Kepes is back

Azt hiszem Kepest felesleges bemutatni. Ő az a mosolygó srác a képernyőről. Furcsa ilyet mondani róla, mert már az ötvenen is túl van, de ez az igazság. Jön-megy, beszélget, és aztán leül és mesél. És majdnem mindenki szereti, mert nem igazán a véleményét közli az emberekről, eseményekről. Sokkal inkább bemutatja őket. Nem a Friderikusz meg Frei Tamás féle szenzációhajhász (...nem tévedés, több mint százmillióba került ez a lakókocsi, nem tévedés...). Ha már valakit, akkor inkább Kepest, mint bárki mást illetné meg a Riporter cím.

Kepes András lányaival

A Történetekben Kepes nem interjúkat, meg riportokat közöl. Csak leír, hagyja beszélni az embereket. Mindegy, hogy Hollywood vagy a dél-szláv háború valamelyik híres-hirhedt alakja, esetleg a dalai láma, vagy egy sokgyerekes család a téma. És végül saját történetét is így adja elő. Azt hiszem Kepesről felesleges írni. Olvasni kell, nézni, és talán még kedvelni is. Mert nagyon kevés ember maradt a tévében és egy időre úgy tűnt, hogy még kevesebb lesz. Aztán most Kepes visszatért és mesél. Most már nem csak írásban és a tévéből, hanem saját honlapján ,,...mindenről amiről érdemes beszélni".

Kepesről inkább beszélgetni kellene. Kepesről Kepessel kellene beszélgetni.