni? - Honeycombs (Have I The Right)
2. Belefáradva a várakozásba - Flock (Tired of Waiting For You)
3. Witch - Rattles
4. ? - Uriah Heep
5. Love Me Do - Beatles
Jeligém: „Zöldszemű lány”
Rövid story: 1970 nyarán egyik barátomnál egy kisebb házibuli szerűség volt. Hivatalos voltam én is. Barátom bemutatott az ott lévő 2 idegen lánynak. Az egyiket nagyon szimpatikusnak találtam már a bemutatkozáskor. Évának hívták. Beceneve Zsiga volt. A nyár folyamán még többször találkoztunk. Pokolian aranyos volt. Később lassan megszakadt kapcsolatunk.
Ez pedig egy rövidsége ellenére is megható és kerek történet. Titkon azért remélem, a sors rejtegetett még egy fordulatot, és a zöldszemű Zsiga újra előkerült.
Tisztelt Cseke László!
Megkérem önt, hogy a következő számokat és a történetet az alábbi jeligére lejátszani illetve beolvasni szíveskedjék az 1974. V. 18-i (szombati) Teenager Party műsorában.
A jelige: „Kökörcsin kettő a világ legjobb labdarúgója sose hal meg”
A kért számok:
Koncz Zsuzsa: Szerelem nélkül (régi szám)
Monkees: Könnycseppváros (Teardrop City)
Seekers: Sétálj velem (Walk with Me)
Rolling Stones: Kőszív (Heart of Stone)
A történet a következő:
1974. március 20-án délután, valamint éjszaka repültem a Toronto-Montreal-Frankfurt útvonalon. Olyan csodálatos élményben volt részem, amely csak kevés ember számára adatik meg. Közelről is fantasztikusan szép Canada, de fennről nézve hihetetetlen pazar látvány fogadott. A felhők felett lemenő nap és az esti kivilágításban látható az 1976-os olimpiai játékok színhelye, a reklámok, az utak különböző színű fényei. Ez a látvány úgy nézett ki, mikor a filmekben a 30. századot mutatják. Azt hittem, álmodom. Nem akartam elhinni, hogy magyar ember létemre ezt megláttam.
VÉGE
Ezt nem író csiszolta finomra, én nem írónak, melósnak születtem. Megkérem tehát Önt még egyszer a kéréseim teljesítésére. Maradok továbbra is az Ön tisztelője és druszája:
„Laci”
Ez pedig egy költői szépségű sztori a végére, bármennyire is szabadkozik Laci.
A cikk a CEU szervezeti egységeként működő Blinken OSA Archívumban őrzött alábbi anyag alapján született: Szabad Európa Rádió Kutatóközpont gyűjteménye, Magyar Osztály, Teenager Party olvasói levelek. A szabadon kutatható anyag az Egyesült Államok kormányának tulajdonát képezi, része a mintegy 2,5 folyókilométer terjedelmű, soknyelvű anyagnak, amelyet az USA kormánya 50 évre letétbe helyezett az OSA-ban. A cikkhez nyújtott segítséget köszönjük Tari Örs Lehel levéltárosnak.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
