Meghalt a Jászai Mari-díjas színművész, Börcsök Enikő

Isten veled, Drága Böbe!

Ő volt Szabó István Édes Emma, Drága Böbe című, a rendszerváltás tragédiáját feldolgozó, a keserves értelmiségi létről szóló filmjében az egyik szépreményű, vagy inkább reménytelen sorsú orosztanárnő, Böbe. Ha ezt a filmet emlegetjük, azonnal 

Ahogyan a holland színésznővel, Johanna ter Steegével belevesznek a vidéki házban, az azt körülvevő mezőn a természetbe, az életbe. Kivonulnak nyomorúságos ex-orosztanárnő létükből és kacagnak. Kacagnak. Választani se lehetett volna jobbat a szerepre. Börcsök ebben a filmben a remény és reménytelenség, a kilátástalanság és újrakezdés olyan esszenciáját adta, melyet szinte meghazudtolt fiatal kora. Huszonéves volt, épp elvégezte a Színművészeti Főiskolát. Az akkor még létezőt, ahol 

Ő volt a feleség Spiró György Prah című, szintén a magyar rögvalóságról szóló kétszereplős darabjában a Radnóti Színházban. A egyszerű, takarítónőként dolgozó feleség, aki amikor kiderül, hogy férjével megnyerték a lottó ötöst, annyira becsavarodik saját félelmétől, attól, hogy a hirtelen rájuk szakadó, elgondolni is nehéz szerencsétől a gyerekek majd külföldre mennek, drogozni fognak és rájuk se néznek, a férje pedig kurvázni fog, hogy meg volt győződve róla, szétmegy a család.

Szétmegy a család, szétmegy a házasság, miközben ő csak a függönyöket szeretné kicserélni. A függönyöket! Mert mire is vágyhatna többre egy középkorú, megfáradt családanya, mint a függönyök kicserélésére. Zseniális volt kettősük Schneider Zoltánnal, a mindent, még a szerencséjüket is elrontó, elcseszett életű magyar házaspár életének bemutatásában. Kis élet, kis remények. 

De vég nélkül említhetnénk szerepeit a Vígszínházban, a Spirókat, Nádast, Dosztojevszkijt, Brecht Kurázsi mamájában Kattrint, vagy az Augusztus Oklahomábant.

Sorolni is nehéz, és mindre emlékszünk. Kortárs magyar és kortárs vagy klasszikussá vált nemzetközi szerzők darabjaiban játszott kulcsszerepet, sokszor rá épült a rendezés, rá épült az előadás. 

Nehéz sorsú asszonyok szavai, gesztusai élnek tovább bennünk általa, akiket hol méltósággal, hol fájdalommal, hol józan rátekintéssel, hol sajátos humorral formált meg. Mindet áteresztette magán, mindből Börcsök Enikőt csinált. És még táncolni is tudott! Ki nem maradhatott volna a Marton László rendezte fergeteges sikerből, az éveken át zakatoló Össztáncból.

Börcsök Enikőt nem lehetett rossznak látni. Mert sosem volt rossz. 

A mélyebbet, az emberit vetette latba, bebizonyítva, hogy a színésznő szóból az előtag a fontosabb. Ha karaktert játszott, mert az is nagyon benne volt a repertoárjában, akkor is felejthetetlenné tette az előadást.

Ő volt a Vígszínház Börcsök Enikője, akit az egész társulat tisztelt és elismert. Tehetségéért, tartásáért, emberségérét, azért, amilyen volt. Ahogy küzdött, immáron hosszú évtizedek óta betegségével, ahogyan viselte türelemmel, tartással, olykor elvonulva. Legutóbb is, amikor megint kórházi kezelés miatt vonult vissza egy időre, ezért a Pesti Színház bemutatóján már Igó Éva játszotta a világtól elzárkózott, magának való, ám méltóságát sosem vesztő, megöregedett úriasszonyt helyette Spiró Honderűjében.

Interjúkban nem allűrösködött, szinte a szavakat kereste, a színpadon kívül nem nagyon szeretett szerepelni. Többször láttam a kisföldalattin meghúzódva az egyik sarokülésen. Tömegközlekedett, szerényen öltözködött, szüleit ápolta, és méltósággal viselte korát.

Ami persze nem létezett, mert 53 év semmi, a halálhoz meg egyenest felháborító. De más színésznőkhöz képest ő nem akart fiatalabbnak látszani, sőt, egyáltalán fiatalnak látszani. Mondhatni, belecsúszott idő előtt az öregasszonyszerepekbe, s mivel kortalan volt, kifejezetten magára húzta őket. Elhittük neki a színpadon, hogy öreg. Tán épp azért, mert lélekben nagyon fiatal volt, s csak a lelki finomság és rugalmasság képes olyan empátiára, hogy menjenek az öreg szerepek is.

Játszott Szász János, Szabó István, Tarr Béla és Kern András filmjeiben, mindegyik alakítására máig emlékszünk. Ráírta magát a filmvászonra. 

Zsótér Sándorral vezetett osztályt az akkor még létező Színművészetin. Imádott tanítani, és a tanítványok is imádták, mert érezték, hogy adni akar. Átadni. Missziónak tekintette a tudás megosztását.

Hosszú ideje súlyos veseproblémákkal küzdött, két vesetranszplantáción esett át egy autoimmun betegség miatt. Pont ma lett 53 éves. 

Börcsök Enikő távozta megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan veszteség a magyar színház és a magyar film számára. Brecht Katrinjának némasága halálával rögvalóvá válik. Mi meg belül ordítunk veszteségünk miatt. Csak az a baj, hogy a fájdalomhoz képest nem tudunk elég hangosan.

*

Börcsök Enikő Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész 53 éves korában elhunyt  – tudatta csütörtökön a Vígszínház a Magyar Távirati Irodával. A művésznőt hosszú, súlyos betegség után csütörtök hajnalban érte a halál. Börcsök Enikőt a Vígszínház saját halottjának tekinti.

Igazi társulati és közösségi ember volt, rendkívüli személyisége, melegszívűsége, segítőkészsége, nyitottsága, csillapíthatatlan energiája és tenni akarása pótolhatatlan űrt hagy maga után

– tudatta a színház.

(Borítókép:  Börcsök Enikő az osztrák Elfriede Jelinek Téli utazás című drámájának próbáján a Vígszínház házi színpadán 2014. január 3-án. Fotó: Kallos Bea / MTI)