Az elmúlt években jó pár elmélkedést lehetett olvasni arról, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy egy videójátékból épkézláb adaptáció készüljön? Láttuk, hogy megugrották ezt a meglepően magasra rakott lécet olyan sorozatok, mint a Fallout és jelen cikk tárgya, a Last of Us. Ugyanakkor kaptunk bődületesen rossz, már-már értékelhetetlen adaptációkat: ilyen volt az Egy Minecraft film, a Borderlands és a Resident Evil. A válasz az első mondatban feltett kérdésre egyébként nem annyira nehéz, mint sokan gondolnák. Tessék az írószobába olyan írókat ültetni, akik vettek már a kezükbe kontrollert, tudják, ismerik az alapanyagot, és képesek a játék hangulatát úgy papírra, majd képernyőre ültetni, hogy a tősgyökeres, gyakran morcos kisgyerek módjára viselkedő rajongóknak is megfeleljen a végeredmény.
A Last of Us hatalmas előnyből indult, köszönhetően annak, hogy Neil Druckmann személyében a játék dizájnere vette kezelésbe az HBO posztapokaliptikus sorozatát, mellé pedig egy tévés körökben igencsak elismert, szintén nem tehetségtelen szakember csatlakozott, a Csernobilt jegyző Craig Mazin. A második évadra halmozottan igaz, hogy gamerek készítették, hiszen Druckmann beemelte maguk mellé a Naughty Dogból írótársnak még Halley Grosst, de érdemes vastagon aláhúzni, hogy
a végeredmény közel sem csak gamereknek szól.
Azok után, hogy a második évadot az HBO-nak hála egyben ledarálhattam, mindenféle kétely nélkül tudom kijelenteni, hogy ez a hét epizód a drámai műfajban fénypontja eddig a 2024/25-ös szezonnak, remek új szereplőkkel és kiforrottabban teljesítő régi arcokkal viszi tovább a két esztendeje megkezdett tragikus felnőttmesét. A Last of Usnak lehet, hogy nem volt célja, de mire a hetedik, évadzáró rész elől felálltam, konstatáltam magamban, hogy a posztapokaliptikus lélekrombolást tekintve ez az új Walking Dead, sőt, még az AMC klasszikusának legerősebb pillanatait is túlszárnyalja időnként.
A továbbiakban spoilerekkel folytatjuk.
A korábbi hírek igaznak bizonyultak, Perselus Piton szerepére sikerült megnyerni Paapa Essiedut. A Max egy friss Facebook-posztban elárulta a többi szereplő kilétét is.
„Készítsétek a pálcátokat, és üdvözöljük a Roxfort személyzetét” – írta a Facebook-oldalán a Max, majd felsorolta, kik szerepelnek majd az új Harry Potter-sorozatban:
John Lithgow mint Albus Dumbledore, Janet McTeer mint Minerva McGalagony, Paapa Essiedu mint Perselus Piton, Nick Frost mint Rubeus Hagrid, Luke Thallon mint Quirinus Mógus és Paul Whitehouse mint Argus Frics látható majd az új HBO Original Harry Potter-sorozatban.
Szinte lehetetlen vállalkozás megmutatni az emberi elmében lakozó borzalmat. Azt már lehet, ahogyan mindez kivetül, megjelenik, jön felénk, rohan, kés a kézben, szent őrület a retinán, s nyomában árad a rettenet. Mindaz, ami emberi, isteni vagy démoni. Ezt próbálja megmutatni Rózsa Gábor legújabb filmjében, melynek címe: Reménytelenül.
Talán nem vétetlen, hogy az iskolákban úgy tanítják, mintha értelemre és érzelemre ható mester volna, a szerencsétlen sorsú fiú, aki csak arra vágyott, hogy öt forintért kuglert vegyen... Aztán felnőtt, bele a XX. század minden borzalmába, lelkén könnyedén átszakadt a valóság, ő meg zuhant utána, s egy tovatűnő vonat végül örökre elvette minden fájdalmát.
A démonaival küzdő József Attiláról forgatott filmet Rózsa Gábor. Olyan független filmes ő, aki a fejébe vette, hogy minden képesítés nélkül rendező lesz. Az Index olvasói az országban – de az egész világon is – először olvashattak legelső filmjéről (Mentés másképp), majd a másodikról (Legénybúcsú extra), és akkor azt írtam a filmről szóló kritikában, hogy „Úgy tartják, hogy egy rendező második filmjének sikeressége mindig az első sikerén múlik. Ahhoz viszont, hogy megtudjuk, mit is tud ez a rendező, a harmadik filmnek is el kell készülnie. Abból már az is kiderül, mit tanult az előző kettőből.”
Nos, a Reménytelenül a harmadik. Ki nem hagynám, hogy erről a filmjéről is írjak. Ez következik most.
Véletlennek nagyon véletlen volna, hogy a József Attila mentális zavarairól szóló filmet ne a költő 1933 márciusában írt verséről neveznék el. A Reménytelenül záró sorai így szólnak:
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -
A téboly, a zavar, a világgal való háború, az örökös küzdelem a lélek démonaival alighanem minden elmét felemészt – ha nem talál ebből kiutat, segítséget. József Attila nem talált.
Rózsa Gábor ezt a küzdelemet hívta most vászonra, ismét alacsony költségvetéssel, állami támogatás nélkül, bár szponzorai ezúttal már sokkal közelebb állnak a művészvilághoz, mint eddig, és filmje, bár sok helyütt olyan, mintha színházi jelenetet látnánk, mégis tartalmaz már olyan elemeket, amelyekre kifejezetten azt lehet mondani, hogy filmes megoldások.
Kibontva:
Az átkötő jelenetek is jól működnek, keretbe foglalják és tagolják a film történetét, a vágás (Michl Júlia) jó ritmusú, az operatőri munka (Garai Gábor) a sötétség és fény háborújának polgári tónusának dicsérete, a film atmoszférája kellően XX. század eleji.
A film ugyanakkor mégsem úgy működik filmként, ahogyan egy mély lélekdrámát feszegető mozifilmtől várnánk, és mégis működik, vagyis jóval több szépen filmezett színpadi előadásnál – alighanem éppen attól, ahogyan az író-rendező-producer Rózsa Gábor láttatni akarja József Attila szenvedését, elméjének töredezettségét, valamint terapeutájának, Gyömrői Edit kudarcát, hogy bár ő lehetett volna az, aki a költőóriást megmenti, de az is lehet, ő lett az, aki miatt József Attila démonai végül diadalittas tort ülhettek a költő darabokra hullott elméje és élete felett.
A sheffieldi székhelyű Warp Films jelenleg lubickol a sikerben, legújabb sorozatuk, a Netflixen látható Kamaszok ugyanis óriási népszerűségnek örvend. Hetekig vezette a nézettségi toplistát, nem beszélve a kritikai elismertségről. Az alkotók azonban már egy másik projekten törik a fejüket – írja a The Hollywood Reporter.
A csapat producerei hasonló formában, azaz miniszériaként élesztik fel az 1984-ben debütált Fonalak című tévéfilmet, amelyben a rendező, Mick Jackson dokumentarista stílusban mutatta be, hogy milyen lenne egy valódi nukleáris holokauszt.
A Fonalak egy rendíthetetlenül őszinte dráma volt, és még mindig az, ami elképzeli a nukleáris konfliktus pusztító hatásait a hétköznapi embereken. Tökéletesen illeszkedik ahhoz az etikánkhoz, hogy erőteljes, megalapozott történeteket meséljünk, amelyek mélyen kötődnek a közönséghez
– fogalmazott a stúdió alapítója, Mark Herbert.
Noha csak április 14-én debütál a The Last of Us második évada, de az HBO már most berendelte a következő, harmadik etapot.
Francesca Orsi, az HBO saját gyártású sorozataiért felelős alelnöke így nyilatkozott a sorozatról: „Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az HBO mennyire büszke arra a kiemelkedő teljesítményre, amelyet a The Last of Us második évadával értünk el. Craig, Neil, Carolyn és az egész executive producercsapat, a szereplők és a stáb mesteri folytatást készítettek, és izgatottan várjuk, hogy Craig és Neil történetét továbbvigyük abba, amiről tudjuk, hogy egy hasonlóan megható és rendkívüli harmadik évad lesz.”
Craig Mazin executive producer, író és rendező leszögezte: azzal a céllal vágtak bele a második évadba, hogy valami olyat hozzanak létre, amire büszkék lehetnek. Hozzátette: a végeredmény még a legambiciózusabb céljaikat is felülmúlta, köszönhetően az HBO-val való folyamatos együttműködésüknek és a páratlan színészgárda, valamint a stáb kifogástalan munkájának.
Neil Druckmann, akit szintén executive producerként, íróként és rendezőként kell jegyezni, a karrierje csúcspontjának nevezte, hogy a The Last of Us az eredeti alkotáshoz hűen kelt életre. Hozzátette: a siker nagy részét a társának, Craig Mazinnak, az HBO-val való együttműködésnek és a PlayStation Productions csapatának tudja be.
Jókora titoktartás övezte A Fehér Lótusz harmadik évadának nyolcadik részét, az évadzárót, ugyanis az HBO egyetlen újságírónak se adta ki előre az epizódot, nehogy véletlenül kiszivárogjanak az antológiasorozat legújabb fejezetének végső csavarjai. Fejezetének, mert az író-rendező, Mike White a szemünk láttára nőtte ki magát napjaink Agatha Christie-jévé, egy olyan whodunnit-szériával, amelyen hétről hétre rágtuk tövig a körmünket. Na és persze nevettünk az önmagukból kifordult gazdagokon, akik ezúttal Thaiföldre mentek, hogy luxuskörnyezetben szívják egymás vérét, és lubickoljanak az önsajnálatban a tengerparton.
Egy olyan sztorinál, mint A Fehér Lótusz, nyilván az utazás a lényeg. A karakterívek, a személyiségfejlődések és ezek aspektusai egészen szépen ki is csúcsosodtak a sorozatban, de a nézők nagy részét mégiscsak az érdekli, amikor lemegy a nap, hogy ki a gyilkos, ki az áldozat, mi váltotta ki az erőszakot és agressziót. Évadról évadra ide jutunk el, mert mindig van egy bűntény, és mindig van egy – vagy jelen esetben több – áldozat. Innentől spoilerekkel folytatom.
Két hete debütált a Netflixen a streamingszolgáltató új spanyol nyelvű sorozata, az Ifjú hölgyek kézikönyve (Manual para senoritas), és még mindig dobogós helyen áll a legnézettebb műsorok listáján. Az első ránézésre Bridgerton-koppintásnak tűnő produkció azonban nem teljesen vehető egy kalap alá a 2020 óta óriási sikerrel futó romantikus-történelmi sorozattal – hol több, hol kevesebb annál. Egyvalami azonban biztos: a nézők kíváncsiak a XIX. századi madridi gardedám szerelmi életére.
Ha egy sorozat olyan sikeres, mint A Bridgerton család, akkor nehéz nem hozzá mérni minden hasonlónak tűnő szériát – például a spanyolok új dobását, az Ifjú hölgyek kézikönyvét. Az előzetes láttán legalábbis rögtön elfintorodtunk, gondolván, hogy egy mediterrán kópiát kapunk majd. Egy újabb sorozat a XIX. századi arisztokrata románcokról, színes-modern-poénos köntösbe bugyolálva, kiszámítható narratívával és végkifejlettel. Győzött azonban a kíváncsiság, és belevetettük magunkat a sztoriba, amely szerencsére a legtöbb téren túlszárnyalta az elvárásokat.
Szinte hihetetlen, de a Netflixnek idáig tartott, hogy megcsinálják az első angol nyelvű kórházas sorozatukat. Mint ismeretes, 2012-ben a streamingszolgáltató első szériája a kisvárosi maffiózós Lilyhammer volt, azóta kerülgették a zsánert, mint macska a forró kását. Most itt van, április 3-án Pulzus (Pulse) címmel megérkezett kínálatukba az első fecske, ám nagyon valószínű, hogy ötletes alapfelállás ide, tehetséges és elismert készítőgárda oda, nem ez a produkció csinál majd nyarat orvosos tekintetben a Netflixen.
A Pulzus története egy több szempontból is szorult helyzetben lévő amerikai kórházban indít. Egyrészt Miami felé tart az Abby hurrikán, és az esőzések, áramkimaradások sűrűn borzolják az orvosok és nővérek idegeit. Másrészt pedig a Maguire Hospital falai között is feszültségek törnek felszínre, miután a harmadéves rezidens, Danny Simms (Willa Fitzgerald) feljelenti a felettesét, Xander Phillipset (Colin Woodell) szexuális zaklatás miatt.
Amire nem számítunk, hogy a botrányt követően Dannyt előléptetik, és a súlyos helyzet miatt Xandert se távolítják el, épp ellenkezőleg, arra kényszerülnek ők ketten, hogy továbbra is kooperáljanak.
Mondhatnám, hogy nagyon aktuális a Netflix új szériája, hiszen a természeti katasztrófák mostanában minden eddiginél jobban sújtják az emberiséget, és a férfiak és nők közötti nemek háborúja sem volt soha annyira kiélezett, mint most. És a Pulzus talán a mostanában eluralkodó, temérdek újdonsággal jelentkező kórházas zsánerben is megtalálhatná a helyét, mondanivalóját, és jelentőségét, ha az alkotók nem arra az irányra szavaznak, hogy a lehető legpofátlanabb módon lemásolják A Grace klinikát. Márpedig ezt tették.
Két percnek sem kellett eltelnie azt követően, hogy betettem a lábam a kecskeméti plázába, hogy feltűnjön: itt valami nem stimmel. Az épületet ugyanis egészen nagy számban lepték el öltönyös, nyakkendős, ünneplőbe öltözött fiatalok. Át is suhant az agyamon, hogy mi lehetett itt: ballagás vagy egyéb iskolai banzáj? Nem, egy internetes mémbe sikerült belefutnom személyesen.
Az egész őrület 2022-ben indult, amikor vászonra tűzték a Minyonok: Gru színre lép című filmet, ami nyilván nem a filmművészet csúcsa, iróniából pedig tinédzserek világszerte öltöztek ki az „animációs moziünnepre”, s az erről készült videókat TikTokon osztották meg. Hol másutt, itt mennek nagyot a viszonylag kis erőbefektetést követelő, rövid tartalmak. Erről a platformról nőtte ki magát az is, hogy a nézők rózsaszín egyenruhában ültek be a Barbie-ra. Csakhogy a Barbie esetében azért a többség visszafogta magát. Mint kiderül, az idehaza április 3-án bemutatott Egy Minecraft filmre azonban őrjöngeni ment a többség.
Arról, hogy mekkora népünnepség zajlik jelenleg az Egy Minecraft film vetítésein, sok videót lehet találni, mert csak úgy özönlenek mindenhonnan. Más dolog viszont, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja meg, hogy minden, a videójátékot idéző megmozdulás, megszólalás vagy akár csak a Jack Black által játszott, Steve névre hallgató Minecraft-hős első felbukkanása is akkora ovációt, tapsvihart és visítozást vált ki a közönségből, hogy szinte felrobban a terem. Ez történt akkor is, amikor én néztem az Egy Minecraft filmet, és bár a vetítést tartó mozi türelme úgy nagyjából a játékidő háromnegyedéig kitartott, egy ponton ők is csúnyán elvesztették a türelmüket,
a nézők nagy értetlenségére a képet egyszer csak kimerevítették, a villanyt felkapcsolták, és az egyik dolgozó közölte a néppel, a biztonságiak fogják kivezetni azokat, akik tapsolnak és kiabálnak. Ha pedig nem lesz nyugalom, megszakítják a vetítést.
Onnantól kezdve síri csöndben ment tovább a film, és a vidámparki hangulat nélkül gyorsan kiderült, hogy az Egy Minecraft film a megvadult közösségi élmény nélkül nemhogy a horribilis jegy árát, de még nagyjából két forintot sem ér, akkora trash.
A James Bond-franchise jövője még elég képlékeny, főleg mióta az Amazon MGM Studios átvette a teljes kreatív kontrollt a sorozat felett. Annyit mindenesetre leszögeztek, hogy a kém nem fog nemet és nemzetiséget váltani.
A legnagyobb kérdés továbbra is az, hogy ki fog a legendás 007-es ügynök bőrébe bújni, amellyel kapcsolatban a korábbi James Bond, Pierce Brosnan szólalt meg. A színész a Yahoo-nak nyilatkozott arról, szerinte ki lenne ideális választás a korábban felmerült nevek közül.
Ez a fiatalember belépett a díszletbe, és megtöltötte a teret szenvedéllyel és energiával. Úgyhogy igen, azt gondolom, hogy ha ezt kívánja, ha ezt akarja, és meg is kapja, nagyszerű Bond lenne
– mondta Pierce Brosnan AaronTaylor-Johnsonról, akivel a Míg a halál el nem választ című film forgatásakor dolgozott együtt. Az alkotásnak egyébként Brosnan volt a producere, és ő maga választotta ki Johnsont a szerepre.
Aaron Taylor-Johnson neve többször szóba került a franchise kapcsán. A brit színész szinte minden kritériumnak megfelel, származása, életkora (34 éves) és persze testalkata alapján is ideális Bond lehet. Pierce Brosnan 1995 és 2002 között négy filmben keltette életre őfelsége titkos ügynökét, majd őt váltotta az idáig utolsó 007-es, Daniel Craig.
Hogy Donald Gloverből egyszer korszakos zseni válhat, még senki nem sejtette, amikor 2009-től 2014-ig Dan Harmon vígjátéksorozatában, az NBC-s Communityben bohóckodott Troy szerepében. Alapvetően egy ikonikus alakításról beszélünk, köszönhetően Troy és Abed párosának, de Glover már ekkor tudatosan befolyásolta a popkultúrát, #donald4spiderman felkiáltással a Twitteren kampányolt, hogy ő játszhassa Peter Parkert a Sony új rebootjában, amelynek főszerepét végül Andrew Garfield kaparintotta meg. Ám a Communityben a Troyt alakító színész így is felbukkanhatott pókemberes pizsamában. Mindkettő kellett ahhoz, hogy Miles Morales, a fekete Pókember végül megszülethessen.
Nagy sokk volt, főleg a Community-rajongóknak, amikor zenei karrierjére és Childish Gambino névre hallgató alteregójára támaszkodva Glover elhagyta a szitkomot, de ez a húzása nagyon bejött, gondoljunk csak This Is America című számára, amely mostanra 952 millió megtekintésnél tart, és amelynek rejtett üzeneteit kismillió cikkben elemezték már.
A modern szürrealizmus felé való első lépése volt Donald Glovernek a zenélés, e területen a 41 éves amerikai művész a mai napig képes igencsak megdöbbentő dolgokat produkálni. Valószínűleg ha nincs Childish Gambino, akkor az Atlanta sem születik meg, amit a készítő egy interjújában nemes egyszerűséggel
Twin Peaksnek nevezett, csak rapperekkel.
Az Atlanta 2016-ban indult el az FX nevű amerikai kábelcsatornán és 2022 végén köszönt le, de idehaza annyira fű alatt maradt és nem beszélt róla szinte senki, hogy nekem személy szerint 2025 tavaszáig tartott, hogy egyáltalán rábukkanjak. Akkor viszont alig két hét alatt végig is nyomtam az összesen 41 epizódból álló négy évadot, tokkal-vonóval. És bár voltak itt-ott megingásai, felírtam magamnak a valaha készített legjobb sorozatok listájára, amiket életemben láttam. Nyilván az Atlantához a „Twin Peaks, csak rapperekkel” dolog miatt kell némi elvontság és nyitott gondolkodás, de meg vagyok győződve arról, hogy többen képesek lennének megugrani ezt a lécet, mint ahányan azt gondolják magukról.
A történet középpontjában egy Earn (Donald Glover) nevű atlantai fickó áll, akinek hétköznapjait, az exbarátnőjével, Vannel (Zazie Beetz) stagnáló „se veled, se nélküled” kapcsolatát kísérhetjük figyelemmel. Valamint azt, ahogy a reptéren dolgozó főszereplő egyszer csak meglátja a lehetőséget az unokatestvérében, a Paper Boi néven rappelő Alfredben (Brian Tyree Henry), és utolsó kétségbeesésében, egy rafkós húzást követően a feltörekvő énekes menedzserének szegődik. A banda tagja még a LaKeith Stanfield által játszott, a nigériai származása miatt a feketék között kiutált Darius, aki annyira laza, hogy azt A nagy Lebowski megirigyelné. Ja, és filozófiai hajlam is ugyanannyi szorult belé, mint Jeff Bridges kultikus karakterébe.
A Disney sorra készíti klasszikus meséinek élő szereplős feldolgozásait, amelyek színvonalát meg lehet kérdőjelezni, de tény, hogy az anyagi siker ebben az esetben mindent felülír piaci szempontból.
A Variety értesülései szerint azonban a Hófehérke remakeje körül zajló negatív visszhang, tetézve a hatalmas anyagi bukással, arra készteti a Disney-t, hogy határozatlan időre parkolópályára állítsa az Aranyhaj és a nagy gubanc friss verzióját. A Grimm-testvérek Rapunzel-meséjén alapuló 2010-es animációs sikerfilm feldolgozását Michael Gracey, A legnagyobb showman rendezője dirigálta volna, a forgatókönyvön pedig Jennifer Kaytin Robinson, a Thor: Szerelem és mennydörgés írója dolgozott. A film jövőjét nagyban befolyásolhatja, hogy miként teljesítenek a kasszáknál a jövőben érkező Disney-mozik, például a május 22-én debütáló Lilo és Stitch.
A Hófehérke jelenleg 146 millió dollárt termelt világszerte, miközben a gyártási költsége több mint 250 millióra rúgott, marketingköltségek nélkül, arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb filmes oldalnak számító IMDb-n, jelenleg 1,6-os osztályzattal áll. Ez utóbbi erős túlzásnak érződhet, ám mindenképp jelzésértékű lehet a Disney számára, hogy nem jó úton halad.
John Boyega az Apple TV+ A listák élén című nemrég debütált dokumentumfilm-sorozatában idézte fel azt a pillanatot, amikor történelmet írt, mint az első fekete főszereplője egy Star Wars-filmnek. A színész szerint Finn szerepe az Ébredő Erőben azért volt jelentős, mert az ikonikus franchise olyan sokáig „túl fehér volt″ – írja a The Wrap.
Jonh Boyega a 2015-ben indult Star Wars-folytatástrilógia egyik főszereplője volt, majd figurája egyre inkább a háttérbe szorult, az írók ugyanis nem tudták érdemben beilleszteni a történetbe. A színész többször támadta a sorozatot, kritizálta a rajongókat, ezzel rasszista támadások célpontjává téve magát. A frissen debütált dokumentumfilm-sorozatban újfent hangot adott véleményének.
Ez a franchise annyira »fehér«, hogy annak mindig komoly jelentősége volt, ha egy fekete szereplő feltűnt benne. Azt még elfogadják az emberek, hogy a legjobb havert játsszuk, de amikor már a hőseiket érintjük, amikor mi leszünk a főszereplők, amikor mi tapossuk ki az utat, akkor már ó, te jó ég, ezt már túltolják
– mondta John Boyega.
A Paramount Pictures csütörtökön bejelentette, hogy jön a Csupasz Pisztoly reboot első előzetese. A '90-es évek ikonikus Frank Drebin nyomozóját Liam Neeson fogja alakítani a készülő új filmben – számolt be a Variety.
Mint kiderült, Frank Drebin fiaként, Drebin Jr.-ként fog megjelenni a képernyőn. Már tavaly nyilvánosságra hozták, hogy Pamela Anderson is szerepet kap a történetben, azonban az előzetesben még nem láthatjuk a színésznőt.
A film 2025. július 18-án érkezik majd az amerikai mozikba.
Nagy talány, mégis hogyan lehetséges, hogy Michael Fassbender nem húzta be már régen James Bond szerepét, a német–ír színész a visszafogott elegancia mintapéldája. Épp ezért bizonyult tökéletes döntésnek az Oscar-díjas Steven Soderbergh részéről, hogy új kémthrillerje, a magyar mozikban április 3-tól látható Fekete táska férfi főszerepére a Macbeth és a Prometheus sztárját húzta be. A másikra, női főszereplőnek pedig a Tár színésznőjét, Cate Blanchettet, akiről nagyjából ugyanazt a hozsannát lehetne elénekelni, mint Fassbenderről.
Ők ketten azok, akik a Fekete táska házaspárját alakítják, ha tetszik, afféle avantgárd Mr. és Mrs. Smith-tálalásban, csak kevesebb bugyuta humorral, kevesebb lövöldözéssel, cserébe azonban mély és szövevényes párbeszédekkel, érzékiséggel és túlfűtött hangulattal.
A Fekete táska nem éppen olyan irányból közelít a kémfilmek felé, mint amihez a nagy többség hozzászokhatott, úgy tűnik, Steven Soderbergh mostanában magához képest is kísérletező kedvében van. Azok után, hogy egy váratlan perspektívából előadott horrorfilmmel jelentkezett, most, a Fekete táska által, ezt az általunk jól ismertnek vélt zsánert is kiforgatja.
A történet, ahogy az elején utaltam rá, egy George Woodhouse nevű titkos ügynök körül forog, aki egy hetet kap főnökétől arra, hogy az ügynökségen belül megtalálja, ki lopta el a rettenetesen veszélyes, Severus névre keresztelt szoftvert. A gyanúsítottak között több munkatárs sorakozik, egészen pontosan öten: a Marisa Abela által játszott, műholdas megfigyelésre specializálódott Clarissa, az ő pasija és felügyelője, a Tom Burke által játszott Freddie Smalls, a cég pszichiátere, dr. Zoe Vaughan, Naomie Harris alakításában, a Regé-Jean Page által hozott, magas rangú James Stokes, valamint végezetül maga Fassbender filmbeli neje, az első számú gyanúsított, Cate Blanchett Kathrynje.
Andrea Arnold Oscar-díjas filmrendező új alkotással jelentkezett. A Bird című film, akár a rendezőnő korábbi műveinek zöme, megjárta az európai filmfesztiválok jelentős részét, olyan nagy eseményeket például, mint a Berlinale. Közben versenyzett számos gálán, mint a Brit Független Filmek Díja, Cannes-ból pedig elismeréssel tért haza. Az alkotás egyfajta felnövéstörténet, ahol a brit nyomor egy igen szokatlan arcát láthatjuk.
A művet bizonyos kettősség járja át. Egyrészt van egy védőhálóérzésünk, miszerint főszereplőnk biztonságban van, holott úton-útfélen abúzussal, zaklatással, családon belüli erőszakkal és különböző bandák öntörvényű igazságosztásával találja szembe magát. Másfelől azt az üzenetet kapjuk, hogy a testvéri és szülői szeretet – minden önzés és kegyetlenség ellenére – képes túlélni, pedig sokszor kikopni látszik a történet során.
Ez a kettősség adja a Bird szokatlan fantáziavilágát, amit egy realista környezetbe ágyaz. Bár vannak terhelő pillanatok, a film nem hagy rossz szájízt a nézőben. Ennek ellenére képes érzelmileg is hatást gyakorolni a közönségre, továbbá több szempontból is elgondolkodtató.
Nagyon úgy néz ki, hogy a rosszabbik Suicide Squad-film rendezője, David Ayer és A szállító-trilógia egykori főszereplője, a kopasz fejéről és kemény szerepeiről ismert Jason Statham kézen fogták egymást, és eldöntötték, hogy valami olyasmit csinálnak, amit előttük senki sem: akciófilmeket, jó munkásemberekkel a középpontjukban. Az első ilyen próbálkozás volt A méhész, nem is olyan régen, 2024 januárjában, ahol Statham két micimackós poén között izzította be exbérgyilkos tudását és tanította móresre a rosszfiúkat.
A duó lendületbe jött, mert egy évnél csak alig kicsivel többet kellett várnunk, hogy a nem hivatalos filmsorozat visszatérjen. Március 27-én mutatták be a hazai mozikban A melóst, amelynek alapsztoriját nehéz vigyorgás nélkül leírni. Könnyen kitalálható ugyanis, hogy kedvenc angol akciósztárunk ezúttal is egy kétkezi munkást, brigádvezetőt, és igen… egykori kommandóst alakít, akit valahogy célkeresztbe vesz az alvilág, és nincs más választás: mindenkit, aki él és mozog, valamint orosz akcentussal makog, két vállra kell fektetni. Lehetőleg úgy, hogy soha többet ne keljen fel.
A melós hozza azt, amit egy Jason Statham-féle B filmtől elvár az ember: keménykedést, csúnyán nézést, mindezeken felül egy csomó verekedést, lövöldözést, üldözést.
Ugyanakkor míg Ayer és Statham előző koprodukciója egészen különleges hangvételű és emlékezetes lett azzal, hogy újragondolta a John Wicket, A méhészhez képest most egy sokkal-sokkal sablonosabb akciófilmet kaptunk. Olyannyira sablonost, hogy egy-két jelenetet leszámítva nem is láthatjuk a főhőst, Levon Cade-et kétkezi munkát végezni.
Veszélyes dolog a nagy klasszikusokhoz hozzányúlni, nemegyszer láttuk ezt. Napestig lehetne sorolni a rosszul elsült remake-ek és rebootok sorát, amelyek a legendás, 2016-ban 83 évesen elhunyt olasz színész, a hatalmas pofonjairól ismert Bud Spencer munkásságát sem kerülték el. Elég felemlegetni a Különben dühbe jövünk újragondolását, amelyet idehaza a Netflix hozott el nekünk... de bár ne tették volna, annyira galád próbálkozás lett.
A Sky Italia szerencsére másképp gondolta, az idehaza a SkyShowtime-ra felkerült Piedone – A Cop in Naples inkább afféle szellemi örökös, lazán kapcsolódó folytatás lett. A főszerepben a Fargo című sorozatban és a Gomorrában is látott Salvatore Esposito látható, ő alakítja Vincenzo Palmierit, egy nagyon effektív zsarut, aki éppen Németországban teljesít szolgálatot. Nem mellékesen pedig, „Piedone” becenevet használva még pankrátorkodik is.
Az 1973-as Piedone-filmhez nem ez az egyetlen kapcsolódása az új, négy részből álló sorozatnak, a dolog abban a pillanatban világossá válik, amikor Palmieri visszatér Nápolyba, hogy ott folytassa szolgálatát, és egy régi fotót, amin a Bud Spencer-féle Rizzo felügyelő is ott vigyorog, a kezébe kapva elnosztalgiázik egy pillanatra. Igen, Salvatore Esposito karaktere a nagy Piedone tanítványa, akit még utcakölyökként karolt fel a zsarulegenda, és még együtt is szolgáltak a nápolyi rendfenntartóknál. Bár nyilván nem Bud Spencer alakítja, és így a karakter arcát se látjuk nagyon, csak a nagy termetéből kitalálható, hogy ő az – de Rizzo így is meglepően sűrűn felbukkan visszaemlékezésekben, amelyek rendre megdobogtatják még akkor is az ember szívét, ha valaki nem rajongott a Piedone-filmsorozatért.
A nagy amerikai filmstúdiók fejeseit nem hiába szokták annyit ekézni. Gondoljunk csak a Warner Bros Discovery rettegett vezérigazgatójára, David Zaslavra, aki az alkotókkal és a nézőkkel mit sem törődve, hogy az óriáscégnél licencjogokkal spóroljanak, utasítást adott ki egy csomó film és sorozat eltávolítására az egykori HBO Maxról. Zaslav hasonló okokból dobatott a kukába olyan izgalmasnak tűnő produkciókat, mint a Batgirl és a James Gunn által írt, a pletykák szerint jól sikerült Coyote vs. Acme című animációs filmet.
De ne álljunk meg itt, idézzük fel azt is, hogy Bob Iger, a Walt Disney Company jelenlegi CEO-ja, amikor még az ABC-csatorna igazgatója volt, rákényszerítette a nemrég elhunyt David Lynchet, hogy a Twin Peaks második évadában rántsák le az írók a leplet Laura Palmer gyilkosának kilétéről. Ezzel Iger, mintegy belenyúlva a kreatív folyamatokba, kinyírta az addig szépen csordogáló történetet, és persze a nézettséget. A Twin Peakset el is kaszálták, az 1992-es előzményfilmet leszámítva csak 2017-ben tért vissza – egy olyan harmadik etappal, amely mindent megváltoztatott arról, amit a szürrealista sorozatokról, a misztikus történetmesélésről gondolunk. Persze abba Bob Iger már nyilván nem nyúlt bele.
Mi a közös David Zaslavban és Bob Igerben azon kívül, hogy mindketten lelketlen, pénzhajhász öltönyösök? Nos, az, hogy a 2023-as írósztrájknál mindketten beszóltak az alkotóknak, az elvárásaikat a valóságtól elrugaszkodottnak, felkavarónak nevezték, és Zaslav konkrétan úgy fogalmazott, az írók csak ne panaszkodjanak, így is túl vannak már fizetve.
Depresszív, amilyen állapotok uralkodnak Hollywoodban, már-már annyira abszurd kezekben van a filmszakma, hogy lassan mást nem is lehet csinálni, mint röhögni rajtuk.
Az Álomgyárat figurázza ki Seth Rogen új sorozata, a The Studio is, mely két résszel mutatkozott be március 26-án az Apple TV+-on, és a dupla évadkezdést látva nemcsak minden filmőrültnek, Hollywood-imádónak vagy éppen gyűlölőnek tenném kötelezővé a megtekintését, hanem azoknak is, akik nem riadnak vissza a kényelmetlen-kellemetlen humortól. Szekunder szégyenérzetben és az ebből fakadó nevettetésben ugyanis lubickol ez a sorozat.
Nem lehet minden nyomozós sorozat olyan sötét és depresszív, mint a True Detective, a The Killing, a Hannibal és társaik. A whodunnit válfaj legpopulárisabb darabjai is a könnyedebb műfajt erősítik inkább, nem véletlen, hogy Agatha Christie könyveit az eladási listákon mindössze a Shakespeare-művek és a Biblia előzik meg. A krimi koronázatlan királynőjébe tíz körömmel kapaszkodik a Netflixen március 20-án bemutatott A rezidencia is, amely Shonda Rhimes produkciós istállójától, a Shondalandtől érkezett, és már a felütésével simán felkelti az ember érdeklődését: a központi gyilkosság ugyanis nem másutt, mint a Fehér Házban történik.
A Breaking Badből ismert Giancarlo Esposito rekordot dönt ebben az új Netflix-sorozatban, két percig sem tart, amíg az általa alakított háznagy a fűbe harap. Első ránézésre sima öngyilkosságnak tűnik a dolog, ám a rendőrség biztos, ami tuti alapon a Fehér Házba rendeli a nekik segítő ügyeletes flúgos nyomozót, Cordelia Cuppot (Uzo Aduba), hogy járjon utána a rejtélynek. Amikor azt írom, hogy a detektív fura jelenség, azt tessék egészen szó szerint venni,
a The Orange is the New Black egykori közönségkedvencét, Crazy Eyest is alakító színésznő ezúttal egy, a madarakért rajongó, távcsővel ide-oda rohangáló excentrikus főszereplőt hoz nekünk.
Van is hova rohangálnia a nyomozónak, a Fehér Ház 132 szobáját kell felderítenie, 157 vendéget kikérdeznie. A rezidencia kezdésében éppen nagy bulit tartanak, ahol az amerikai elnök mellett az ausztrál miniszterelnök is részt vesz. A legnagyobb poén még csak nem is az a politikai szálon, hogy az USA elnöke, akit Perry Morgan alakít, történetesen meleg, hanem az, hogy a buliban énekel a saját magát alakító Kylie Minogue, valamint Hugh Jackman, akit nyilván csak emlegetnek, mert nem vett részt a sorozat forgatásán. Vagy részt vett? Soha nem tudjuk már meg.
Az előzetes alapján azt hihetnénk, hogy a Bámulatosak című francia film olyan izgalmakat, feszültséget és mélységet ígér, mint a Whiplash vagy a legendás osztrák filmrendező, Michael Haneke A zongoratanárnő című alkotása. De erről szó sincs, a nagyjából teljesen kiszámítható cselekmény és a klisék halmaza inkább arra készteti a nézőt, hogy csendes fohászokat mormolva várja a produkció végét.
Na jó, talán mégsem ennyire reménytelen a helyzet, mert azért valamivel felülmúlja azoknak a produkcióknak a színvonalát, amiket a Netflix és más streamingszolgáltatók szakmányban gyártanak. Nem is értem, hogy minek, kinek, miért. A Bámulatosak ilyen keretek között valahol nyugodt szívvel ajánlható olyan családoknak, baráti társaságoknak, akiket a tavaszi esőzések a négy fal köré szorítanak, és nincs jobb dolguk, mint mozivásznat vagy képernyőt bámulni. Kár lenne tagadni, hogy a valós eseményeken alapuló francia produkció pozitív mondanivalóval is bír, vannak felemelő pillanatai. De mindez arra már nem elég, hogy ne unjuk magunkat halálra.
A Marvel kétségtelenül látott már szebb napokat is. A szuperhős-produkciók ma már nem számítanak aranytojást tojó tyúknak, a nézőket néhány kivételtől eltekintve egyre kevésbé érdeklik ezek a filmek, amit remekül példáz az új Amerika Kapitány-film.
A stúdió azonban tegnap nagy bejelentést tett, és egy öt és fél órás élő adás keretein belül felfedte a jövőre mozikba kerülő csapatfilmje, a Bosszúállók: Ítéletnap (Doomsday) szereplőgárdáját. Az első meglepetést még tavaly nyáron okozták, amikor visszahozták a Vasemberként ikonikussá vált Robert Downey Jr.-t egy teljesen más szerepben, Doktor Doomként.
Az Ítéletnap előtt még két Marvel-produkció lesz látható a mozikban, a Mennydörgők* és a Fantasztikus 4-es. Mindkét alkotás főbb szereplői feltűnnek majd az új Bosszúállókban, de rajtuk kívül is bőven akadnak érdekes nevek. A régi csapatból visszatér Chris Hemsworth Thorként, Paul Rudd Hangyaként, Sebastian Stan Tél Katonájaként vagy épp Letitia Wright Fekete Párducként.
Az igazán nagy dobást azonban a klasszikus X-Men-filmek sztárjai jelentik, viszontlátjuk ugyanis többek közt Patrick Stewart X-Professzorát, Ian McKellen Magnetóját, James Marsden Küklopszát és Alan Cumming Árnyékját. Némileg vicces adalék, hogy a Deadpool és Rozsomákban Gambitként feltűnt Channing Tatum is tiszteletét teszi a filmben.
A nagy nevek mellett akadnak hiányzók, nincs ugyanis a listában Tom Holland mint Pókember, Benedict Cumberbatch mint Doktor Strange, illetve Ryan Reynolds mint Deadpool.
Az Ítéletnap forgatása már elkezdődött, a filmet bő egy év múlva, 2026 májusában mutatják be Anthony és Joe Russo rendezésében. A felfedett nevek teljes listája az alábbi videóban megtekinthető.
A második évad szinopszisa szerint a karakterek és kapcsolataik egyre intenzívebbé válnak, ahogy a Lázadók Szövetsége és a Birodalom között fokozódik a feszültség, miközben Cassian Andor és szövetségesei egyre mélyebbre merülnek a harcban – írja a The Hollywood Reporter.
Az előzetes egyik kulcsjelenetében a lázadók figyelmeztetik egymást, hogy „fegyvert építenek”, ami minden bizonnyal a Halálcsillagra utal. Az új évad szorosan kapcsolódik majd a Zsivány Egyes eseményeihez, és egy olyan tragédiát is bemutat, amit eddig még nem láthattunk a Star Wars-univerzumában: a hírhedt ghormani mészárlást.
Az 52 éves Jude Law még egy januári interjúban árulta el, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnököt fogja alakítani A Kreml mágusa című, jelenleg is készülő filmben. Az alkotás a most 72 éves Putyin kormányzásának elejére fog koncentrálni. A forgatási képeket a Novaja Gazeta tette közzé az X-en.
A film Giuliano da Empoli azonos című bestseller regényének adaptációja, a rendezői feladatokat pedig az az Olivier Assayas látja el, akinek olyan alkotásokat köszönhetünk, mint a Sils Maria felhői, A stylist, vagy az Irma Vep.
2025 eddig nagy év Erin Doherty számára, a 32 éves brit színésznő nagyot villantott a Kamaszok című netflixes sorozat harmadik epizódjában a gyilkossággal vádolt kisfiút, Jamie-t vizsgálgató pszichológusnő eljátszásával. Nem kell túl komoly látnoki képességekkel rendelkeznie valakinek, hogy megtippelje, Doherty jó pár díjra számíthat alakításáért. Persze nem biztos, hogy csak ezért a szerepéért jutalmazzák majd a színésznőt, aki A koronában Anna hercegnő eljátszása után újfent egy kosztümös produkcióban vállalt el egy fontos karaktert. A hazai Disney+-ra február 21-én felkerült Ezer bokszütésben Erin Doherty a Forty Elephants tűzről pattant vezérét, Mary Carrt alakítja.
Az Ezer bokszütésben a 19. századi, igencsak barátságtalan London városában járunk, ahol Jamaicából érkezett bevándorlók állnának oroszlánszelídítőnek, miközben virágzik az illegális boksz, és még a szervezett bűnözés nagyágyúi is valami nagyon komolyra készülnek a színfalak mögött.
Már biztosan érkezik az Ezer bokszütés második évada, az újabb 6 részből álló folytatást leforgatták, idő kérdése, hogy bemutatásra kerüljön. Azután, hogy a sorozat íróját és showrunnerét, Steven Knightot kifaggattuk a munkálatokról, Erin Dohertyvel is egy kerekasztalos beszélgetésen vettünk részt.
Az Indexnek a Kamaszok és az Ezer bokszütés színésznője először arról beszélt, miért érzi magát szerencsésnek, hogy épp most, 2025-ben bújhatott a Forty Elephants női vezérének kosztümébe:
„Egy évig dolgoztunk ezen a sorozaton, hosszú időm volt rá, hogy mélyen elmerüljek Mary Carr karakterében. Van abban valami felszabadító, amikor egy ilyen domináns nőt játszhat el az ember, engem is megerősített a nőiességemben. Végre egy olyan korszakban élünk, amikor egy női karakter nem kell, hogy valakinek a barátnője, a lánya, vagy éppen a neje legyen. A nők nézőpontja is van olyan érdekes és egyedi, hogy önmagában megállja a helyét. Maryvel kapcsolatban is az lepett meg a legjobban, hogy sehol máshol nem hallottunk még róla. Ha engem kérdeznek, itt volt már az ideje.”
A Homérosz ókori görög eposza nyomán születő film forgatókönyvét is Christopher Nolan írta. Feleségével, Emma Thomasszal együtt Nolan producerként is jegyzi a filmet, amelyet Görögországban, Törökországban, Szicíliában és Marokkóban forgatnak.
A trójai háborúból hazatérő Odüsszeuszt alakító Matt Damon mellett a szereposztásban olyan hollywoodi sztárok láthatók majd, mint Anne Hathaway, Lupita Nyong’o, Tom Holland, Zendaya, Charlize Theron, Robert Pattinson, Benny Safdie, Jon Bernthal és John Leguizamo.
Leguizamo egy tévés interjúban elmondta: annak ellenére, hogy Nolan nagyszabású produkciót forgat, úgy dolgozik, mintha független filmet készítene.
Nem azt teszi, amit a stúdió mond. Olyan, mint egy független filmes, csak őrült sok pénzzel
– idézte a színészt a variety.com.
Piroch Gábor neve fogalom a filmes, ezen belül a kaszkadőrszakmában. Ha csak a Titanicot, az Evitát, a Mennyei királyságot, a Terminátor 3-at és a Tróját említjük is a legkiemelkedőbb produkciók közül, amelyekben kaszkadőrként részt vett, már sejthetjük, hogy a műfaj Brad Pittjéről vagy Harrison Fordjáról beszélünk.
Piroch ma, 72 évesen már nem vállal kockázatos munkákat, de supervisorként azért benne volt minden idők legdrágább, több mint 26 milliárd forintért forgatott, és vitathatatlanul a legnagyobb érdeklődéssel várt magyar produkciójában, a Hunyadiban, ami a keresztségben A holló felemelkedése alcímet kapta.
Christoph Waltz Oscar-díjas osztrák színész is szerepet kap a Gyilkos a házban című sorozat 5. évadában – adta hírül az MTI.
A következő évad gyártása jelenleg is tart, egyelőre annyit tudni, hogy az osztrák színész is felbukkan a szériában. Az új évad karakter- és cselekményrészletei azonban egyelőre még nem nyilvánosak. Továbbá azt is bejelentették már, hogy Keegan-Michael Key szintén csatlakozik a színészgárdához. Különböző kategóriákban több Emmy-díjat is kapott a sorozat, a hollywoodi színészcéh (SAG) idei díjátadóján pedig a vígjátékmezőnyben elvitte a legjobb szereposztásért járó elismerést.
Christoph Waltz mindkét Oscar-díját Quentin Tarantino filmjeivel nyerte: 2010-ben a Becstelen brigantyk, 2013-ban pedig a Django elszabadul című filmben nyújtott alakításával érdemelte ki az elismerést. További fontos filmjei között volt az utóbbi években A Francia Kiadás Wes Anderson rendezésében és Guillermo del Toro Pinokkió című alkotása, míg a Spectre – A Fantom visszatér és a Nincs idő meghalni című James Bond-filmekben ő játszotta Blofeldet.
A Gyilkos a házban című tévésorozat 2021-ben debütált Steve Martin, Martin Short és Selena Gomez főszereplésével. Ők játszották a három lakót, akik ugyanabban a New York-i bérházban élnek, és mindhárman rajonganak a valódi bűnügyekről szóló podcastokért, aztán hirtelen egy gyilkossági ügy kellős közepén találják magukat. A széria harmadik és a negyedik évadában Meryl Streep is fontos szerephez jutott.
Bob Iger, a Disney vezérigazgatója szerint a generatív mesterséges intelligencia egy rendkívül erős technológia, amelyet a vállalat elkezdett használni, de jelezte, hogy a cél egyúttal megvédeni a karakterek és történetek tárházát, valamint a kreatív alkotókat és ügyfeleket – írja a The Hollywood Reporter.
Igert a Disney éves részvényesi gyűlésén kérdezték a technikáról, ahol kifejtette, hogy már most lehetővé teszi a cég számára, hogy hatékonyabb legyen, ugyanakkor óvatosságra intett.
Tekintettel a gyors fejlődésre, óvintézkedéseket teszünk, hogy három dologról megbizonyosodjunk. Az egyik a szellemi tulajdonunk védelme. Másodszor, az alkotóinkat tiszteletben tartjuk, és végül, ügyfeleink igényeit figyelembe vesszük és értékeljük
– mondta a Disney-vezér. Megjegyezte, hogy a vállalat mindig is elfogadta az innovatív technikákat, és egy előre felvett szegmensben bemutatta a Disney Imagineering néhány új technológiáját.
Kiszivárgott egy, a Disney 2025-ös részvényesi gyűlésén bemutatott Alien: Earth-előzetes, mely bepillantást enged a sorozat horrorisztikus világába.
A napvilágra került kedvcsinálóban Babou Ceesay Morrow nevű karaktere egy űrhajó vezérlőjében ül, ahol tudatja a fedélzeti számítógéppel, hogy „a példány kiszabadult”, miközben egy másik legénységi tag könyörög, hogy engedje be. Morrow ellenben megerősíti, hogy a legénység halott, és a hajó a földbe fog csapódni.
A sorozat története 2120-ban, két évvel A nyolcadik utas: a Halál cselekménye előtt játszódik, így kronológiailag ez lesz a franchise legkorábbra visszautazó darabja. A középpontban egy fiatal nő és egy csapat katona áll, akiknek szembe kell nézniük egy titokzatos űrhajó rakományával, mely bolygó méretű fenyegetést hordoz magában.
Rovataink a Facebookon